dél-koreai énekesnő, aki olyan hagyományos műfajokat adott elő, mint a és a . 1964-ben „élő emberi kinccsé” nyilvánította a koreai állam a hagyományainak őrzéséért és továbbadásáért. Híres tanítványai közé tartozik (안숙선).
Élete és munkássága Észak- tartományban, hoz közel született. Édesapja több hangszeren is játszott, vonzódása a zenéhez, és különösen a hoz azonban 12 éves korában kezdődött, amikor meghallotta a híres mesterénekes, (이화중선, 1898–1943) hangját. Nővére férje bemutatta a kor egyik kiemelkedő mesterénekesének, nak (송만갑, 1866–1939), aki elvállalta a tanítását. Kim 16 évesen buddhista kolostorba vonult, hogy elmélyülten tannulmányozhassa a művészetet. A mellett elsajátította a népdalok éneklésének technikáját is, valamint a ot, megtanult on játszani és koreai táncokat táncolni. Emellett járatos volt a kalligráfiában és a kínai klasszikusok olvasásában is.
Népszerű énekesnő volt, olyannyira, hogy a kor nőktől elvárt viselkedésével szemben olyasmiket is megtehetett, amit más asszonyok nem: szabadon utazhatott, és nő létére befolyással is bírt a férfiak által uralt zeneiparban.
1964-ben „élő emberi kinccsé” nyilvánította a koreai állam.
Jegyzetek
Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1995-ben elhunyt személyek Kategória:Dél-koreai énekesek Kategória:Phanszori