Szigligeti Ede

Szigligeti Ede (Szigligeti Edvárd; eredetileg: Szathmáry József) (Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1840).

Családja Szathmáry Elek földbirtokos, ügyvéd és szerepi Kelemen Katalin fia. Anyai ágon Babits Mihály távoli unokatestvére, mivel az ő édesanyja is egy szerepi Kelemen-lány volt. Szathmáry József Ede születési nevét 1834-ben változtatta Szigligeti Edére, amikor tagja lett a budai színháznak. Felesége Sperling Franciska (megh. 1893. júl. 14. Bp. Temetése: 1893. júl. 17. Kerepesi út). Leányai: Szigligeti Mária, Hutiray Ferencné Szigligeti Jolán, Kétly Károlyné Szigligeti Anna (1841–1909), Törs Kálmánné Szigligeti Aranka (Pest, 1867-Bp., 1927. nov. 21.)Szigligeti Aranka - Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) és Faltay Lászlóné Szigligeti Ferike.

Tanulmányai A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén, Nagyváradon végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesváron. 1831-ben Hazucha Ferenc (később Kelmenfy László néven is írt) tanulótársával önképzőkört is alakított. A színészet iránt is érdeklődött és 1831-ben már műkedvelői előadást is rendezett. Szülei papnak szánták, maga orvos akart lenni. 1832-ben elvégezte az akadémiai folyamot, a mérnöki pályára lépett és Varga János királyi mérnök mellett két évig dolgozott a Körös szabályozásánál, de kedv nélkül. 1834-ben Pestre ment mérnöki tanulmányainak befejezésére, de ebből nem lett semmi. Az Aurorába kezdett dolgozgatni, kezdetben sikertelenül. Látva, hogy előrehaladását részben nyelvismerethiány gátolja, egész buzgalommal hozzáfogott a német nyelv tanulásához.

Ekkor történt, hogy a magyar színészet legjelesebbjei: Kántorné, Megyeri, Bartha Budán kísérleteztek, ami az ifjú lelkét tettekre késztette — színésszé lenni. Lukács Márton orvosnövendék, — házigazdájának fia — akkor tanította Fáy András fiát, Gusztávot, zongorázni. Vele szövetkezett, s általa megnyerte az audienciát Fáy Andrásnál, majd Döbrenteinél, s egy hónapi gondolkozási időt nyervén, egy további próba hónapra szerződtették. Döbrentei és Szigligeti között ekkor ez a párbeszéd folyt le: „Tud-e kegyed táncolni?" „Igen is, tudok; diákkoromban jó táncos voltam, s nem igen kaptam kosarat." (Szigligeti egy bálból sem maradt el s három éjet is keresztül táncolt.) Döbrentei úgy látszott, nagyon elégedett volt a válasszal. Mindjárt leült, s egy pár sort írt egy darabka papírra és kezébe ily szavakkal adta: „Menjen ezzel Kaczér úrhoz, ő majd megpróbálja." (Kaczér Ferenc volt a budai színtársulat táncoktatója és mivel Szigligeti jól tudott táncolni, jó információt adott a színház igazgatóságának.) 1834. augusztus 15-én lépett fel először Budán, ahol a Szent István c. drámában Wentzel lovag szerepét osztották neki. Mind a három felvonásban meg kellett jelennie, de csak a másodikban volt egy egysoros mondókája. Már hetekkel az előadás előtt kínokat és álmatlan éjszakákat állott ki és mikor megkezdődött az előadás, iszonyúan rettegett, hogy belesül, pedig — kihúzták a mondókáját. Mind a három felvonásban szerepelt, de szólnia nem volt alkalma. Csak utólag tudta meg, hogy így akarták a színpadhoz szoktatni.

Az igazi első fellépése Montfanconi Johannában volt. Egy vazallust kellett játszania, akit megkötözve és reszketve vezettek egy zsarnok fejedelem elé. Mintha neki írták volna ezt a szerepet. Senki olyan művészettel nem reszketett. Tudvalevő, hogy eredeti neve Szathmáry József volt, de atyja parancsára, aki nem nézte jó szemmel, hogy fia színésznek állt, meg kellett változtatnia. Erről így ír:

Színészi pályája Eleinte alsóbb rendű szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 forint havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát írt, mely Megjátszott cselek címen színre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek színpadi előadásmódjukban előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé sikert is arattak. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András is buzdította a fiatal költőt. 1835. február havában Budára szerződött 40 forint fizetésre; ezért kötelezve volt évenkint egy darabot írni vagy két darabot fordítani, részt kellett venni a balletben és a kórusban is. Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház falai között bontakozott ki egészen tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színészetnek és első intézetünknek szentelte. A színház könyvtárosa volt. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán Rózsa című vígjátékával elnyerte a díjat. E műve a színpadon is sikert aratott és Laborfalvi Rózával sokáig repertoárdarab volt. Már ekkor neve országosan ismert volt és többfelé ünnepelték. Már az 1840-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egészen haláláig ő maradt első színköltőnk. A Nemzeti Színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig 1859 márciusában drámai igazgatója lett, amellett tanára volt a színiiskolának.

Az akadémia 1840. szeptember 5-én levelező, a Kisfaludy Társaság 1845-ben rendes, később pedig a Petőfi Társaság is tagjai közé választotta. Az akadémia drámai jutalmait tizenhatszor, a nemzeti színházét háromszor nyerte el. 1872-ben, midőn századik színművét a Struensee-t adták a Nemzeti Színházban, a király a Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1870-es években a hivatalos lapba szini bírálatokat írt. 1870. február végén családi nevét Szigligetire változtatta hivatalosan. (Lásd: Ellenőr, 1870. febr. 26.)

Szívbajban hunyt el. Utolsó szavai ezek voltak: „Végem van, segítsetek!" Gyászjelentéséről a következő sorokat jegyezzük fel: „Mint drámaíró és tisztviselő egyaránt erős támasza volt ő a nemzeti színháznak, fennállása óta 40 éven át. Nincs az országban művelt ember, ki nem ismerte fáradhatatlan tevékenységének sikereit, nem méltányolta önzetlen jellemének tisztaságát, nem melegedett hazafias alkotásainak tüzénél. Ő a nemzet halottja!" Koporsójánál Feleky Miklós, Rákosi Jenő, Váradi Antal és Paulay Ede mondtak búcsúbeszédet. Eltemették a Kerepesi úti temetőben, a IV. tábla, északnyugati rész I. sorába, a III. sírhelyre.

Munkássága Majdnem fél évszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos. A jellemrajzban és előadásban gyengébb volt, mint a cselekmény felépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a színpad költője Kisfaludy Károlytól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit. Szolnokon és NagyváradonSzigligeti Színház Nagyvárad - honlap színházat neveztek el róla.

Történelmi drámák Frangepán Erzsébet – 1835 Dienes – 1836 Vazul – 1838 Gyászvitézek – 1838 Online Pókaiak – 1838 Aba – 1838 Romilda – 1839 Cillei Fridrik (Frangepán Erzsébet átdolgozása) – 1840 Micibán családja – 1840 Ál Endre – 1841 Korona és kard – 1841 Dávis – 1841 Troubadur – 1841 Gerő – 1844 REAL-EOD Gritti – 1845 Zách unokái – 1846 Mátyás fia – 1847 Renegát – 1848 II. Rákóczy Ferenc fogsága – 1848 Vid – 1850 Egri nők – 1851 Andronik – 1851 IV. István – 1852 IV. Béla – 1852 Diocletian – 1855 Világ ura – 1856 Béldi Pál – 1857. Mátyás Király lesz – 1858 Zsigmond fogsága – 1859 Tinódi – 1861 Trónvesztett – 1861 Laczkfi Imre – 1862 Bujdosó kurucz – 1863 Nadányi (Laczkfi Imre átdolgozása) – 1864 Szerencsés Imre – 1867 Üldözött honvéd – 1867 Kemény Simon (Kisfaludy Károly nyomán) – 1867 Trónkereső – 1867 IV. Béla (átdolgozása a korábbinak) – 1870 Török János – 1870 Struensee – 1871 Valéria – 1873 Perényiné – 1876

Társadalmi drámák Megjátszott cselek – 1835 Egy színésznő – 1847 Arczkép – 1852 Titkos Iratok – 1860 Adósok börtöne – 1860 A szerencse kereke – 1864 A fény árnyai – 1865 Halottak emléke – 1867

Történelmi vígjátékok Rózsa – 1840 REAL-EOD Kinizsi – 1841 REAL-EOD Udvari bolond – 1871

Társadalmi vígjátékok Lidérczek – 1834 Április bolondja – 1836 Vándor színészek – 1845 REAL-EOD Pasquill – 1846 Liliomfi – 1849 Házassági három parancs – 1850 Lári-fári – 1853 Castor és Pollux – 1854 Dalos Pista – 1856 Veszedelmes jó barát – 1856 Nevelő kerestetik – 1856 A mama – 1857 Petronella – 1857 Fenn az ernyő nincsen kas – 1858 Műszeretők – 1859 Nőuralom – 1862 Eladó leányok – 1863 Egy nagyra termett férj – 1864 Próbakő – 1866 Kedv és hivatás – 1867 A bajusz – 1868 Ne fújd, mi nem éget – 1870 Új világ – 1872

Népszínművek Szökött katona – 1843 Két pisztoly – 1844 Zsidó – 1844 Debreczeni rüpők – 1845 A rab – 1845 Egy szekrény rejtelme – 1846 Csikós – 1847 Párbaj, mint Istenítélet – 1848 Fidibusz – 1850 Aggteleki barlang – 1851 Nagyapó – 1851 Czigány – 1853 Pünkösdi királyné – 1855 Csokonay szerelme – 1855 Pál fordulása – 1856 Tízezer forint – 1856 Obsitos huszár – 1857 Álmos – 1859 Molnár leánya (báró Ötvös József novellája alapján) – 1861 Istenhegyi székely leány – 1862 A lelencz – 1863 A strike (Balázs Sándorral együtt) – 1871 Az amerikai – 1871 A háromszéki leányok (Jókai Mór után) – 1875

Népregék Nagyidai czigányok – 1842 Argyl és Tündér Ilona – 1853

Operaszövegek Fogadott leány – 1862 Debreczeni bíró – 1863 Dózsa György – 1867

Előjátékok Láng A. jubileumára – 1842 A szent korona – 1867

Fordítások Dumas-Schmidt: Szaraczén – Buda, 1836. július 2. O'Keefe-Kettel: Richárd király vándorélete – 1836 Dumas-Schiff: III. Henrik és udvara – 1836 Walter Scott – Lembert: Richárd király a szent földön – 1838 Albini: Veszedelmes nagynéne – 1838 Holtey: Babérfa és koldusbot – 1839 Lockroy-Anicet: Miért? – 1841 Raupach: Lovagszó – 1843 Shakespeare: Tévedések vígjátéka – 1853 – Egressy Gáborral Birch-Pfeiffer: Lowoodi árva – 1854 Feuillet: Öregségre – 1854 Elmenreich Fr.: Elveszem a nőmet – 1855 Laube: Essex gróf – 1856 Halm: Ravennai viador – 1858 Shakespeare: III. Richard király – 1867 Goethe: Egmont – 1871 Gottschall R.: Howard Katalin – 1871

Évszám nélkül Mellesville: A bujdosó kocsija Victor Hugo: Didier Kenney-Schneider: Házasult és eltemettetett

Díjak Ferenc József-rend lovagkeresztje (1872) Magyar Tudományos Akadémia drámai jutalma: tizenhatszor A nemzeti színház jutalma: háromszor

1878. március 8-án leplezték le az emléktáblát szülőházán Nagyváradon, melynek ez a felirata: „Bölcsőd itt ringott, itt gyúlt ki az isteni szikra. A művészet egén lángoló csillag utóbb, A láng most kialudt, de kihat dicsfénye örökké. S míg magyar él, neved és szent porod áldva leend." (Szikszay Dániel tvszéki bíró.)

1892-ben itt jött létre a Szigligeti Társaság, s egy 1900 májusában hozott városi képviselőtestületi határozat alapján az ő nevét vette fel a színház állandó épületének felavatásakor, 1900. október 15-én, majd viselte 1919-ig és 1940–44 között. Végül – 1945 után többször is nevet cserélve – a színház (pontosabban annak magyar tagozata) 1990 óta viseli ismét.

Szigligeti Ede

Źródło i licencja