A római provinciák (latin, többes szám: provinciae) vagy tartományok a Római Birodalom legnagyobb Itálián kívüli területi és adminisztrációs egysége volt, egészen a tetrarchia (i. sz. 296) idejéig, amikor a császárok még nagyobb adminisztratív egységeket is alkalmazni kezdtek, és a Birodalom harmadik szintű közigazgatási alegysége lett.

Provincia alatt tehát az Itálián kívül eső területeket értjük. Ezek a tartományok alárendeltek voltak Rómának, lakói adót fizettek az államnak. Minden tartományt egy római helytartó irányított. jobbra|bélyegkép|350px| A Római Birodalom legnagyobb kiterjedésében, Traianus alatt (117); a birodalmi tartományok zöld árnyalatúak, a szenátori tartományok rózsaszínűek, a kliens államok pedig szürkék.

A provinciák felosztása kinevezés szerint A provinciákat általában szenátori rangú helytartók kormányozták, többnyire volt consulok vagy praetorok. Ennek alapján volt egy-egy provincia proconsuli vagy propraetori. Egyiptom, amelyet Kleopátra halála után Augustus foglalt el, kivétellé vált: alacsonyabb státuszú, lovagrendi helytartókat kapott, talán hogy ezzel is kisebb legyen a szenátorok ambíciója a gazdag provincia irányítására.

A Római Köztársaság idején a provinciák helytartóit egy évre nevezték ki. Az év elején sorshúzással vagy kinevezéssel osztották ki a provinciákat a helytartói hivatalra várakozók közt. A problémás provinciákat rendszerint volt konzulok kapták, akik már nagy tekintéllyel és tapasztalattal rendelkeztek. A légiók elosztása szintén attól függött, milyen veszélyek fenyegették a provinciát. Például i. sz. 14-ben Lusitania nem rendelkezett állandó légióval, Germania Inferior viszont, mivel a rajnai határvidék mindig veszélyes volt, négy állandó légiót is kapott.

A helytartó-aspiránsok főleg az ilyen problémás provinciákra áhítoztak. A probléma háborút jelentett, a háború zsákmányt, rabszolgának eladható foglyokat és meggazdagodást.

Az első római provincia Sicilia volt, Kr. e. 241-től, miután a köztársaság hadai az első pun háborúban meghódították.

A provinciák száma és mérete a római belpolitika függvényében változott. A császárság idején a nagy, vagy nagyszámú sereggel ellátott provinciákat – mint például Pannonia és Moesia – kisebb provinciákra osztották. Így érték el, hogy az egyes helytartók ne tegyenek szert túl nagy hatalomra, ami esetleg már a császári rang iránt is felkelthette volna az étvágyukat.

Amikor létrejött a polgárháborúk időszakát lezáró principátus, Augustus magának tartotta fenn a jogot, hogy számos provinciában ő maga gyakorolja a katonai és adminisztratív főhatalmat. Ezt az intézményt utódai is megtartották, így a stratégiailag létfontosságú tartományok, általában a birodalom sokat támadott határainál, császári provinciák lettek. A többiek szenátori provinciák maradtak, amelyekbe a Szenátus maga nevezhetett ki helytartót.

A Köztársaság provinciái Kr. e. 241 Sicilia, propraetori Kr. e. 231 Corsica et Sardinia, propraetori Kr. e. 197 Hispania Citerior és Hispania Ulterior, propraetori provinciák Kr. e. 146 Macedonia-Achaea, propraetori provincia Kr. e. 146 Africa proconsularis, proconsuli Kr. e. 129 Asia, proconsuli Kr. e. 120 Gallia Transalpina (később Gallia Narbonensis), propraetori Kr. e. 81 Gallia Cisalpina, propraetori Kr. e. 74 Bithynia, propraetori Kr. e. 74 Cyrenaica és Creta, propraetori Kr. e. 64 Cilicia és Cyprus, propraetori Kr. e. 64 Syria, propraetori Kr. e. 33 Illyricum, propraetori

Az egyes provinciák létrejötte Köztársasági tartományok

Kr.e. 241 – Sicilia. Szicília szigetét elfoglalták a karthágóiaktól, és az első pun háború végén elcsatolták Kr.e. 237 – Szardínia és Korzika ; ezt a két szigetet elfoglalták a karthágóiaktól, Kr. e. 238-237-ben annektálták. Kr.e. 197 – Hispania Citerior ; az Ibériai-félsziget keleti partja mentén; a karthágóiaktól elfoglalt területek egy része Kr.e. 197 – Hispania Ulterior ; az Ibériai-félsziget déli partja mentén; a második pun háborúban a karthágóiaktól elfoglalt területek egy része Kr.e. 147 – Macedóniát az akháj háború után annektálták ie 146 – Africa (a mai Tunézia, Kelet-Algéria és Nyugat-Líbia); Karthágónak a harmadik pun háborúban történt elpusztítása után jött létre Kr.e. 129 – Asia, korábban Pergamoni Királyság Nyugat- Anatóliában (ma Törökországban) ie 120 – Gallia Narbonensis (Dél-Franciaország); annektálása előtt Gallia Transalpinának (Gallia az Alpok túloldalán) nevezték, hogy megkülönböztessék Gallia Cisalpinától (Észak-Olaszországban). Kr.e. 67 – Kréta és Cyrenaica. Cyrenaica Kr.e. 78-ban Rómához került, azonban nem tartományként szervezték meg. Kréta bekebelezésekor Kr. e. 67-ben bekerült a Creta et Cyrenae tartományba. Kr.e. 63 – Bithynia et Pontus. A Bithynia Királyság (Északnyugat-Anatóliában) Kr.e. 74-ben került Rómához. A harmadik mithridai háború (Kr. e. 73–63) végén Pompeius római provinciává szervezte, aki Kr.e. 63-ban belevette a vereséget szenvedett Pontuszi Királyság nyugati részét. ie 63 – Szíria; Pompeius megbuktatta a szeleukida királyt, II. Philipposzt, létrehozva Szíria tartományát. Kr.e. 63 – Kilikia. Kilikiát Kr. e. 102 – ben a kalózkodás elleni hadjárat során tartományként hozták létre. A rómaiak csak egy kis területet ellenőriztek. Kr.e. 74-ben Lükiát és Pamfüliát (keleten) Kilikiához csatolták. Kilikia teljes mértékben a rómaiak ellenőrzése alá került a harmadik mithridai háború (i.e. 73–63) végén, amelyet Pompeius szervezett újjá Kr.e. 63-ban. Kr.e. 58 – Ciprust az utolsó királya, Ptolemaiosz halála után annektálták, és Kilikia tartományhoz adták, létrehozva Kilikia et Cyprus tartományt. Kr.e. 46 – Africa Nova (Kelet-Numidia – Algéria), Julius Caesar annektálta Kelet-Numidiát és az új tartományt Africa Nova (új Afrika) néven nevezték, hogy megkülönböztessék a régebbi Africa tartománytól, amelyet Kr. e. 146-ban hoztak létre, amely aztán Africa Vetus néven vált ismertté (régi Afrika). Nyugat-Numidiát Kr.e. 40-ben csatolták Afrika Nova tartományához. A terület továbbra is a Római Birodalom közvetlen része maradt, kivéve egy rövid időszakot (Kr. e. 30–25).

Cisalpine Galliát (Észak-Olaszországban ) a Kr.e. 220-as években foglalta el Róma, és földrajzilag és de facto a római Itália részének tekintették, de politikailag és de jure elkülönülve maradt. I.e. 42-ben a triumvir Augustus jogilag beolvasztotta a római Itália közigazgatási egységébe, Caesar kiadatlan okiratainak ( Acta Caesaris ) megerősítéseként.

A principátus korának tartományai Augustus alatt jobbra|bélyegkép|320px|A Római Birodalom provinciái Augustus római császár korában (i. e. 27 – i. sz. 14) Kr.e. 30 – Aegyptus (Egyiptom), amelyet Augustus foglalt el, miután Kr.e. 30-ban legyőzte Mark Antoniust és VII. Kleopátrát . Ez volt az első császári (birodalmi) tartomány abban a tekintetben, hogy Augustus saját birtoka volt, mivel az egyiptomiak új fáraójukként ismerték fel. Eredeti neve Alexandrea et Aegyptus volt. Kr.e. 27 – Achaia (Görögország déli és középső része), Augustus elválasztotta Macedóniától (szenátori propraetoriális tartomány) Kr.e. 27 – Hispania Tarraconensis ; egykori Hispania Citerior (Észak-, Közép- és Kelet-Spanyolország), amelyet Augustus átszervezésével (birodalmi prokonzuli tartomány) hoztak létre Hispaniában. Kr.e. 27 – Lusitania ( Portugália és Extremadura Spanyolországban), amelyet Augustus hispániai tartományainak átszervezésével hoztak létre (birodalmi prokonzuli tartomány) Kr.e. 27 – Illyricum; Augustus meghódította Illíriát és Dél- Pannoniát Kr.e. 35–33-ban. Szenátori tartományként hozták létre Kr.e. 27-ben. Észak-Pannoniát a pannon háború (Kr. e. 14–10) során hódították meg. Dalmáciára (Illíria új neve) és Pannóniára osztották fel, amelyeket Kr.e. 9-ben, a batón háború (Bellum Batonianum) vége felé hivatalosan Felső-, illetve Alsó-Illyricumnak neveztek. Vespasianus (69–79) uralkodása alatt feloszlott, és új tartományok jöttek létre: Dalmácia és Pannónia. 107-ben Pannóniát Pannonia Superior és Pannonia Inferior – birodalmi tartományokra (proconsuláris, illetve propraetoriális ) osztották fel.

Kr.e. 27 vagy ie 16–13 – Aquitania (Délnyugat-Franciaország) tartomány, amelyet a Julius Caesar által meghódított galliai területeken hoztak létre. Kr.e. 27 vagy ie 16–13 – Gallia Lugdunensis tartomány (Közép- és Észak-Franciaország része) a Julius Caesar által meghódított galliai területeken jött létre. Kr.e. 25 – Galácia (Közép- Anatólia, Törökország), korábban klienskirályság, Augustus csatolta Rómához, amikor Amyntas, az utolsó királya meghalt. Kr.e. 25 – Africa Proconsularis . Numidia kliens királysága II. Juba király (Kr. e. 30-25) alatt, korábban 46-30 között Afrika Nova tartomány. Az Africa Nova tartományt megszüntették, és összeolvadt Africa Vetus tartománnyal, létrehozva az Africa Proconsularis tartományt (Numidia nyugati területe kivételével). . Kr. e. 22 – Gallia Belgica ( Hollandia a Rajnától délre, Belgium, Luxemburg, Észak-Franciaország és Németország egy része a Rajnától nyugatra. Kr.e. 15 – Raetia Kr.e. 14 – Hispania Baetica ; egykori Hispania Ulterior (Dél-Spanyolország ); a spanyolországi provinciák Augustus általi átszervezésével jött létre (szenátori propraetorial tartomány). A név a Betisből, a Guadalquivir folyó latin nevéből származik. Kr.e. 7. – Germania Antiqua, miután három római légiót megvertek Kr.u. 9-ben Kr. u. 6.? – Moesia (a Duna keleti és déli partján a mai Szerbia része, Észak-Macedónia északi része, Bulgária északi része), Kr.e. 28-ban hódították meg, eredetileg katonai körzet volt Macedónia tartomány alatt. 85-ben Moesiát felosztották: Moesia Superior és Moesia Inferior (birodalmi prokonzuli tartományok). Kr. u. 6. – Júdea, a császári prokurátori tartomány, Heródes Arkhelaosz etnarchát követően jött létre, kezdetben Szamária, Júdea és Idumea területéről. Claudius 41-ben, Heródes Agrippa király alatt visszaállította a kliens királyság státuszát, majd Agrippa halála után 44-ben ismét provinciává vált, Galilea és Peraea területeivel kibővítve; Hadrianus Kr.u. 135-ben átkeresztelte „Syria Palaestina” (Szíria-Palaesztina) névre, és prokonzuli tartománnyá emelte.

Tiberius alatt

Kr. u. 17 – Kappadókia (Közép-Anatólia – Törökország); császári propraetoriális (később prokonzuli) tartomány, amelyet az utolsó kliens király, Arkhelaosz halála után hoztak létre.

Claudius alatt

Kr.u. 42 – Mauretania Tingitana (Észak-Marokkó); Ptolemaiosz, Mauretánia utolsó királyának halála után i.sz. 40-ben királyságát annektálták. Caligula, majdClaudius a lázadók legyőzésével, Kr.u. 42-ben Claudius két tartományra osztotta (birodalmi procuratorial provincia). Kr.u. 42 – Mauretania Caesariensis, (Nyugat- és Közép -Algéria ), Ptolemaiosz, Mauretánia utolsó királyának halála után, i.sz. 40-ben, a királyságát annektálta. Kr. u. 41/53 – Noricum (Közép- Ausztria, Északkelet- Szlovénia és Bajorország egy része), Kr.e. 16-ban került a Birodalomhoz. Tartománynak nevezték, de kliens királyság maradt. Claudius (41–54) uralkodása alatt (birodalmi propraetoriális tartomány) alakították. Kr.u. 43 – Britannia ; Claudius kezdeményezte Britannia invázióját. Kr.u. 60-ig a rómaiak ellenőrizték a Humber folyótól a Severn torkolatáig húzódó vonaltól délre eső területet. Walest 78-ban igázták le. 78–84-ben Agricola meghódította Észak-Angliát és Skóciát. Skóciát ezután elhagyták (birodalmi prokonzuli tartomány). Septimius Severus 197-ben Britannia Superior- ra és Britannia Inferior-ra osztotta fel. Birodalmi tartományok (prokonzuli, illetve propraetoriális ). Kr. u. 43 – Líciát Claudius annektálta, majd 74-ben egyesült Pamphyliával, így létrejött Lycia et Pamphylia ). Kr. u. 46 – Trákia (Trákia, Görögország északkeleti része, Bulgária délkeleti része és az európai Törökország) Kr. u. 47? – Alpes Atrectianae et Poeninae (Olaszország és Svájc között), Augustus Kr.e. 15-ben leigázta a lakóit. Beépült a Raetiába. A tartomány létrehozásának időpontja bizonytalan.

Nero alatt