Victor Segalen (Brest, 1878. január 14. – Huelgoat, 1919. május 21.) (kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Xiè Gélán; magyar népszerű: Hszie Ko-lan; hagyományos kínai: 謝閣蘭; egyszerűsített kínai: 谢阁兰) francia orvos, régész, etnográfus, felfedező, sinológus, nyelvész, irodalomkritikus, író, költő.
Élete, munkássága Victor Segalen 1902-ben szerzett orvosi diplomát. Már fiatal korától a nagymultú és nagy jelentőségű Mercure de France irodalmi lap munkatársa volt, ahol rendszeresen jelentek meg esszéi, versei. Az egyetem elvégzése után, Paul Gauguin nyomdokain, maga is Tahitire utazik. Ekkor veszi kezdetét sokrétű alkotói pályafutása, melynek során volt hajó- és általános orvos, tolmács-fordító, de végzett művészettörténészi, régészi és irodalmári kutatásokat egyaránt. Tahitira nem sokkal Gauguin halála után érkezett, és egy kiváló esszében tudósította honfitársait a festőóriás utolsó műveiről és jegyzeteiről. Az általa megismert maori civilizációt végnapjait pedig az Immémoriaux („Ősiek”) című regényében örökítette meg.
1908-ban beiratkozott a párizsi Collège de France-ra, ahol Édouard Chavannes-tól tanult kínaiul. 1909 áprilisában egy tíz hónapos expedíción vett részt Közép-Kínában. 1910 februárjában áthajózott Japánba, majd márciusban visszatért Pekingbe, ahol letelepedett feleségével, és fiával, Yvonnal. Kínai tartózkodása alatt orvosként dolgozott a pestis visszaszorításáért. 1914-ben csatlakozott egy újabb, Kínába érkezett francia expedícióhoz, amelynek során egy Han-kori sírt tárnak fel a kínai piramisok vidékén, környékén.
Mindeközben sorrá születnek szépirodalmi alkotásai, például a szimbolista jegyeket felmutató prózakölteményei, a Stèles („Sztélék”), a Peintures („Festmények”), vagy az olyan jelentősebb versei, mint az Odes („Ódák”), a Thibet („Tibet”), egy annales formában megszerkesztett történeti munkát is írt Le Fils du Ciel („Az Ég fia”) címen, és a René Leys regény is az ő alkotása. Ezenkívül sinológiai tárgyú tanulmányai jelentek meg például a kínai szobrászatról, de számos úti jegyzetet is készített.
1918-ban hazatért Franciaországba. 1919 januárjában „akut idegkimerültséggel” kórházba került Brestben. Áprilisban feleségével, Yvonne-val Algériába utazott pihenni, majd visszatérve egy huelgoati szállodában lábadozott. Május 21-én reggel elhagyta a szállodát, hogy a közeli erdőben sétáljon. Holttestét 48 órával később felesége és egyik gyerekkori barátja találta meg. Halálának körülményei nem tisztázottak, valószínűleg öngyilkos lett. Teste mellett a Hamlet egy példánya feküdt. Temetésére május 14-én került sor a helyi köztemetőben.
Főbb művei L'observation médicale chez les écrivains naturalistes, thèse, Bordeaux, 1902 Les Synesthésies et l'école symboliste, 1902 Vers les sinistrés, 1903 Gauguin dans son dernier décor, 1904 Le Double Rimbaud, 1906 Dans un monde sonore, 1907 Voix mortes : musique maori, 1907 Les Immémoriaux (Max Anély álnéven), 1907 Stèles, 1912; nouvelle édition, présentée par Simon Leys, Éditions de la Différence, coll. " Orphée ", Paris, 1989 Peintures, Chez Georges Crès et Cie, 1916 Hommage à Gauguin, 1918 Dossier pour une Fondation Sinologique, Rougerie, 1986 Essai sur l'exotisme, Fata Morgana, 1978; nouvelle édition, Livre de poche, coll. biblio-essais, 1986 Dans un monde sonore, Fata Morgana, 2010; nouvelle édition
Posztumusz megjelent művei Thibet, 1963, 1979 Le Siège de l'Âme, 1921 Orphée-Roi, 1921 René Leys, 1922 Mission archéologique en Chine (Gilbert de Voisins-nal és Jean Lartigue-vel közösen), 1923–1924 Odes, 1926 Équipée. De Pékin aux marches tibétaines…, 1929 Voyage au pays du réel, 1929 Lettres de Chine, 1967 Les origines de la grande statuaire en Chine 1972 A Dreuz an Arvor, 1973 Siddharta, 1974 Briques et Tuiles, Fata Morgana, 1975 Journal des îles, 1978 Le Fils du ciel : chronique des jours souverains, 1985 Essai sur soi-même, 1986 Le Fils du Ciel, 1995 Journal de voyage, 1995 Le Maître-du-Jouir, 1995 La marche du feu, 1995 Pensers païens, 1995 Hommage à Saint-Pol-Roux, 1995 Entretiens avec Debussy, 1995 Gustave Moreau, maître imagier de l'orphisme, 1995 Quelques musées par le monde, 1995 Essai sur l'exotisme, 1995 Essai sur le mystérieux, 1995 Imaginaires, 1995 Un grand fleuve, 1995 Briques et tuiles, 1995 Feuilles de route, 1995 Correspondance, 2004 Un grand fleuve, 2006
Régészeti tárgyú írásai Rapport de la Mission archéologique Victor Segalen, 1917 Le tombeau du fils du roi de Wou – Ve siècle avant notre ère, 1922 Rapport de la Mission archéologique de Lartigue, Segalen et de Voisins, 1923–1924 Chine, la grande statuaire, suivi de Les origines de la statuaire de Chine (1972)
Hivatkozások Megjegyzések
Források
Irodalom Jean-Louis Bédouin, Victor Segalen: Choix de textes, bibliographie, portraits, fac-similés, Paris, Seghers, coll. « Poètes d'aujourd'hui », 1963, 210 p. Henry Bouillier, Victor Segalen, Paris, Mercure de France, 1961, 421 p. Claude Courtot, Victor Segalen, Paris, Henri Veyrier, coll. « Plumes du temps », 1984, 113 p. Christian Doumet, Victor Segalen, l'origine et la distance, Paris, Seyssel: Champ Vallon, coll. « Champ poétique », 1993, 170 p. Christian Doumet et Marie Dollé, Victor Segalen, L'Herne, coll. « Cahiers de L'Herne » (no 71), 1998, 404 p. Pierre Emmanuel et al. (Actes d'un colloque organisé par Éliane Formentelli, 2-3 novembre 1978, Musée Guimet, Paris), Regard, espaces, signes, Victor Segalen, Paris, L'Asiathèque, 1979, 239 p. Gabriel Germain, Victor Segalen: le voyageur des deux routes, Mortemart: Rougerie, 1982, 127 p.
Fordítás
További információk Fonds numérisé sur le site des archives du Collège de France Fonds Maurice Courant de la bibliothèque universitaire d'Angers
Kategória:Francia orvosok Kategória:Francia írók Kategória:Francia költők Kategória:Francia utazók, felfedezők Kategória:Francia régészek Kategória:Francia nyelvészek Kategória:Francia sinológusok Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai