Iztacalco Mexikóváros legkisebb területű kerülete. Lakossága 2010-ben meghaladta a 380 000 főt.
Földrajz Fekvése A kerület Mexikóváros keleti részén található, területe sík, teljesen be van építve. Két vízfolyása van, de mindkettő csövekbe van bevezetve: a Río La Piedad és a kerület közepén észak–déli irányban húzódó Río Churubusco.
Éghajlat A kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 28 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 36 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 12,3 és a májusi–júniusi 18,6 fok között váltakoznak, fagy a legtöbb hónapban előfordulhat. Az évi átlagosan 605 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 70%-a.
Népesség A kerület népessége a közelmúltban folyamatosan csökkent: ÉvLakosság1990448 3221995418 9822000411 3212005395 0252010384 326
Története Iztacalco (a 20. század második feléig Ixtacalco) neve a navatl nyelvből ered, de jelentésére többféle magyarázat is van. Abban megegyeznek, hogy a calco végződés a calli („ház”) és a co helynévképző összetételéből ered, a név eleje viszont az egyik értelmezés szerint a „só” jelentésű ixtatl, a másik szerint a „fehér” jelentésű iztac szóból származik.
Első lakói a Texcoco-tó magas ásványianyag-tartalmú vizéből való sókinyeréssel foglalkoztak. A posztklasszikus korban Iztacalco a texcocói uradalomhoz tartozott, és így a hármas szövetségben részt vevő aztékok egyik szövetségese volt. Miután a spanyolok elpusztították Tenochtitlant, Iztacalcóban ferences misszionáriusok telepedtek meg, akik a tó közepén felépítették a Szent Mátyás-kolostort, de a település lakossága ezekben az időkben igen alacsony volt, a 300 főt sem érte el. A 19. század közepén, amikor már folyamatban volt a Mexikói-völgyet elfoglaló tavak lecsapolása, Iztacalco területén is számos csatorna létezett. Amikor a Szövetségi Körzet területét községekbe szervezték, Iztacalco az egyik község székhelye lett, ekkor hozzá tartoztak olyan területek is, amelyek ma Iztapalapa és Benito Juárez részét képezik. A 19. század végén Tlalpanhoz került, ekkor mintegy 2800 lakója volt.
A 19. században fontos szerepet töltött be a tóparti települések és Mexikóváros központja közti forgalomban és kereskedelemben, de nem csak a külső településeken, hanem az itteni csinampákon termelt zöldségeket is árusították mind a központban, mind a zacatlalmancói kikötő mellett felépült piacon. Egészen az 1930-as évekig, amikor is a Viga-csatorna is kiszáradt, jelentős volt a csinampás termelés a településen, de ezután az egykori csatornák helyét lassan közutak foglalták el. Iztacalco csak a 20. század közepén kezdett a főváros igazi külvárosává válni, ekkor telepedett meg itt először az ipar. A lakosság, de ezzel együtt a bűnözés is a következő évtizedekben gyorsan nőtt, ma Mexikóváros egyik legveszélyesebb kerületének számít.
Turizmus, látnivalók, kultúra Iztacalcóban nincsenek fontos turisztikai célpontok, műemlékek, múzeumok, viszont kultúrája jelentős: az egész év során számos (főként vallási) ünnepséget és fesztivált tartanak. Zöldfelület is igen kevés van a kerületben, mindössze a Magdalena Mixhuca Sportvárosban található egy eukaliptuszfákkal beültetett rész, valamint az Iztapalapa határán, a kerület keleti részén fekvő városrészben egy ökopark, amely iskolai oktatás céljait is szolgálja. Az előbb említett sportközponthoz tartozik az 1968-as olimpiára felépített Sportpalota.
A kerületben található az Autódromo Hermanos Rodríguez nevű versenypálya, ahol a 20. század alkalmával többször rendeztek Formula–1-es futamot, 2015-ös felújítása után pedig újra ez a helyszíne a mexikói nagydíjaknak.
Jegyzetek