A Jak–100 (oroszul: Як-100) szovjet többcélú szállító helikopter, melyet a Jakovlev tervezőirodában fejlesztettek ki az 1940-es évek végén. Két prototípusát építették meg, sorozatgyártására nem került sor. Jak–22 jelzéssel is ismert.
Története A Jakovlev tervezőiroda a koaxiális rotorelrendezésű S típusú helikopterrel szerzett tapasztalatok alapján kezdett hozzá 1947-ben a egy könnyű többcélú helikopter kifejlesztéséhez. A helikoptert a Mil tervezőirodánál (OKB–329) fejlesztett hasonló feladatkörű, később Mi–1 típusjelzéssel gyártott helikopter versenytársának szánták. A megjelenésében a Sikorsky S–51-re emlékeztető helikopternek két változatát tervezték: egy háromszemélyes szállító változatot (egy pilóta és két utas, vagy rakomány), valamint egy gyakorló változatot kettőzött kezelőszervekkel.
Az első, kettőzött kezelőszervekkel ellátott, Jak–22 jelzést kapott prototípus 1948-ban készült el a moszkvai 115. sz. repülőgépgyárban. 1948. május 8-án hajtották végre a géppel az első felszállást. Novemberben, a Mi–1-gyel párhuzamosan kezdődött el a gyári berepülési programja. Ennek során a gépnél vibráció, a rotorlapátokon flatter-jelenség lépett fel. Ezeket a hibákat később kiküszöbölték. A tömegközéppontot kissé hátrébb tolták és módosították a rotorlapátokat. Az, új rotorral ellátott, ez elsőnél kissé nehezebb második prototípus 1949 júliusában repült először. A második prototípus háromszemélyes volt.
A gyári tesztelést 1950 júniusában fejezték be, majd átadták a Szovjet Légierő Tudományos Kutatóintézetének (NII), ahol 1950 második felében végrehajtották a géppel a repülési próbákat. A tesztek alapján a gép jó értékelést kapott. Stabilnak, könnyen kezelhetőnek bizonyult egy átlagos képzettségű pilóta számára. A gépet ezek alapján ugyan sorozatgyártásra alkalmasnak találták, de a kormány ekkor már döntött a konkurens Mi–1 sorozatgyártásáról, így a Jak–100-as csak prototípus szintjén maradt.
Műszaki jellemzői Hagyományos elrendezéső, egy főrotorral és egy farokrotorral rendelkező helikopter. A sárkányszerkezet teljesen fémépítésű, a fő- és a farokrotor lapátjai egyaránt fából készültek.
Műszaki adatok (első prototípus) Geometriai méretek és tömegadatok Főrotor átmérője: 14,5 m Törzshossz: 13,91 m Üres tömeg: 1690 m Maximális felszálló tömeg: 2090 kg Üzemanyag: 228 l
Motor Száma: 1 db Típusa: AI–26GRFL héthengeres léghűtéses csillagmotor Legnagyobb teljesítmény: 575 LE
Repülési jellemzők Maximális sebesség: 170 km/h Maximális repülési magasság Lebegésben: 2720 m Vízszintes repülésnél: 5250 m Hatótávolság: 325 km
Kapcsolódó szócikkek Hasonló helikopterek Mi–1 Sikorsky H–5 Bristol Sycamore Weir W.9 Bell 48
Források Yefim Gornon, Dmitry Komissarov, sergey Komissarov: OKB Yakovlev – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland Publishing, 2005, , pp. 351–352. Bill Gunson, Yefim Gordon: Yakovlev Aircraft since 1924, Putnam Aeronautical Books, London, 1997, , p. 126. A Jak–100 az Ugolok nyeba (Airwar.ru) repülő enciklopédia oldalán (oroszul)
Kategória:Szovjet és orosz helikopterek Kategória:Katonai helikopterek