Estanislao Basora, teljes nevén Estanislao Basora Brunet, katalán formában Estanislau Basora (Colonia Valls, 1926. november 18. – 2012. március 16., Las Palmas de Gran Canaria) spanyol-katalán labdarúgó, csatár. Kora egyik legjobbjának tartják.

Testvére, Joaquín szintén labdarúgó volt. A gyakran Basora II-ként emlegetett öcs a CD Condalt és a Sporting de Gijónt erősítette.

Klubkarrierje

Karrierjét egy katalán kiscsapatban, az alacsonyabb osztályú Manresában kezdte 1943-ban. Három év múlva a legnagyobb katalán klub, az FC Barcelona szerződtette, ahol egy lleidai kölcsönszezontól eltekintve pályafutása teljes hátralévő időszakát töltötte. Az említett egyetlen szezon, amikor a Lleidában játszott kölcsönben, az 1955-56-os szezon volt. Első meccsét a Barcelona színeiben a Celta Vigo ellen játszotta szeptember 22-én, azonban első évében csak két találkozón játszott ezen kívül.

A katalán klubban ettől az egy évtől és a kölcsönben eltöltött időszaktól eltekintve megkérdőjelezhetetlen volt a helye a kezdőcsapatban. 1947-től 1949-ig 51 meccsen húsz gólt szerzett Enrique Fernández edzősége alatt, ebben az időszakban négy kupát nyert a csapat, köztük két bajnoki címmel. Tagja volt annak a legendás csatársornak Césarral, Kubala Lászlóval, Eduardo Monchónnal, Mariano Martínnal és Tomás Hernándezzel együtt. A klub 1949-ben még nem ért fel teljesen a csúcsra, azonban a Latin kupa döntőjében kezdődött az igazán sikeres időszak. Ekkor egyébként a Barça még kikapott a Sportingtól, és Basora szerezte a csapat egyetlen gólját. Nagyon fontos szerepe volt a katalánok 1951-52-es szezonjában, amikor a csapat öt kupát nyert. A klubnak ezt a korszakát spanyolul „Barça de las cinco Copas”-nak, vagy „ötkupás Barçának” nevezik. Basora ebben az idényben huszonhét bajnokin nyolcszor talált be, valamint bevette a kaput a spanyol kupa döntőjében is, ahol a Barcelona a Valencia felett aratott 4–2-es győzelmet. 1946 és 1958 között végül összesen 301 tétmérkőzésen játszott a gránátvörös-kék csapatban, ezeken 113 gólt szerzett. 1975-ben, a klub alapításának hetvenötödik évfordulóján bekerült a klub történetének legjobb kezdő tizenegyébe.

A válogatottban

A spanyol válogatottban 1949-ben mutatkozhatott be, és kilenc év alatt összesen 22 összecsapáson képviselhette Spanyolországot, melyeken tizenhárom gólt szerzett. Rögtön 1949. június 12-én, a debütálása alkalmával betalált az Írország elleni barátságos meccsen. Legjobb kilencven percét egy másik barátságos találkozón, Franciaország ellen játszotta, amikor szűk negyedóra alatt három gólt is szerzett. A francia sajtó rögtön elnevezte őt a „Colombes-i szörny”-nek. Részt vett az 1950-es világbajnokságon is, ahol hihetetlenül eredményes csatárpárost alkotott a korszak másik nagy egyéniségével, Telmo Zarrával. Rögtön a nyitómeccsen, az USA ellen megmutatták ők ketten, hogy mire képesek, ugyanis tíz perccel a lefújás előtt az amerikaiak még egygólos előnyben voltak. Ekkor azonban jött Basora és Zarra, majd Basora két, valamint baszk csapattársa egy góljával 3–1-re legyőzték az amerikai csapatot. A Chile elleni 2–0-s győzelem alkalmával ismét mindketten betaláltak, majd az angolokat Zarra góljával győzték le 1–0-ra, itt Basora adta a gólpasszt. A második csoportkörben, ami egyfajta körmérkőzéses döntőnek volt felfogható, a torna egyik legélvezetesebb meccsét játszott Spanyolország és Uruguay. Uruguay egy darabig 1–0-ra vezetett, azonban Basora két góljával sikerült a spanyol csapatnak fordítania. A spanyoloknak végül mégsem sikerült győzniük, a találkozó 2–2-es döntetlennel zárult. Ezt követően a spanyolok a hátralévő két meccsüket egyaránt elbukták, és végül negyedikként zártak. Basora végül öt gólt szerzett, ezzel Ademir mögött a góllövőlista második helyén zárt, az uruguayi Óscar Míguezzel holtversenyben.

Basora öt meccsen pályára lépett a katalán válogatottban is, ahol kétszer talált be.

Válogatott góljai

+ # Időpont Helyszín Ellenfél Állás Végeredmény Kiírád 1. 1949. június 12. Dalymount Park, Dublin, Írország 1–2 1–4 Barátságos 2. 1949. június 19. Colombes, Párizs, Franciaország 0–1 1–5 Barátságos 3. 1949. június 19. Colombes, Párizs, Franciaország 0–2 1–5 Barátságos 4. 1949. június 19. Colombes, Párizs, Franciaország 0–3 1–5 Barátságos 5. 1950. április 2. Nuevo Chamartín, Madrid, Spanyolország 2–0 5–1 Vb-selejtező 6. 1950. június 25. Durival de Britto, Curitiba, Brazília 2–1 3–1 Világbajnokság 7. 1950. június 29. Maracanã, Rio de Janeiro, Brazília 1–0 2–0 Világbajnokság 8. 1950. július 9. Pacaembu, São Paulo, Brazília 1–1 2–2 Világbajnokság 9. 1950. július 9. Pacaembu, São Paulo, Brazília 1–2 2–2 Világbajnokság 10. 1952. június 1. Nuevo Chamartín, Madrid, Spanyolország 4–0 6–0 Barátságos 11. 1952. június 1. Nuevo Chamartín, Madrid, Spanyolország 6–0 6–0 Barátságos 12. 1957. május 16. Santiago Bernabéu, Madrid, Spanyolország 3–0 4–1 Vb-selejtező 13. 1957. május 16. Santiago Bernabéu, Madrid, Spanyolország 4–1 4–1 Vb-selejtező

Sikerei, díjai

Bajnok: 1947-48, 1948-49, 1951-52, 1952-53 Kupagyőztes: 1951, 1952, 1952-53, 1957 Szuperkupa-győztes: 1948, 1952, 1953 VVK-győztes: 1955-58 Latin kupa-győztes: 1952

Jegyzetek

További információk

Adatlapja a BDFutbol adatlapján

Adatlapja az FC Barcelona oldalán FC Barcelona archív

Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2012-ben elhunyt személyek Kategória:Spanyol labdarúgók Kategória:Katalán labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Barcelona labdarúgói Kategória:Az 1950-es világbajnokság labdarúgói