Varga Márton (Dióskál, 1767. március 20.) – Nagyvenyim, 1818. április 5.) természettudós, földrajzi író, bölcseleti doktor, akadémiai tanár, a zirci apátság gazdaságának igazgatója.

Élete

Dióskáli (Zala megye) származású; a gimnáziumot Szombathelyen és Székesfehérváron, a bölcseletet Győrött végezte; ezután Komáromban az alosztályokban tanított (ekkor 1796-ban tagja volt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak). Komáromból a nagyváradi akadémiához nevezték ki a természeti és gazdasági tudományok tanárává; innét 1809-ben a győri akadémiához helyezték át, ahol fizikát, természettant és mezőgazdaságtant tanított. Végül a zirci apátság jószágkormányzója lett Nagyvenyimben (Fejér megye).

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár összefoglalója szerint 1796 és 1798 között a komáromi gimnáziumban, 1798 és 1809 között a Nagyváradi Akadémia természeti tanszékén tanított. A forrás 1810 szeptemberére teszi győri akadémiai működésének kezdetét, decembertől pedig már Nagyvenyimben, a zirci apátság uradalmi jószágigazgatójaként említi. Ettől kezdve nem folytatta tanári pályáját, és jelentősebb természettudományos művei sem jelentek meg többé. Ugyanez az összefoglaló hat gyermekéről tesz említést, és azt valószínűsíti, hogy a biztosabb anyagi helyzet is szerepet játszhatott az akadémiai pálya elhagyásában.

Nagyváradi tanársága idején jelentek meg nagy, átfogó jellegű magyar nyelven írott tankönyvei: „A Gyönyörű Természet Tudománya magyarázta a Tüneményekből, és az új feltalálásokból Nemzete s az ifjúság javára Varga Márton” (két kötet). Egy évvel később jelenik meg „A Tsillagos égnek és a `Föld golyóbissának az ő tüneményeivel eggyüttvaló természeti előadása, `s megesmertetése” című könyve.

Az említett, háromkötetes munkájában az akkori természettudomány egésze jelenik meg, a legkorszerűbb elképzeléseit bemutatva, mindenki számára érthető magyar nyelven. Könyve Közép-Európában úttörő jelentőségű, mivel ekkoriban kevés olyan színvonalas, népszerűen megírt mű látott napvilágot, amely csak a nagyközönséghez szólt, teljesen elszakadva az iskolai oktatásmódtól. Az ilyen csillagászati ismeretterjesztő művek egyik leghíresebbje a német Johann Elert Bode műve, ami Varga Márton mintaképe lehetett, azonban több helyen új adatokkal, új gondolatokkal kiegészítette

Korabeli szakmai jelentőségén túl fontos, hogy könyvei jelentős befolyással voltak más magyar nyelvű természettudományos művek szerzőire, elsősorban Katona Mihályra, akinek jeles műveiben egyértelmű Varga Márton közvetlen hatása.

Életéről igen keveset tudunk, nem írtak róla monográfiát, annak ellenére, hogy a későbbi tudománytörténészek, mint Szily Kálmán, Toldy Ferenc, Zemplén Jolán elismerik könyveinek tudományos színvonalát és nyelvezetének szépségét.

Tudományos és nyelvi munkássága

Az 1808-ban Nagyváradon megjelent kétkötetes A gyönyörű természet tudománya a korszak természettudományos ismereteinek széles körét foglalta össze. A mű mechanikai, optikai, kémiai, légköri, hangtani, mágnességi és elektromosságtani kérdésekkel egyaránt foglalkozott. A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontjának feldolgozása szerint a munkák nem elsősorban saját kutatási eredmények közlésére szolgáltak, hanem a kor tudományos ismereteinek magyar nyelvű rendszerezésére, minden valószínűség szerint oktatási célra, tankönyvként vagy jegyzetként is használták őket. A mű jelentőségét növeli, hogy magyar nyelven igyekezett közvetíteni olyan szakterületeket, amelyek szaknyelve ekkor még kialakulóban volt. A kötetekben magyar műszavak és latin megfelelőik jegyzékei is szerepeltek. Az egyetemi könyvtári feldolgozás ezt a magyar természettudományos szaknyelv kialakulásához való hozzájárulásként értékeli.

Az 1809-ben megjelent A tsillagos égnek és a föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása s megesmértetése két nagy tárgykört kapcsolt össze. Első része csillagászati ismereteket tárgyalt, a második pedig a Föld természeti leírásával foglalkozott. Ez utóbbiban a tengerek, a szárazföldi kéreg, a légkör, a felszínformáló folyamatok és a vízfolyások kérdései is megjelentek. A mű tárgyalta többek között a tengerpartok süllyedését és emelkedését, valamint a folyók eróziós és feltöltő tevékenységét. Egy 1972-es földrajztudomány-történeti elemzés szerint a szerző a természeti jelenségeket nem pusztán leírni igyekezett, hanem azok összefüggéseire és okaira is magyarázatot keresett, és műveiben a korabeli külföldi természettudomány új eredményeit is felhasználta.

A földrajztörténeti elemzés különösen figyelemre méltónak tartotta a folyóvizek felszínalakító munkájáról, a földrengések és vulkáni jelenségek kapcsolatáról, a tengerfenék változásairól és az időszakos források működéséről megfogalmazott gondolatokat. A folyóknál felismerte a lejtés és a víz sebessége közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy a víz egyszerre pusztítja és alakítja medrét. A tengerről szóló részben a vízszint helyi változásait a tengerfenék változásaival is kapcsolatba hozta, az időszakos források működését pedig a felszín alatti vízgyűjtők időszakos feltöltődésével próbálta magyarázni. Ezek az elképzelések természetesen saját koruk tudományos keretei között születtek, ezért nem minden részletük felel meg a modern földtudomány álláspontjának, de a hazai természeti földrajzi gondolkodás történetében fontos előzménynek számítanak.

A két fő természettudományos mű eredeti kiadásai ma digitális gyűjteményekben is hozzáférhetők. Az 1808-as munka egyik példányát a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, az 1808-as és 1809-es köteteket pedig a Pécsi Tudományegyetem Digitália gyűjteménye is közreadja.

Munkái

Háláló beszéd a tudományoknak felséges Mária Theresia kir. kegyes gondviselése által Budán felállított lakó helyökre béiktatások örvendetes napjára írta Nagyajtai Cserei Lőrincz, jegyzeteivel pedig most megbővített. Komárom, 1794. A nagy-váradi görög egyesült megyének öröm éneke Vulkán Sámuel ő Nagyságához, midőn püspöki székébe Szent Jakab havának 11-kén pompásson bévezettetett 1807. Nagy-Várad. Igaz hazafi meltsgs Kis Rhédei Rhédei Lajos úrnak, midőn ns. Bihar vármegye kormányzójának 1808. kineveztetett, valóságos képét rajzoló magyar dall. Uo. A gyönyörű természet tudománya; magyarázta a tüneményekből és az új feltalálásokból nemzete s az ifjúság javára. Uo. 1808. Két kötet 3 tábla rajzzal. A tsillagos égnek és a föld golyóbissának az ő tüneménnyeivel eggyütt való természeti előadása s megesmértetése. Uo. 1809. Online Assertiones ex physica, historia naturali et re rustica. Uo. 1809.

Jegyzetek

Források

Magyar életrajzi lexikon

Életrajzi összefoglaló – Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Földrajzi témájú könyvek a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont digitális gyűjteményében Tanulmány a magyar természeti földrajz korai történetéről, Földrajzi Közlemények, 1972.

További információk

Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997. Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993. Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005. Az 1808-as természettudományos mű digitalizált példánya a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban Digitalizált művek a Pécsi Tudományegyetem Digitália gyűjteményében

Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar írók Kategória:1767-ben született személyek Kategória:1818-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar földrajztudósok Kategória:Magyar természettudósok