A a házi szellemek összefoglaló neve a koreai mitológiában. Többféle házi szellem létezik, például a telek szelleme, az aprójószágok védelmezője, a termés vagy épp a bejárat szelleme. Különféle áldozatokkal igyekeznek tisztelegni a szellemek előtt, hogy maradjanak velük, és jó szerencsét hozzanak rájuk. A házi szellemek gyakran a ház körüli tárgyakban élnek, például az onggi edényekben.
A (성주) szó szerint azt jelenti: „ A kastély tulajdonosa”. , vagyis a ház védő szelleme a legmagasabb rangú szellem a házban, a háztartás minden részét figyeli, és vigyáz a családra. A mitológia szerint az új házzal együtt születik, vagy ha új család alapul. Más mondák szerint házi manó, pártfogó szellem, a tizedik holdhónap szelleme s ugyanakkor sámánszellem. A felügyeli a háztartást, a bútoroktól kezdve a családi jó szerencséig és békéig. Elhozza a családnak a marhákat, gabonát, rizsföldeket, és selyemruhát otthonra, biztosítja a szülők hosszú életét, az utódok hűségét, jámborságát, és a sikert a gazdaságban és gazdálkodásban.
Rituálisan kell tiszteletet mutatni a nak rendszeresen, ünnepeken, főleg az első holdhónap tizedik napján és a tizedik holdhónapban, amint (상달고사) hívnak, anteken, vagy családi ünnepeken, mint amilyen az első fogadás, vagy esküvők.
A (터주) a földet oltalmazó isten, aki a családért és a földterületért felelős. Hívják még (Föld nagymama) vagy (지신, Földisten) néven. Kevésbé ismert, mint a többi , mégis fontos szerepe van a mitológiában.
Úgy hitték, hogy a t az edényben lévő rizs, borsó vagy vörösbab testesíti meg. Mikor a család elköltözött, akkor a szellemeket is vitték magukkal. A tiszteletét a tizedik holdhónap körül tartották, egy a ház női által kiválasztott kedvező napon, az őszi rítus keretében. A nők egész évben imádkoztak hozzá, ha bajban volt a család, egy tál párolt rizzsel és friss vízzel a kútból.
Az (업신) a takarékosság és a jóllét istennője a koreai mitológiában és sámánizmusban.
Egyéb nevei: , , és (védelmező) vagy (házvédelmező). Ő is a házért felelős, de nem olyan, mint a többi , mert nem cserépedényben, papírban vagy egyéb élettelen tárgyakban testesül meg, hanem állat képében. Gyakran kígyó, varangy vagy menyét, ritkábban szarvasmarha, kakas, kutya vagy sertés képében. Léteznek feljegyzések emberi alakjáról is.
A koreaiak úgy tartották, hogy tiszteletet kell mutatniuk az nak, hogy gazdagok legyenek. Éppen ezért nem ártottak a kígyónak, varangynak vagy menyétnek, még akkor sem, ha bement a házba. Ha elhagyta a házat az állat, az azt jelentette, hogy a szellem is otthagyta őket. Éppen ezért igyekezték ezt megakadályozni. Ha az elhagyta a házat, az rossz ómen volt a családra nézve.
Ünnepeken vagy betakarítás után imádkoztak és áldozatot mutattak be az nak.
A (조왕신) a tűz és tűzhely, a konyha istennője a koreai sámánizmus szerint. Általában a háziasszonyok tartottak neki rituálét. Már nem tartják a tiszteletét, de még most is az egyik legfontosabb koreai istenségnek számít. Már a három királyság idejéből is vannak feljegyzések róla.
A t a tűzhely feletti agyagoltárra helyezett vizes tál testesítette meg. A háziasszony minden reggel korán kelt, hogy friss vizet öntsön bele, és letérdelt előtte, jó szerencsét kérve. Főleg a déli részen terjedt el a tisztelete. Egyéb ünnepekkor is tisztelegtek előtte rizssüteménnyel és gyümölcsökkel.
Öt szabály volt, amit be kellett tartani, hogy a jó hívüket vigye a mennybe:
Nem lehet szitkozódni a tűzhely mellett. Nem lehet ráülni a tűzhelyre. Nem lehet a lábat rátenni. A konyha tisztaságát fenn kell tartani. Más istenségnek is lehetett tisztelegni a konyhában.
A Jongvang (hangul: 용왕), vagyis sárkánykirály, a folyó és tenger, a házi békesség, a jó egészség, és hosszú élet istene, az aratást, a vadászatot és a biztonságos hajózást is segíti. Hívják meg nek (sárkányisten).
A sárkány egy isteni lény a koreai mitológiában és őstörténetében is, beleértve a -mitológiát , és az államot védelmező sárkány tiszteletét a Silla-kori buddhizmusban.
Az emberek a sárkánykirályt a víz isteneként tisztelték, aki erejével képes irányítani a csapadékot is. Szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz is. A Sárkánykirályról hiszik még, hogy a halászok fogásait, a szelet és hullámokat is ő befolyásolja, a tenger alatt él a Sárkánypalotában a kincseivel.
Munsin A Munsin (문신), Csedzsu-szigeten ként ismert istenség a kapu védelmezője a koreai sámánizmusban. A legnagyobb tisztelet a szigeten nyilvánul meg, ahol nagy kultusza van. Beengedi a házba a jó szerencsét és a gonosz szellemeket távol tartja.
Az első Munsin-féle lény a koreai történelem szerint volt. A Szamguk jusza feljegyzései alapján visszaverte a betegségszellemet, aki a feleségét támadta meg. Ezek után az emberek Sillában a kapujukra festették a portréját, hogy védelmezze őket az ártó gonosztól.
A -dinasztiában a Munsin tiszteletét befolyásolta a taoizmus. király idején feljegyezték, hogy a taoisták a kapuistennek szobrot állítottak.
A félszigeten Csedzsu szigethez képest nagyon korlátozottan jelent meg ennek az istenségnek a tisztelete. Vidéken egyáltalán nem, Szöulban, és egyéb nagyvárosokban, ahol az ajtó, kapu szerepe nagyobb volt, ott is csak nyomokban található meg. Csedzsu szigetén azonban ő számít a legnagyobb nak. Ott nem a t tisztelik a leginkább, hanem a Munsint.
A (삼신) a gyereknevelés, és háztartás sámánikus istene, aki a gyerekek születésére és felnövekedésükre felügyel. Úgy hitték, hogy a gyerekek a áldásával születnek, és életüket befolyásolja a csillagjegy (Big Dipper). Hívják még nagyanyónak, nagyapónak is.
Néhány családban a t egy elhunyt női ős képében tisztelték. Szertartásokat tartottak gyerekszületésnél, a gyermek betegségénél, vagy ha probléma volt a családban. A gyermek születése napján előkészítettek egy rituális asztalt a nak, rajta tengeri hínárral, és hínárlevessel (: azóta is szokás ezt enni születésnapokon), párolt rizzsel, és friss vízzel a kútból. Szertartást tartottak még a 100. napon és az első születésnapon. A legnagyobb kultusza Csedzsun volt.
A (hangul: 측신) vagy (변소각시, „illemhely-kisasszony”) a mellékhelyiség és fürdő istene a koreai mitológiában. A jobban ismert tűzhelyszellemmel és egyéb okkal szemben az ő kultusza kisebb.
Úgy hiszik róla, hogy egy fiatal, hosszú hajú szűzlány képében jelenik meg, akit a mellékhelyiségbe száműztek, hogy számolja meg az összes szál haját. Erősnek, és ellenségesnek tartják. Mivel a korabeli mellékhelyiségek sötétek voltak, ezért a gonosz szellemekkel hozzák kapcsolatba.
A (hangul: 산신) a hegyisten, melynek tisztelete széles körben elterjedt, mint a hegy és a falu védelmezője és irányítója. A kultusza animizmuson, és a természeti erők vallásos hiedelmén alapul. Általában tigris vagy taoista halhatatlan képében jelenik meg. A feljegyzések szerint , a nemzet alapítója is ná vált halála után. A lehet férfi vagy női istenség is.
A (서낭당) a falut őrző istenség, a falu határánál helyezkedik el, a hegyoldalban, hegytetőn, vagy hegy lábánál, általában kőoltár, fák, vagy egy szentély formájában.
Jegyzetek
https://web.archive.org/web/20150427021302/http://folkency.nfm.go.kr/eng/index.jsp Encyclopedia of Korean Seasonal Customs Folk religion: Customs in Korea
Kapcsolódó szócikkek küsin
Kategória:Koreai mitológia Kategória:Természetfeletti jelenségek