Endrédy Vendel, születési nevén Hadarits Kálmán (Fertőendréd, Osztrák–Magyar Monarchia, 1895. január 19. – Pannonhalma, 1981. december 29.) a Grősz-perben elítélt római katolikus ciszterci szerzetespap, zirci apát. Boldoggá avatási eljárását 2012-ben indította el a Ciszterci Rend Zirci Apátsága.
Fiatalkora Endrédy Vendel Hadarics KálmánA család neve eredetileg Hadarits, Kálmánt azonban „Hadarics” néven anyakönyvezték, hogy ne tévesszék össze édesapja unokatestvérével, a felsőszentmiklósi káplánnal, Hadarits Kálmánnal. Endrédy tanári működése idején az 1927/28-as tanévtől „Hadarits” néven került be a gimnázium értesítőibe, addig „Hadarics” formában használták a nevét néven született 1895. január 19-én a Sopron vármegyei Endréden (ma Fertőendréd), egy mélyen vallásos, tízgyermekes katolikus család negyedik gyermekként. A soproni, majd a győri bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait, kitűnő eredménnyel. A gimnázium után a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karára iratkozott be, mellette matematikát és fizikát hallgatott. Itt ismerkedett meg azokkal a fiatalokkal, akik nemcsak civil hallgatói voltak az egyetemnek, hanem közben – ahogyan ő is – teológiára is jártak, és sokan közülük szerzetesnövendékek voltak. bélyegkép|Endrédy Vendel
Szerzetesnövendékként bélyeg|bal|A zirci ciszterci apátság
1917-ben szemináriumi prefektusa tanácsára kérte felvételét a Ciszterci Rend Zirci Apátságába. 1917. augusztus 14-én öltötte magára a ciszterci novíciusok fehér ruháját, és ekkor vette fel szerzetesi névként a Vendelt. A Zircen töltött novíciusév befejezése után újra Budapestre került, a rend tanulmányi házába, a Bernardinumba, ezután innen látogatta az egyetemet, amelynek ebben a tanévben lett rendes hallgatója. 1918-ban az első világháború elvesztése és következtében az őszirózsás forradalom, valamint (és különösen) a magyarországi Tanácsköztársaság rövid időszaka felforgatták a ciszterciek életét is, és meg-megzavarták az 1918/19-es tanév rendjét. Hadarics Kálmán Vendel a Bernardinum szekularizálása következtében a Központi Papnevelő Intézetbe került egy nagyon rövid időre.
A kommün bukása után azonban visszaállt a rendi élet, és a Bernardinumban is zavartalanul folytathatták tanulmányaikat a növendékek. Hadarics 1922 áprilisában szerezte meg tanári oklevelét mennyiségtanból és természettanból, mindkettőből kitűnő eredménnyel. Közben pedig 1919. december 28-án pappá szentelték,Hadarics Vendelt rendhagyó módon az ünnepélyes szerzetesi fogadalom letétele előtt szentelte pappá Rott Nándor veszprémi püspök. majd 1921. augusztus 31-én ünnepélyes fogadalmat tett.
Szerzetestanárként Annak ellenére, hogy egyetemi tanulmányai alatt kiváló természettudós vált belőle, és akár egyetemi oktatóként és kutatóként tudományos pályára is léphetett volna, mégis elhagyta az egyetem fizikai intézetét, és rövid tanársegédi időszak után elkezdte működését gimnáziumi tanárként. Az 1942-ben kiadott rendi sematizmus szerint már 1920-tól folyamatosan, tizenhét éven keresztül tanított a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában természettant és mennyiségtant, holott diplomáját csak 1922-ben szerezte meg. Ez nyilvánvalóan csak úgy volt lehetséges, hogy egyetemi tanulmányai mellett, kisegítő tanárként oktatott a rend budai gimnáziumában. 1938-ban Bitter Illés utódaként a Szent Imre Gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1939-ben vezetéknevét Endrédyre változtatja.http://issuu.com/szentimre/docs/1921-1922.__vi__rtes_t_
Zirci apátként A második világháború alatt 1939. március 18-án választották meg a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített ciszterci apátságok apátjává és a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elnök-apátjává.Az esélyes jelöltek között szerepelt Balassa Brunó, Zemplén György, Baranyay Jusztin, Palos Bernardin és Hagyó-Kovács Gyula, valamint Endrédy Vendel. Elsősorban Hagyó-Kovács Gyula támogatásának és lobbitevékenységének köszönhetően sorra léptek vissza a jelöltek Endrédy Vendel javára. A benedikálást Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek végezte 1939. április 10-én, a zirci apátsági templomban. Endrédy Vendel zirci apátként nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a közéletbe és a karitatív, valamint szociális munkába. Ebben az időszakban alakult ki az a szerteágazó kapcsolatrendszere, amelynek révén segíteni, támogatni tudta rendje boldogulását az 1945 utáni, egyre szűkülő lehetőségek dacára, és amely kapcsolatrendszert a kommunista hatalom végül is felhasznált személye és rendje megtörésére.
1944. március 29-től Sztójay Döme kormánya sorra hozta a zsidók életét ellehetetlenítő és megbélyegző rendeleteket, május 15-től pedig megkezdődött gettóba gyűjtésük és elhurcolásuk. Sok zsidót fogadtak be a szerzetesházakba és a zárdákba, így a zirci apátságba, a ciszterciek tanítóképzőjébe és tanulmányi házába, a Bernardinumba is. 1944 végén Horváth Konstantin, az intézet igazgatója és házfőnöke tizenhat üldözöttet fogadott be és bujtatott, akik így megmenekültek az elhurcolástól.
Endrédy Vendel kapcsolatban állt a Magyar Szent Kereszt Egyesülettel, amit 1939-ben hoztak létre a kikeresztelkedett zsidók (konvertiták) érdekképviselete céljából, majd idővel messze túlnőtt ezen a feladaton, és keresztségtől függetlenül segítette a zsidókat, kivált az árván vagy átmenetileg szülő nélkül maradt gyermekeket. A zirci apát anyagi támogatásával segítette a szervezet működését, ahogy támogatta a zirci bombakárosultakat és az átmenetileg a városban állomásozó magyar katonákat is.
A kibontakozó egyházüldözés idején A második világháború után a zirci apátság lehetőségei egyre csökkentek. A földreform következtében komoly földterületeket veszített el, ami nagy anyagi nehézséget jelentett. 1948 márciusában először a zirci apátsághoz tartozó parkot, majd a rend kezén megmaradt gyümölcsöst, plébániai földeket, szőlőt akarták elvenni. Ezeket ugyan még sikerült megtartani, de az április 29-én elfogadott 1948. évi XXV. törvény értelmében a rendkívül jól jövedelmező nagyvenyimi étolajgyárat államosították, ami a későbbiekben nagy hiányokat eredményezett az apátsági büdzsében. A legnagyobb veszteséget azonban az iskolák állami kézbe vétele, és így a rendi gimnáziumok elvétele jelentette. Ezzel megsemmisült a ciszterci rend legnagyobb munkaterülete Magyarországon. Endrédy Vendelnek és az apátság vezetőinek ki kellett dolgozniuk a továbbélés lehetőségeit, elhelyezni a rendtársakat a tanári pályán kívül, és felkészülni a további megszorításokra és a támadásokra szerzetesi létük ellen.
Endrédy Vendel az apátságot ért nehézségekről és a hazai egyházi helyzetről Fűz Balázson keresztül folyamatosan tájékoztatta a ciszterci rendi központot Rómában. Így Zirc – annak ellenére, hogy a hivatalos kapcsolattartás lehetősége 1945-ben a magyar állam és az Apostoli Szentszék diplomáciai kapcsolatának megakadása miatt korlátozottá vált –, mégsem volt teljesen elszigetelve az egyetemes rendi élettől. A zirci apát hivatalából adódóan 1948-ban meghívást kapott a ciszterci rend Svájcban megrendezett definitóriumára. Nagy nehézségek és hosszas várakozás után kapott csak útlevelet Cavallier József külügyminisztériumi tisztviselő és Bánáss László veszprémi püspök segítségével, és azzal a feltétellel, hogy a fenti két személy kezességet vállal arra, hogy Endrédy nem disszidál.
Útlevele – amit október 19-én kapott meg – 1949. április közepéig volt érvényes Olaszországra, Ausztriára és Svájcra, így a kezdeti akadályok leküzdés után a zirci apát 1948 végén két utazást is tett külföldre. Mindegyikkel az volt a célja, hogy apátsága és a magyar katolikus egyház részére segítséget, tanácsot kérjen a szorongatott helyzetben. Az apát intenzív megfigyelése az utazásokat megelőző időszakban kezdődött, s ezután letartóztatásáig folyamatos volt. Mindszenty József letartóztatása, majd elítélése, akinek közeli bizalmasa volt, mélyen érintette, felkészült arra, hogy hamarosan rá is sor fog kerülni.Több forrásunk is utal arra, hogy Endrédy és Mindszenty között barátság alakult ki ebben az időben, azonban számos 1945 utáni szöveg szerint inkább csak munkakapcsolat volt kettejük között. Ez utóbbi források az ÁVH-n íratott önvallomások, vagy kihallgatási jegyzőkönyvek, amelyek nyilvánvalóan csökkenteni igyekeztek kettejük kapcsolatának jelentőségét és mélységét.
A szerzetesrendek felszámolása 1950-ben, amikor a déli határvidékről a szerzeteseket kitelepítették, több száz szerzetest fogadott be az apátságba. Az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásáról szeptember 7-én jelent meg a Magyar Közlönyben. A felszámolásra ítélt rendi közösségek három hónapot kaptak a kiköltözésre, tehát szeptember 7. és december 5. között a szerzetesházakat ki kellett üríteni, és át kellett adni az államnak. A ciszterci rend betiltását Rákosi Mátyás kifejezetten Endrédy Vendel személye miatt szorgalmazta. Amikor a zirci apát tudomást szerzett arról, hogy rendje Magyarországon az ő személye miatt lesz felszámolva, azonnal felajánlotta a lemondását.
Horváth Konstantin naplója szerint 1950. augusztus 23-án tartottak rendi tanácsot, amelyen Endrédy Vendel szavaztatni akart arról, hogy amennyiben a zirci apátság további megmaradása múlik az ő személyén, maradjon-e az apátság élén vagy távozzon. A tanács egyhangúlag elhárította a döntést. Ekkor adott utasítást, hogy a rendi növendékeket külföldre kell szöktetni. A szökés több csoportnak sikerült, akik később a mai is létező dallasi ciszterci apátságban telepedtek le az Amerikai Egyesült Államokban. Egy csoportot az osztrák hatóságok elfogtak, s őket visszaszolgáltatták a magyar államnak. Ennek az elfogott csoportnak a vallomásai szolgáltattak jogalapot a főapát 1950-es letartóztatására. Bár felmerült a kérdés, hogy jó lenne, ha az apát is külföldre menekülne, ő ezt nem tette meg.
A Grősz-per vádlottjaként Vádirat és ítélet Az MDP vezetősége 1951 tavaszán nagyszabású kirakatper előkészítéséről határozott. A monstre persorozatban végül az egyház és az állam közötti tárgyalásokat vezető és az egyezményt aláíró főpap, Grősz József kalocsai érsek kapta a „főszerepet”.
A főperben az érsek mellett nyolc vádlott állt a bíróság elé, köztük két ciszterci szerzetes, Endrédy Vendel zirci apát, hatodrendű és Hagyó-Kovács Gyula, az apátság vagyonának kezelője, hetedrendű vádlottként. Endrédyt 1950. október 29-én, néhány nappal azután, hogy elhagyta Zircet, és elkezdett berendezkedni a számára kijelölt lakóhelyen, a Központi Szeminárium épületében, az ÁVH emberei letartóztatták – a gyilkossággal vádolt pálosok (lásd: Vezér Ferenc) után elsőként a későbbi Grősz-per vádlottjai közül.