Orbán Ernő (Csapod, 1936. szeptember 7. – 2024. augusztus 26.) magyar gyógyszerész.
Élete
Középiskoláit a Budapesti Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolában (1951-55) végezte.
1960-ban a Budapesti Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerész diplomát szerzett. 1960-65 között előbbi egyetem Gyógyszerészeti Intézetében tanársegédként dolgozott.
1965-től 1970-ig a Gyógyszerkutató Intézet (Budapest) tudományos munkatársa, tudományos főmunkatársa (1970-74), majd 1974 és 1996 között tudományos osztályvezető.
1967-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen az „Amidazofén-barbiturát molekulavegyületek kialakulásának vizsgálata” c. disszertációja alapján PharmDr címet szerzett.
1975-78 között az MTA aspiránsa volt. 1978-ban a „Nyújtott hatású koagulumok előállítása poli(metakrilsav-metakrilsavmetilészter) latex felhasználásával” c. disszertációját megvédve nyerte el a „kémiai tudomány kandidátusa” tudományos fokozatot. A Gyógyszerkutató Intézetben fenntartott állása mellett – 1970-től 1974-ig a Havannai Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán vendégprofesszorként dolgozott.Biográf ki kicsoda 2004. II. kötet (L–Z). Főszerk. Hermann Péter. Poligráf Kiadó, Budapest, 2003.
Hazai és külföldi szakfolyóiratokban számos tudományos közleményt publikált. Munkatársaival közösen szakterületével kapcsolatos 33 szabadalom szerzője. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság (1970) tagja. A Kubai Gyógyszerészeti Társaság (1973) és a Spanyol Gyógyszerészeti Társaság (1987) tiszteletbeli tagja.
Jegyzetek
Források
További információk
Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Kategória:Magyar gyógyszerészek Kategória:1936-ban született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek