Jacoba van Heemskerck (Jacoba Berendina van Heemskerck van Beest) (Hága, 1876. január 4. – Domburg, 1923. március 8.) holland expresszionista festőművész, grafikus és üvegfestő.
Életpályája Nemesi családban született. Tengerésztiszt édesapja szabadidejében festett, és gyermekeit is rajzolásra ösztönözte. Jacoba két évig tanult J. H. Ph. Wortmannál, majd néhány évig a tájképfestő W. Hamelnél képezte magát. 1897 és 1901 között Hágában a Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol Ferdinand Hart Nibbrig tanítványa volt. 1904-ben hat hónapot töltött Párizsban Eugène Carrière műtermében, és ott került kapcsolatba a modern művészettel.
1905-től élete végéig közeli barátságban élt Marie Tak van Poortvliet műgyűjtővel, aki a mecénása lett és domburgi házában műtermet rendezett be számára. 1908-tól a nyarakat Domburgban töltötte, ahol találkozott Jan Tooroppal, Piet Mondriannal és Lodewijk Schelfhouttal. Ezekben az években tájképeket is festett luminista stílusban, és grafikákat készített.
1910-től kiállításokon vett részt Amszterdamban, Brüsszelben, részt vett a Függetlenek Szalonján Párizsban. 1911 körül rövid időre a kubizmus hatása alá került, munkáit szinte futuristának tekintették.
Az antropozófus Rudolf Steiner nagy hatást gyakorolt Jacobára és barátnőjére. Herwarth Walden 1913-ban meghívta az első német szalonba Berlinbe. Der Blaue Reiter, Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij és Franz Marc munkáinak hatására a német expresszionizmus vonzásába került. Levelezett Waldennel, aki felajánlotta, hogy vegyen részt a Der Sturm folyóirat szerkesztésében is. 1914-től üvegfestéssel is foglalkozott.
1923-ban angina pectoris okozta halálát.
Galéria
Források
Kategória:Holland festők Kategória:Holland nők Kategória:Expresszionista festők Kategória:1876-ban született személyek Kategória:1923-ban elhunyt személyek Kategória:Hágaiak