(gyakori nemzetközi átírás: Foochow, kínaiul: 福州, pinjin: Fúzhōu) nagyváros Kínában, tartomány székhelye és legnagyobb települése. A város a Fucsoui főegyházmegye érseki székvárosa.
forgalmas kikötőváros a Kínát és Tajvant elválasztó Tajvani-szorosba torkolló Min-folyó bejáratánál. A 2010-es népszámlálás szerint a városnak 7 155 370 fő a lakossága, amelyből 4 408 076 fő, nagyjából 61,95% a belvárosban él, amíg a külvárosi területeken 2 707 294 fő, azaz nagyjából 38,05% él. Legfontosabb iparágai az élelmiszeripar, papírgyártás, vegyipar, textilipar. 2015-ben t a 10. leggyorsabban növő nagyvárosi területként rangsorolta a Brookings Institution.
Történelem A -dinasztia előtt Két neolitikus kultúra, az i.e. 5000 körüli kultúra (虎丘头文化, Hǔqiūtóu wénhuà) és az i.e. 3000 körüli -hegyi kultúra (昙石山文化, Tánshí shān wénhuà), maradványait fedezték fel területén.
A hadakozó fejedelemségek korában (i.e. 475–221), a han kínaiak területére a (闽越) néven kezdtek el hivatkozni. A név arra utalt, hogy a terület lakossága nagyrészt a kínaiak egyik ágának leszármazottai, egy olyan nem han kínai család, ami egykor egész Dél-Kínát benépesítette.Xu Xiaowang (), 2006. , Fujian People's Publishing . I.e. 306-ban a Birodalom (ma ) a állam fennhatósága alá került. A han-dinasztiabeli történész, azt írta, hogy a család túlélői délre menekültek, a mai be, ahol az ottani népek mellett élve egyesítették a és han kultúrát, létrehozva a t.A történetíró feljegyzései, . A fő központjuk nem jelenlegi helyén, hanem város közelében volt.
A - (i.e.221–i.e.207) és a Han-dinasztia (i.e.207–i.sz.220) A -dinasztia első császára, i.e. 221-ben egyesítette Kínát. Területeit kommandériumokra (郡, jùn, csün) osztotta, melyek nagyjából a mai tartományoknak, vagy prefektúráknak felelnek meg. területe a kommandériumba (闽中郡, Mǐnzhōng jùn, Mincsung csün) került.
A terület a következő században független volt a kínai fennhatóság alól. császár a és a szomszédos területeit is autonóm vazallus birodalomnak ismerte el. I.sz. 202-ben császár egy (无诸) nevű vezetőt tett meg királyának, aki felépíttette (冶) várost. A város alapításának éve (i.e. 202) lett végül a hagyományos alapítási éve városnak is.
I.e. 110-ben császár serege legyőzte a Királyság seregét a Han- csatában, és területeit, valamint az ott élőket Kínához csatolta. Sok erőszakkal át lett helyezve a területre, ahol a népcsoport szinte teljesen asszimilálódott a kínaiakkal, így erős hanyatlást okozva város lakosságában. A területet később, i.e. 85-ben megyeként szervezték újra.
A három királyság korától (220–280) a -dinasztiáig (581–618) A három királyság korában Dél-Kína a Keleti- Birodalom uralma alatt volt. területén egy hajógyár szolgálta ki a partmenti és a Jangce folyó flottáinak az igényeit. I.sz. 202-ben, a -dinasztia (265–420) alatt, egy csatornarendszer és két mesterséges tó épült városban, nevük egyszerűen a Keleti-tó és a Nyugati-tó. A modern magja eköré a három vízrendszer köré épült, habár a Keleti- és a Nyugati-tó már nem létezik többé.
308-ban, a nyolc herceg felkelése alatt, a -dinasztia végén megkezdődött a han kínaiak első nagyobb délre és délkeletre való népvándorlása, melyet később sorozatosan több hullám követett a hadviselés, vagy a Közép-kínai-alföldön zajló természeti katasztrófák miatt. terület adminisztratív és gazdasági központja a területek felé kezdett elmozdulni a -dinasztia (581–618) alatt.
A Tang-dinasztiától (618–907) az öt dinasztia koráig (907–960) 725-ben a várost hivatalosan is visszanevezték ra. A Tang-dinasztia közepén gazdasági és kulturális intézményei fejlődni kezdtek. A Tang-kor végén a ismét zűrzavar volt a politikai életben, így új népvándorlási hullám volt a mai és felé. 879-ben a város , a Tang-kormány ellen lázadó rablóbanda vezetőjének kezére került.
893-ban és fivére, szerezte meg t, sikeresen bevették az egész tartományt és 909-ben egy független királyságot hoztak létre ott, melyet a Min Királyságnak neveztek el. A fivérek királysága 945-ig tartott. 978-ban az újonnan alapított -dinasztia része lett, habár ennek a hegyvidéki területnek a felügyelete gyenge volt.
virágzott a Tang-dinasztia alatt. A buddhizmus hamar beépült a helyi kultúrába, a lakosok sok buddhista templomot építettek a területen.
A -kortól (960–1279) a -korig (1271–1368) nagy újjáéledésen ment keresztül a -dinasztia alatt, kialakultak a kulturális és oktatási intézmények. A Hualin templomot (华林寺, pinjin: Huálín sì, magyaros: Hualin szi) 964-ben alapították, az egyik legrégebbi máig fennmaradó faépítmény Kínában. A városnak új falakat emeltek 282-ben, 901-ben, 905-ben és 974-ben, így a városnak több réteg fala van, mint a kínai fővárosnak. császár 978-ban elrendelte összes városfalának lebontását, de új falakat építettek helyettük később, a legrégebbi 1371-ben épült. A déli--dinasztia alatt a még jobban virágzott. sok tudós jött a városba tanulni és dolgozni. Köztük volt , az egyik legelismertebb kínai filozófus Konfuciusz és után.
Marco Polo, aki Kubiláj kán vendége volt, a város nevét az olasz helyesírás szerint Fugiu néven írta át, melynek kiejtése nem az akkori min kínai kiejtéssel, hanem a mandarin hivatalnokok nyelvének kiejtésével egyezett meg.
Ming dinasztia (1368–1644) 1405 és 1433 között a Ming-dinasztia császári hadseregének flottája vezetésével többször is kihajózott ból az Indiai-óceánra; három alkalommal a flotta Afrika keleti partjaira is eljutott. Az utolsó kihajózás előtt egy sztélét állíttatott istennőnek a kikötő mellé.
1549-ben Galeote Pereirát, a portugál katonát és kereskedőt bebörtönözték ban a japán kalóztámadások alatt. Később száműzetéssel átszállították egy városba a tartományon belül. Pereira 1553-ban ba szökött. Tapasztalatainak feljegyzései, melyet 1561-ben jezsuiták jegyeztek fel Goán, az első nem-vallási beszámoló Kínáról, ami a nyugatra is eljutott Marco Polo óta.
A japán Rjúkjúi Királyság egy nagykövetséget is hozott létre ban.
-dinasztia (1644–1912) 1839-ben császár kijelölte t, aki i lakos volt, hogy erősítse meg a ópiumimport-tilalmat Kantonban. A sikertelen kísérlete váltotta ki az első ópiumháborút Nagy-Britanniával, ahol a kínaiak veresége után Lint tették bűnbaknak, így száműzték a birodalom északnyugati részére. A nankingi szerződés (1842), mely véget vetett a konfliktusoknak, is egyike lett az öt megnyitott kikötőknek, ahol a külkereskedelem és a hittérítés szabadon folyhatott.
volt Kína egyik legfontosabb területe a protestáns hittérítők számára. Elsőként az amerikai ABCFM (American Board of Commissioners for Foreign Missions, 美国公理会差会, ) juthatott be a városba, 1846. január 2-án. Őket követte a Püspöki Metodista Misszionárius Közösség, akik 1847 szeptemberében érték el t. A Church Mission Society is megérkezett a városba, 1850 májusában. Ez a három protestáns küldöttség – akik a kínai kommunista forradalom kitöréséig (1949) maradtak ban – gazdag örökséget hagytak a i protestáns kultúrára. Támogatták a kórházak és iskolák felépítését.
1884. augusztus 23-án kitört a i csata a francia távol-keleti flotta és a i flotta között. A csata kimeneteleként a i flottát – a négy nagy kínai regionális flotta egyikét – teljesen lemészárolták a -kikötőben.
A Kínai Köztársaság kora 1911. november 8-án forradalmárok felkelést szerveztek ban. Az éjszakai utcai harc után a hadsereg megadta magát.
A polgárháború időszaka
1933. november 22-én Eugene Chen és a Nemzeti Forradalmi Hadsereg 19. egysége felállította a rövid életű i Forradalmi Kormányt (福建人民革命政府, ). Azonban Csang Kaj-sek blokádja körbevette, valamint a közeli Kínai Szovjet Köztársaság is fenyegette a Fucsieni Forradalmi Kormányt, így az két hónapon belül összeomlott.
A japán megszállás A második kínai–japán háború kitörésével megkezdődtek a belháborúk tartományban. t (gyakori nyugatiasított nevén Amoy) a Japán légierő elfoglalta 1938. május 13-án. elesése azonnal veszélybe sodorta t.
Az Icsi-Gó hadművelet (1944) részeként – melynek során japán csapatok támadták Kínát a második világháború alatt – a japánok szerették volna izolálni t és tartományt Nyugat-Kínától és az akkor háborús fővárostól, től.
a japán kapitulációig maradt megszállás alatt, 1945 szeptemberéig.
A köztársaság visszaállítását követően (1946), adminisztrációs szintjeit újraszervezték.
A Kínai Népköztársaság idején 1949. augusztus 17-én t megszállta a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg.福州有福，完好无损迎来解放 . Az ötvenes években a város a i gal való konfliktus frontvonalán volt, így ellenséges KMT () repülők gyakran bombázták t. Az 1955. január 20-ai bombázás volt ezek közül a legnagyobb, mely több száz ember halálát okozta.“一·二○”大轰炸60周年 沙县退休职工忆尘封历史 .
A kulturális forradalom alatt ban is voltak zavargások. Különféle „vörösgárdista” csoportok harcoltak egymás ellen fegyverekkel az utcákon, és még a Népi Felszabadító Hadsereget is megtámadták.1967,军队介入平息福州武斗乱局 .
A -i reform és nyitás politika alatt a '70-es éveket követően rendkívül gyorsan fejlődött.
1993. december 13-án tűz ütött ki egy textilgyárban ban, ami 60 ember életét követelte.Major Events Across The Taiwan Straits 2005. október 2-án a -tájfun söpörte el az egyik rendvédelmi iskolát, ahol több mint 80 ember esett áldozatául a természeti katasztrófának.
Földrajz tartomány északkeleti részén fekszik, észak felől és Nanping határolja, délről hoz és hez kapcsolódik, valamint nyugaton határolja.
Éghajlat A város éghajlata nedves szuptrópusi (Köppen Cfa), melyre a kelet-ázsiai monszun is hatással van. A nyár hosszú, nagyon forró és nedves. A tél rövid, enyhe és száraz. Szinte minden évben a monszun ideje alatt szakadó eső jellemzi a május második felét. Késő nyáron és kora tavasszal tájfunok is előfordulnak ban. A havi 24 órás átlaghőmérséklet a januári 10,9 °C-tól a a júliusi 28,9 °C-ig terjedhet, amíg az éves átlag 19,84 °C. A várost évente átlagosan 1 607 óra napsütés éri, a legkevesebb áprilisban – mikor a hónap 24%-ában süt a nap, és a legtöbb júliusban – amikor is a hónap 54%-ában süt a nap.
Közigazgatás
közigazgatási egységei gyakran változtak a történelem során. 1983-ban jelenlegi közigazgatási egységei hivatalosan is megalakultak, névlegesen 5 körzet és 8 megye. 1990-ben és 1994-ben és megyéket megyeszintű várossá avatták. Ennek ellenére a helyi lakosok továbbra is a régi felosztás szerint gondolnak a város közigazgatására. teljes területe 9,65%-át fedi le tartománynak.
város hatásköre 6 körzetre, 1 megyeszintű városra és 6 megyére terjed ki.
térképe Név Kínai Pinjin Népesség(2010-es népszámlálás) Terület (km²) Népsűrűség(/km²)Belváros2,921,763 1,015.07 2878.39 körzet687,70636.6018,790 körzet446,89118.2824,447 körzet762,746139.415,471 körzet231,929254.33 912 körzet792,491566.451,399 körzet682,626 717.54951Külváros és agglomerációMinhou megye662,1182,133.03310 megye561,4901,190.67472 megye207,677 1,081.17192 megye237,6431,468.90162 megye249,4552,243.41111Pingtan megye357,760371.09964Elővárosok1,234,838 1,932.43639Összesen7,115,37012,153.31585.47
Közlekedés Helyi közlekedés A városban metró is működik.
Kultúra
A „Banyánok városa” sokban eltér Kína egyéb közép-kínai „mainstream” kultúráitól, és több szempontból különbözik a többi partmenti várostól.
Nyelv és kultúra A mandarin kínai mellett a helyiek nagy többsége a i dialektust (福州话) is beszéli. A mandarintól vagy a kantonitól eltérően – ahol sok szónak hasonló kiejtése van – a i dialektusban sokkal kevesebb a homoním.
A Min opera, vagy más néven a i dráma tartomány nagy operaműfajainak egyike. Nagy népszerűségnek örvend a i területen, valamint a környező területeken, ahol a i dialektust beszélik. A Min operának több mint ezer műve van, melyek legtöbbike népmesékből, történelmi elbeszélésekből vagy ősi legendákból állnak. Híresebb művek például a Pecsét készítése, A lila jáde hajtű és a Bűvös barack felcserélése licsire.
Vallás