A szociolingvisztikában a zsargon (< francia jargon) terminus a szociolektusoknak nevezettek közé tartozó nyelvváltozatot nevez meg.Dubois 2002, 435. o. A francia terminust átvette több nyelv nyelvészete, és nincs egység közöttük, de egyazon nyelvvel foglalkozó nyelvészek között sem meghatározásának és jellemzésének tekintetében. Az egyetlen vonása, amely kapcsolatában mind egyetértenek az, hogy egy adott zsargont a beszélők egy bizonyos csoportja beszéli, és az ezen kívüliek nem értik. Gond az, hogy ugyanez jellemzi azt is, amit „argó”-nak,A magyar nyelvészetben az „argó” terminust általában a tolvajnyelv szinonimájaként tekintik. és azt is, amit „szleng”-nek neveznek, ezért a zsargon, az argó és a szleng terminusokat egyesek szinonimákként kezelik.Vö. Tender 1997, 100. o.
A zsargon terminus értelmezései
A francia jargon szó eredetileg a középkori francia bűnözők egyik titkos nyelvét nevezte meg, és a közegüket nevezték argot-nak, tehát az „argó zsargonjá”-ról volt szó.Vö. Ollivier Chereau. Le Jargon ou Langage de l’Argot reformé (Az argó felújított zsargonja avagy nyelvezete). Troyes: Nicolas Oudot. 1629, idézi Szabó 1997, p. 160. A 17. század végétől kezdve az argó elnevezés folyamatosan helyettesítette a zsargon elnevezést ennek addigi jelentésével.Szabó 1997, p. 160.
A francia nyelvészetben több jelentéssel van meg a terminus. Egyes szerzők szerint, mint Grevisse – Gosse 2007, a köznyelvben használják pejoratív jelentéssel, érthetetlennek ítélt nyelvre. Ebben az értelemben van szó „filozófusok zsargonjá”-ról, teológusok zsargonjá”-rólGrevisse – Goosse 2007, 25. o. stb. Egyéb munkákban, például Turpin 2002, a zsargon nyelvészeti terminusként szakmák, mesterségek, foglalkozások beszélt nyelveként jelenik meg. Ilyen például a bányászok vagy az orvosok nyelve.Turpin 2002. Ellenben Grevisse – Gosse 2007 egyes mesterségeket űző emberek nyelvét argónak nevezi. Dubois 2002 is ezekre az „argó”-t használja az egyik szócikkbenDubois 2002, 49. o. de a „zsargon”-t egy másikban. Ugyanennél a szerzőnél megtalálható a terminus Grevisse – Gosse 2007-adta jelentése is, pl. a „rossz tanuló zsargonja”, „franglais (angollal kevert francia) zsargon” szókapcsolatokban. Azt is megemlíti, hogy zsargon olyan csoport nyelve is, amely a köznéptől való elkülönülésére használja, pl. „a kényeskedők zsargonja” (lásd lentebb).
A magyar nyelvészetben több szerző elkülönülési szándékkal használt nyelvváltozatot lát a zsargonban. Egyesek megjegyzik, hogy egyes csoportok azért használják, hogy kívülállók ne értsék, és a tolvajnyelvet és a szlenget is zsargon-típusoknak tartják.A. Jászó 2007, 56–57. o.Bokor 2007, 188–190. o.Kálmán – Trón 2007, 38. o.Zsemlyei 2009, 5–10. o. A tolvajnyelven és a szlengen kívül zsargonoknak számítanak a múltbeli nemesi-arisztokrata és polgári-kispolgári körök szalonnyelve, a pártállami korszak mozgalmi nyelve, a mindenkori politikusok „fanyelve” és a hivatali nyelv. Szakzsargonoknak vagy műhelyzsargonoknak nevezik a szaknyelvek igénytelen szóbeli alakját és a szakemberek által használt kívülállóknak szóló szaknyelvet, de anélkül, hogy érthető legyen. Egyesek szerint a szaknyelvek mindenképpen zsargonok.
A román nyelvészetben is megtalálható a zsargon mint a gazdag társadalmi rétegek, egyes szakmák (orvosok, ügyvédek stb.) és egyéb társadalmi rétegek nyelvhasználata azzal a céllal, hogy elkülönüljenek a többi beszélő tömegétől.Constantinescu-Dobridor 1998, jargon szócikk. Megvan benne a szaknyelvek (műszakiak, tudományosak és egyebek) a zsargonok közé sorolása is.Bidu-Vrănceanu 1997, 266. o.
Az orosz nyelvészetben a zsargon terminust használják fenti jelentésekkel (pl. „a 19. századbeli nemesség zsargonja”, „programozók zsargonja”), valamint a hobbinyelvekre (pl. „bélyeggyűjtők zsargonja”), de olyan nyelvváltozatokra is, amelyeket más nyelvészetekben szlengeknek neveznek, pl. „ifjúság zsargonja”, „katonák zsargonja”.Jarceva 1990, Жарго́н ’zsargon’ szócikk.
Az angol nyelvű nyelvészetben is jelen van a francia jargon terminus, kívülállók számára érthetetlen szaknyelv jelentéssel, amelyet a műszaki és a tudományos területeken használnak.Bussmann 1998, 607. o. Ilyen értelemben szó van a nyelvészet, az informatika, a reklámipar, a farmerek stb. zsargonjáról.Eifring – Theil 2005, 7. fej., 12. o.
A nyelv összes változata kontinuumot alkot, tehát nincs közöttük éles határ. Nemcsak a zsargonoknak, argóknak, szlengeknek és szaknyelveknek nevezett változatok között vannak átfedések, hanem ezek és a területi változatok (a dialektusok) között is, és mindezek hatnak valamennyire a sztenderd nyelvváltozatra és a szépirodalom nyelvére.
Példák zsargonokra
Egyes zsargonokat felső társadalmi rétegek használtak. Ilyen volt például Franciaországban, a 17. században „kényeskedők”-nek nevezett, főleg arisztokrata nők szalonjaiban gyakorolt nyelv. Akkoriban rögzítették a klasszikus francia irodalmi nyelv normáit, amelyek többek között ún. „nemes stílus”-t írtak elő. Ezt úgy is értették, hogy a szókincsnek „nemes”-nek kell lennie, azaz különböznie kell a nemesség szintje alatt elhelyezkedő rétegek nyelvének a szókincsétől. Ezt a kényeskedők addig vitték, hogy főleg körülírásokkal helyettesítettek szerintük közönséges szavakat, pl. les écluses du cerveau ’az agy zsilipjei’ (az orrnak megfelelő), les coussinets d’amour ’szerelempárnácskák’ (női mellek), le conseiller des grâces ’a bájok tanácsadója’ (tükör), l’affronteur des temps ’az időjárással szembeszálló’ (kalap), amelyek nem lépték át a körük határait. Mégis a kedveskedőktől származnak egyes, a mai köznyelvben használt szavak, pl. féliciter ’gratulálni’, s’enthousiasmer ’lelkesedni’, bravoure ’vitézség’, anonyme ’névtelen’, incontestable ’kétségbevonhatatlan’, pommade ’kenőcs’.Leclerc 2019, 6. Le français au Grand Siècle (6. A francia nyelv a 17. században).
Egyéb nyelvek esetében idegen szavak használata jellemezte a felső társadalmi rétegek és az őket utánzó kispolgárok zsargonját, a szalonnyelvet. A magyar nyelvben ezek főleg német és francia eredetűek voltak, pl. snájdig (német schneidig ’jóvágású’), hercig (ném. herzig ’csinos’), gáláns (francia galant ’lovagias’), rúzs (fr. rouge à lèvre ’ajakpirosító’) stb. Ezek közül az utóbbi köznyelvi lett.
A román nyelvben is hasonló jellege volt a szalonnyelvnek. A 18. században és a 19. század elején uralkodó konstantinápolyi görög fejedelmek idejében görög szavak jellemezték, később pedig, a Nyugat felé való irányulás kezdetével francia szavak, pl. demoiselle ’kisasszony’, bonjour ’jó napot’, bonsoir ’jó estét’, charmant ’kedves, aranyos’, toujours ’mindig’, merci ’köszönöm’. Ez utóbbi szó a mai fesztelen nyelvi regiszterben is használatos.
Francia szavak jellemezték a 19. századbeli orosz nemesség zsargonját is.
A tudományos és műszaki területek szakembereinek is megvan a zsargonjuk, amelyet egymás között természetes használniuk, és amelyet kívülállók nem értenek. Előfordul, hogy szakterületükhöz tartozó témáról beszélnek laikusokhoz is, és ezek nem értik, de nem azért, mert ez lenne a beszélő szándéka, hanem azért, mert nem tudja nyelvhasználatát a címzettekhez igazítani. Lehet szó olyan szakzsargonról is, amelyet azért használnak, hogy ne legyen érthető kívülállók számára, vagy ködösítés céljából. Ez olykor az esete politikusok nyelvének, az ún. „fanyelv”-nekFranciául langue de bois (Krieg-Planque 2019). vagy a propaganda nyelvének.Például a náci Németországban használt ilyen nyelvet Victor Klemperer író és filológus írta le LTI – Lingua Tertii Imperii: Notizbuch eines Philologen (A Harmadik Birodalom nyelve. Egy filológus jegyzetei). Berlin, Aufbau. 1947 könyvében.
Általában a zsargonok csak szókincsükben különböznek a köznyelvtől, de a tudományos és a műszaki szaknyelveket, amelyek írottak is, legalábbis elvben egyéb vonások is jellemzik, beleértve nyelvtaniakat és szövegszerkesztésieket. Ilyenek a kifejezés pontossága, a szinonímia kerülése, inkább igékből képzett főnevek, mint igék használata, a gyakori személytelen szerkezetek, a szóbeli és az írott diskurzus logikája és összetartása stb.Szabó 1997, p. 170.
A valamelyik hobbit űzők csoportjának (horgászok, vadászok stb.) zsargonja különbözik a tudományos és a műszaki zsargonoktól abban, hogy hiányoznak belőle a fenti vonások. Ezen kívül szerepe van benne a speciális kifejezések használata örömének, és megvan az a funkciója, hogy kifejezze a többé-kevésbé zárt körhöz való tartozást.
Egyes szakzsargonokra az jellemző, hogy a beszédben keverik bennük a szakterület írott alakban is használt terminológiáját olyan szavakkal, amelyeket csak a beszédben hansználnak. Például a magyar építőipari szakember betonadalék-ról ír, de az építkezésen ehelyett sóder-ról beszél. Hasonlóképpen a francia számítógépes szakember az ordinateur ’számítógép’ szót használja írott munkában, de kollégájához szólva ordi-ra rövidíti vagy helyette a bécaneA biciklire használt szó a fesztelen regiszterben. szót használja.Le Jargon Français (A francia zsargon), bécane szócikk.
A zsargonok főleg szóbeli nyelvváltozatok, kivéve a a tudományosokat és a műszakiakat, amelyek írottak is, de amióta van internet, vannak csak írott zsargonok is, mint amilyen a chattelők sok rövidítést tartalmazó zsargonja, egyes fórumoké vagy a Wikipédiáé.Lásd Wikipédia:Wikifogalmak jegyzéke.
A zsargonok szókincsükben különböznek a köznyelvtől. Hangtani és grammatikai rendszerük nem különbözik lényegében az adott nyelvétől. Ha az összes itt említett nyelvváltozatot zsargonoknak tekintjük, egyesek különböznek másoktól azon nyelvi regiszterek révén, amelyekhez közelállnak. Például a szaknyelvek írott alakjának a grammatikai és szövegszerkesztési rendszere a szokásos vagy a választékos regiszteré, bizonyos sajátosságokkal, a szakmák, mesterségek, foglalkozások és hobbik zsargonjai pedig grammatikai és szóalkotási módszereikkel a népi vagy a fesztelen regiszterhez állnak közel, akárcsak a szlengek.
Jegyzetek
Források
A. Jászó Anna. Általános ismeretek a nyelvről és a nyelvtudományról. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 11–72. o. (Hozzáférés: 2019. október 6.) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. október 6.) Bokor József. Szókészlettan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 164–196. o. (Hozzáférés: 2019. október 6.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. október 6.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. október 6.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 28.) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2019. október 6.) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. (Hozzáférés: 2023. június 28.) Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba . 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, (Hozzáférés: 2019. október 6.) Kis Tamás (szerk.). A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. 1997, ; az interneten: A szlengkutatás útjai és lehetőségei (letölthető Word, RTF vagy TTF fájl) (Hozzáférés: 2019. október 6.)). Fejezetek: Szabó Dávid, A francia argó, 159–181. o. Tender, Tõnu, Az észt szleng és kutatása, 91–118. o.