Alsómiholjác (középkori magyar neve Szentmihály, , ) kisváros és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Dráva mentén. Korábban jelentős magyar közösség otthona volt.
A község települései Alsómiholjác város összesen 7 településből áll, ezek (népességük a 2011-es népszámlálás szerint): Alsómiholjác (Donji Miholjac) Szentgyörgy (Sveti Đurađ), lélekszáma 826 fő Golince (Golinci), lélekszáma 431 fő Podgajce (Podgajci Podravski), lélekszáma 651 fő Porecs (Miholjački Poreč), lélekszáma 183 fő Radikovce (Radikovci), lélekszáma 292 fő Rakitovica (Rakitovica), lélekszáma 868 fő
Fekvése Eszéktől légvonalban 45, közúton 51 km-re északnyugatra, a magyar–horvát határtól 3 km-re, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partján fekszik.
A várostól északra a Dráva-folyón híd található, amelynél közúti határátkelőhely üzemel Horvátország és Magyarország között.
Történelme Alsómiholjác vidékének természeti adottságai, a Dráva folyóhoz való közelsége, a széles árterület, a sűrű erdők, homokdűnék és az erdei teraszok kedvező életkörülményeket teremtettek a térség lakói számára a kőkorszak kezdeteitől egészen napjainkig. Számos régészeti lelőhely beszél erről. A „Rudina Maroslavci” lelőhelyen a neolitikumban élt ember nyomait találták meg, a „Prinčevac” lelőhelyÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6693. pedig bronzkori településmaradványokat őriz. A község területén az első településmaradványok egy ókori pannoniai illír néptörzshőz, az andizétekhez kötődnek, akiket már idősebb Plinius is a Dráva mentén élőknek mond. Áthaladt ezen a területen a Dráva jobb partja mentén haladó római kereskedelmi és hadiút, melynek mentén számos katonai őrállomás sorakozott. Az út az észak-itáliai Aquileia városától 544 km hosszan Singidunumig, a mai Belgrádig vezetett. Ptolemaiosz térképén, amely a 2. század elején készült a mai Alsómiholjác környékén látható Mariniana, mely katonai állomás lehetett. A 4. században készített római térképen, a Tabula Peutingerianán is jelölik a mai Alsómiholjácnak megfelelő Marinianist, mely akkor már kisebb település lehetett.
A honfoglaló magyarok a 10. század elején előbb a Dunántúlt, majd rövidesen a Dráván túli síkságot is megszállták. Ezt támasztja alá, hogy 1057-ben az akkori Aszúágtól nyugatra már megemlítik Szent Mihály egyházát („Ecclesiam autem quam supra Dravam fluuium in honorem Sancti Mychaelis archangeli edificaui”), amelyet Radó nádor a pécsi püspökségnek adott. A templom körül már a középkorban létező település volt „Szentmihály” néven. A templom leírása szerint magas falakkal és tornyokkal rendelkezett és mély árokkal vették körül. A 15. századig ez a terület a Tétény nemzetséghez tartozott és sorsa is szorosan kapcsolódott a család sorsához, melynek birtokközpontja Aszúág volt. II. András király 1228-ban erősítette meg a nemzetség tagjait Pekeri Marcell unokáit Aszúág birtokában. 1436-ban a birtok a Maróti családé lett. Határai, amelyek a mai Alsómiholjác területét is magukban foglalták északon a Dráváig, nyugaton Villyóig, keleten Valpóig, délen pedig Nekcséig húzódtak. 1536-ban a térséget megszállta a török. A török uralom idején a lakosság száma lényegesen megváltozott. A Szent Mihály templom körül csak néhány ház maradt, melyek sárral tapasztott vesszőfonatból készültek. A jelentősebb település a 15 km-re nyugatra fekvő Monoszló volt, ahol a Dráva átkelőjét vár is őrizte.
A települést 150 évi török uralom után 1687-ben Erdődy Miklós horvát bán és Leslie Jakab császári generális serege szabadította fel. A felszabadítás után a valpói uradalom részeként előbb kamarai birtok lett, majd 1721. december 31-én III. Károly Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. Unokája a bohém életvitelű Ignác Pejácsevich Zsigmond Mária nevű lányát vette feleségül. Ettől kezdve megkomolyodott és iskolát, bírói hivatalt alapított, valamint átépíttette a templomot. 1805-ben felépíttette az iskola új épületét. 1818-ban felépült a régi kastély. Fiai közül Károly Miholjácot, Gusztáv pedig Valpót örökölte. Károly Eszéken fejezte be a gimnáziumot, majd jogot és zenét tanult. Alsdómiholjácról gyakran járt Pécsre zenélni a város filharmónikus zenekarába. Személyes jó barátja volt Strossmayer diakóvári püspöknek. Mivel 1865-ben gyermektelenül halt meg Gusztáv testvérének lánya Stefánia lett a miholjáci uradalom birtokosa, aki Mailáth György felesége lett. Miután férjét 1883-ban Budapesten meggyilkolták Stefánia a birtokot László fiával igazgatta. Gyakran vendég volt itt Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki jó barátja volt László grófnak. Három hónappal a szarajevói merénylet előtt is itt vadászott. Mailáth László 1901-ben felépítette az új kastélyt.
Ebben az időben jelentős magyar közösség élt itt, akiket a Mailáth család is elkötelezetten támogatott. A településen hajdanán Julián-iskola működött. A közigazgatás átszervezésével Alsómiholjác járásközponttá vált, ami megnövelte térségi szerepét. 1920-ig Verőce vármegye Alsómiholjáci járásának székhelye volt. 1869-ben 2545, 1910-ben már 4001 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a horvát, 14%-a magyar, 6%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Trianon után megkezdődött a magyar közösség felmorzsolása. Mivel a Mailáth családot magyarbarátnak tartották, a szerb–horvát–szlovén állam nem engedte, hogy megtartsa itteni birtokait. 1923-ban át kellett adnia őket. A Mailáth-kastély Filip és Adolf Schlezinger tulajdona lett, akik zsidók lévén 1941-ben a német megszállás elől elmenekültek. A második világháború idején a partizánok a magyar lakosságot elűzték. Helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. Napjainkban már csak néhány tucatnyi magyar lakosa van a Dráva-parti kisvárosnak. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 7%-a szerb, 3%-a „jugoszláv” nemzetiségű volt. 2011-ben a városnak 6240, a községnek összesen 9491 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2.545 2.868 2.704 3.144 3.591 4.001 4.035 4.047 4.405 4.698 5.015 5.169 6.044 6.935 6.680 6.240
1910-ben 4180 lakosából 667 magyar (16,0%), 3027 horvát (72,4%) és 248 német (5,9%) volt. 1991-ben 6935 lakosából 52 magyar (0,7%), 5829 horvát (84,1%), 510 szerb (7,4%) volt. Magának a járásnak 2011-ben 9491 lakosa volt.
263px|bélyegkép|jobbra|A Dráva hídja
Neves személyek Itt szolgált Vajda János (1890–1982) esperes, kanonok, szentszéki ülnök Itt nevelkedett Domagoj Vida (1989) világbajnoki ezüstérmes horvát válogatott labdarúgó
Gazdaság Alsómiholjác gazdasága mindig a régió természeti erőforrásain alapult, amelyet a mezőgazdasági földterület és erdők képeztek. A mezőgazdaság fejlődése 1797 után indult meg, amikor megkezdődtek a Dráva szabályozási munkálatai. A piaci termelés alapját a 19. században miholjáci uradalom képezte, mely nemcsak a mezőgazdasági termékek előállítását, hanem azok feldolgozását és forgalmazását is szervezte. A Mailáth család különféle termékeket gyártott, amelyek közül néhány, például a vaj, az ecet, valamint a rum és a konyak még a császári asztalra is eljutott. Az erdőket a közeli Gyurgyenovác és Belistye faipara hasznosította. A Dráva-híd és az új kastély építése különféle mestereket hozott ezekre a területekre a Habsburg Birodalom egészéből, de még Olaszországból is. Érkezésük nagyban hozzájárult a kézművesség és az egész gazdaság fejlődéséhez, megerősítette a város gazdasági, kulturális, oktatási, igazságügyi és igazgatási központi helyzetét. 1906 és 1908 között felépítették az új Dráva-hidat, melynek felavatása, 1908. május 23. után létrejött a közvetlen vasúti összeköttetés a legközelebbi nagyobb várossal Péccsel. Ezt a hidat 1941-ben lerombolták. A mostani hidat 1974-ben építették, de csak a közúti forgalom haladhat át rajta.
Az első világháború utáni időszakot évszázados kapcsolatok kényszerű megszakítása jellemezte Alsómiholjác északi szomszédaival, ami jelentősen visszavetette a város fejlődését. A gazdasági fellendülés csak 1972-től indult meg újra, amikor megkezdődött a beničanci földgáz- és kőolajmező termelése. A természeti erőforrások kiaknázását a továbbiakban ipari üzemek létesítésével kívánják hatékonyabbá tenni, míg a gazdaság továbbra is a mezőgazdasági termelésen alapul. Ezt a célt szolgálja a 126 hektáros Janjevci ipari övezet kialakítása, amely biztosítja a befektetők számára a teljes infrastruktúrát és így felgyorsítja a gazdasági fejlődést.
Az elmúlt néhány évben rendezték meg a városban a Miholjáci vásárnak (Miholjački sajam) nevezett gazdasági, kézműves és mezőgazdasági vásárt, amelyet a helyi vállalkozói központ a városi önkormányzattal, a turisztikai egyesülettel és az iparostestülettel együtt szervez. A vásár az egész megyéből összehozza a családi gazdaságok termelőit és szolgáltatóit, kézműveseket, kis-, közép- és nagyvállalkozókat, szövetkezeteket, egyesületeket, bankokat és másokat. A vásár négy kategóriában zajlik: hagyományos és művészi termékek, kézművesség és kereskedelem, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, valamint pénzügyi és üzleti szolgáltatások. A vásár célja a vállalkozói szellem előmozdítása, a termelők összehozása, a gazdasági kínálat és termelés javítása, az ismeretek átadása a tapasztalatok és az üzleti kapcsolatok cseréje révén.
200px|bélyegkép|jobbra|A Szent Mihály-templom
Nevezetességek Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1632 középkori eredetű, a 15. században építették gótikus stílusban. Gótikus jegyei ma is jól láthatók a jellegzetes hálóboltozatos szentélyben, a magas, gótikus ablakokban, a csúcsíves kapuzatokban és az erős, külső támfalakban. A templom szerencsésen átvészelte a török uralmat. 1730-ban megemlítik, hogy falazott tornya van, benne egy haranggal. Története során többször is megújították. Utolsó teljes felújítása 1995-ben kezdődött a templom körüli tereprendezéssel. Külső világítást, új fűtési rendszert szereltek fel. Ezt követte a belső falak újravakolása, valamint a hajó és a templom mennyezetének díszítése. Helyreállították a szentély kupolájában és a hajó mennyezetén látható freskókat. A főoltárt 2002-ben, a toronykupolát 2005-ben restaurálták. A templom orgonája 1852-ben Pécsett készült, az orgonaszekrényen a CBP (Carlus Barun Prandau) betűk láthatók.
Szent István vértanú tiszteletére szentelt temetőkápolnája.
263px|jobbra|bélyegkép|A Mailáth-kastély A Mailáth-kastélytÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1631 a 20. század elején építették Möller István budapesti építész tervei szerint. A korabeli források alapján úgy tűnik, hogy az új kastély építésének oka az volt, hogy Mailáth gróf az 1901. szeptember 12-én Alsómiholjácon tett látogatása során megígérte I. Ferenc József magyar királynak, hogy itteni következő látogatására vadász stílusú kastélyt fog építeni. A hengeres tornyok, a magas, mozgalmas tetők, a díszkémények, a neoklasszikus, balusztrádokkal ellátott teraszok, a kovácsoltvas kerítések és egyéb historikus jellegű építészeti részletek mind az angol Tudor-stílus jellegzetességei. A kastély négyszintesnek épült: alagsor, földszint, emelet és tetőtér. Belül a központi folyosó osztja két részre, amely a díszlépcsővel és galériával ellátott előcsarnokkal, valamint a kerti teraszra nyíló kijárattal van összeköttetésben. A központi porelszívó rendszer, a saját vízvezeték és a három fűtési mód (központi melegvíz, nyitott kandalló és cserépkályhák) egyértelműen jelzi, hogy a kastély akkoriban nagyon modern volt. A kézzel faragott faspaletták az ablakokon, nyári napokon a meleg, télen pedig a hideg ellen védtek.