A galagonya-kökény cserjés (avagy töviskes Pruno spinosae-Crataegetum Soó, (1927) 1931) a melegkedvelő szubmediterrán cserjések (Berberidion Br-Bl.) társulástani csoportjának egyik, Magyarországon is elterjedt növénytársulása.
Hazai elterjedése
Alföldeinken és a Dunántúli dombságon mindenfelé megtalálható, a Magyar középhegységben főképp a tölgyes és gyertyános–tölgyes övben.
Jellemző fajai
Előfordulhat, hogy a cserjeszint egyetlen fajból áll — ez leggyakrabban a kökény (Prunus spinosa) vagy az egybibés galagonya (Crataegus monogyna). Az ilyen esetek azonban nem túl gyakoriak, és a cserjeszintben e két faj mellett rendszeresen megjelennek: rózsafajok,(Rosa agrestis, Rosa elliptica, Rosa zalana), de különösen a gyepűrózsa (Rosa canina) További, gyakori fajok: varjútövis (Rhamnus cathartica), mezei juhar (Acer campestre), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), közönséges mogyoró (Cornus avellana), hosszúcsészés galagonya (Crataegus calycina) kétbibés galagonya (Crataegus oxyacantha) közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) kecskerágó fajok (Euonymus spp.), különösen a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), valamint különféle rózsa- (Rosa spp.) és szeder (Rubus spp.) fajok.
Ha ez utóbbiak túlsúlyra jutnak, együtteseiket külön társulásoknak is szokás tekinteni.
Gyepszintjének nincsenek „saját” fajai. Éppen ezért a tövises cserjéssel mozaikosan váltakozó és szegélyein feltűnő lágyszárú növények gyepje igen sokféle és változatos: a talaj minősége, a legeltetés intenzitása és más tényezők függvényében.
Fő csoportjaik: a féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) rend szokásos fajai, pl.: deres tarackbúza (Elymus hispidus), tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), közönséges spárga (Asparagus officinalis) stb.),
szegélynövények: tarka koronafürt (Securigera varia), közönséges szurokfű (Origanum vulgare),
legelők ruderális gyomjai: réti útifű (Plantago media), fekete üröm (Artemisia vulgaris), bókoló bogáncs (Carduus nutans)
erdei reliktum fajok: tavaszi kankalin (Primula veris), borsikafű (Clinopodium vulgare), raponcharangvirág (Campanula rapunculus).
Termőhelye
Ezek a bozótosok a sík- és dombvidékeken növő félszáraz és mezofil vízgazdálkodású erdőket kísérik: vagy a szegélyeiken nőnek, vagy a kiirtott erdők helyén másodlagosan kialakult legelők beerdősülésének szekunder pionír együtteseként.
Igénytelen fajokból álló társulás. Jól tűri a legelőgazdálkodással járó taposást, rágást és égetést — sőt, a legeltetés segíti a megkímélt szúrós növények terjeszkedését. Ezzel együtt, kifejlődésének használ, ha a legeltetést néhány évig szüneteltetik.
A többnyire két méternél is magasabb, sűrű, tövises bozót az erdőket többnyire 3—5 m széles sávban szegélyezi. A xeroterm tölgyesek (Quercetalia pubescentis-petraeae Borhidi, 1996) nyiladékaiban a sáv szélessége elérheti a 20–30 m-t is.
Jegyzetek
Források
Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai Kevey Balázs, 2008: Magyarország erdőtársulásai
Kategória:Magyarország növénytársulásai