thumb|Két nő imája egy szentély előtt
A sintó szentély, archaikus formája: sinsa, jelentése: „az istenek lakóhelye” olyan építmény, amely egy vagy több kami lakhelyéül szolgál. Legfontosabb épületének célja a szent tárgyak megőrzése, és nem az imának ad helyet. Bár a magyar és az angol terminológia csak a szentély, illetve a "shrine" megnevezéseket használja, a japán nyelvben több, egymással nem felcserélhető változata él, mint a gongen, -gú, dzsindzsa, dzsingú, mori, mjódzsin, -sa, taisa, ubuszuna vagy jasiro. (Részletekért lásd: Szentélymegnevezések értelmezése.)
Szerkezetileg a sintó szentélyeket a honden (más néven ) vagy szent hely jelenléte jellemzi, amely a kaminak ad szállást. A honden hiányozhat is, például abban az esetben, ha a szentély egy szent hegyre épült. Ekkor jelenléte szükségtelenné válik. A honden akkor is hiányozhat, ha áll a közelben egy oltár (himorogi) vagy olyan tárgyak amelyekről hiszik, hogy képesek a szellemek odavonzására (jorisiro), és amelyek közvetlen összeköttetésben állnak a kamival. Emellett a szentély része lehet egy és egyéb épületrészek is (lásd alább). Azonban, a szentélyek legfontosabb része, a szent tárgyak őrzésére szánt épület.
Apró szentélyek (hokora) alkalmanként megtalálhatóak utak mentén is. A nagy szentélyék környékén néha kis szentélyek ( vagy ) találhatóak. Régen a szessa és a massa más jelentéssel bírt, ám mára egymás szinonimáivá váltak. Helyettük néha a neologizmust használják, amely a két régebbi megnevezés egybeolvasztása. Léteznek hordozható szentélyek (mikosi) is, melyeket rudakon hordoznak körbe a fesztiválok (macuri) alkalmával. Ezek, mivel maguk is kamik lakhelyei, valódi szentélynek számítanak.
Japánban a sintó szentélyek becsült száma 100.000 körül van.
A sintó szentélyek születése, és fejlődése
Korai eredetek thumb|A Nantai-hegy, melynek tiszteletére állították a Futaraszan-szentélyt, alakjában a Dzsómon-korban feltárt fallikus oszlopokra emlékeztet Az ősök szellemét is egyfajta kamiként tisztelték. A Jajoi korszakban a falvak tanácsa az ősökhöz és egyéb kamikhoz fordultak útmutatásért és különféle eszközöket () készítettek, hogy megidézhessék őket. A Josisiro szó jelentése "helyettesítő megközelítés" és úgy vélték ez odavonzza a kamikat, valós formát adva nekik, így az emberek kommunikálhassanak velük.
A falu tanácsának gyűléseit csendes helyeken tartották, a hegyekben, vagy erdőkben, hatalmas fák vagy egyéb természetes képződmények közelében amik jorisiroként funkcionáltak. Ezek a szent helyek és a jorisiroik lettek később a mai szentélyek, amik eredete tükröződik a Japán "hegy" és "erdő" szavakban, amik jelenthetnek "szentély"t is. Sok szentély területén megtalálható (egyike az eredeti jorisiroknak: egy hatalmas fa felszentelt kötelekkel körülvéve, amiket hívnak. Sok egyéb felszentelt tárgy van (tükrök, kardok, vessző alakú ékszerek (magatama)) amit szintén jorisironak tekintenek.
Az első isten imádatok helyéül szolgáló épületek bizonyosan kunyhók voltak ahol jorisirokat őriztek. Ennek az eredetnek a nyoma fellelhető a , szóban, aminek jelentése "istenség raktár". Ez később hokora (ugyanazokkal a karakterekkel írva 神庫) szóvá vált, és úgy tartják ez az első szavuk a szentélyre.
Az első ideiglenes szentélyek Az első igazi szentélyek a mezőgazdálkodás kezdetén jelentek meg, mivel fontos volt a kamik bevonzása a jó termés érdekében. Ezek az épületek azonban csak ideiglenes helyek voltak csak egy-egy adott célért, erre a tradícióra régi rituálékban találunk utalásokat.
Itt és ott is felbukkannak nyomok az első szentélyekről. A Narai Ómiva szentélyben például semmilyen szent kép vagy tárgy nincs, mert úgy tartják, a hegy kegyét szolgálja amire építették, ezért ezek a képek vagy eszközök szükségtelenek. Pont ezért, helyet foglal benne egy kegyelet terem (a ), de nem található benne hely ami a kaminak adna szállást (). Kutatások megerősítik, hogy a Jajoi korszakban, a legáltalánosabb (egy jorisiro ami épp ténylegesen otthont ad egy kaminak) a legkorábbi szentélyekben, főleg hegycsúcsokon helyezkedtek el, olyan forrásoknál amik az ember lakta mezőket ellátó folyókat táplálták.A már fentebb említett Ómiva szentély mellett egy másik fontosabb példa a Nantai hegy, fallikus alakú hegység Nikkóban, ami a Futaraszan szentély sintaiának ad otthont. Tényleges fordításban a szó jelentése "egy férfi teste". A hegység nem csak vízzel látja el az alatta fekvő rizsterületeket, de több fallikus alakú kő oszlop is található a mezőgazdaság kora előtti Jómon területeken.
A buddhizmus megjelenése és hatásai A buddhizmus megjelenése megváltoztatta a vallás gyakorlást, bevezetvén a Japán kultúrába a maradandó szentélyek ötletét. Nagy számban épültek Buddhista szentélyek közelében , hogy segítsék a helyi papokat, a kamikkal való közreműködésben, maradandóvá téve ezeket a szentélyeket. Valamikor a fejlődésük során bevezették a ami azt jelenti "palota", arra utalva, hogy ezek a szentélyek egyre jobban hasonlítani kezdtek a korunk impozáns építményeire.
Ahogy az első maradandó szentélyek kezdtek megépülni, a sintó egyre inkább megpróbált ellenállni az építészeti fejlődésnek, ami a öltött testet, egy hagyományban miszerint a szentélyeket rendszeres időközönként újjáépítik vallási keretek között, eredeti állapotuk szerint. Ez a hagyomány az oka, hogy az ősi stílus fennmaradt korokon át napjainkig, többnyire érintetlenül. A legjobb iskolapélda az Isze szentély amit minden 20 évben felújítanak. A templomok és szentélyek újjáépítésének tradíciója más vallásokban is fellelhető de a sintóban van a legnagyobb jelentősége az ősi építészeti stílusok megőrzésének. Izumo Taisa, Szumijosi Taisa és a Nisina Sinmei szentély különböző stílusokat képviselnek, eredetük a buddhizmus megjelenésének kora köré tehető, egy vallás ami a hatodik század elején érkezett Japánba. Ez a három irányzat a taisa-zukuri, szumijosi-zukuri és sinmei-zukuri (leírásukat lásd lentebb).
A szentélyek természetesen nem voltak teljesen immunisak a változásra, épp ellenkezőleg, sok behatás meglátszódik rajtuk, például a buddhizmus, egy olyan kulturális import, ami a sintó építészet meghatározó eleme lett. A , a haiden, a , a tóró, vagy kőlámpás, és a komainu, vagy oroszlán kutya, (ezen szavak jelentését lásd lentebb) mind mind a buddhizmusból kölcsönvett elemek.
Sinbucu súgó és a dzsingúdzsi thumb|Egy példa a dzsingū-dzsira: Curugaoka Hacsiman-gú-dzsi egy régi rajzon. Az előtérben egy buddhista struktúrájú szentély-templom (nem létező), köztük egy pagoda, egy sóró (harangtorony) és a niómon. A szentély (létező) felül látható. Egészen a Meidzsi-korig (1868–1912) a szentélyek ahogy ma ismerjük őket elég ritkák voltak. Néhány kivétellel mint az Isze szentély és az Izumo-taisha, mind csupán templom-szentély együttesek részei voltak a buddhista papság keze alatt. Ezek az épületegyüttesek amiket hívnak, kegyelet helyek, amik egy Buddhista templomból és egy helyi kami tiszteletére állított szentélyből áll. Ezek az együttesek akkor keletkeztek, amikor egy meglévő szentély mellé egy buddhista templom épült, hogy segítsen a kaminak a karmikus problémáiban. Abban az időben a kamit is karmával rendelkező lénynek tekintették, így a megváltásukban a buddhista papok nyújthattak segítséget. Első megjelenésük óta a Nara-korszakban (710-794) a dzsingú-dzsik igen elrejtettek voltak egy évezreden át, egészen addig míg, néhány kivétellel, elpusztították őket a Meidzsi-restauráció miatt, 1868-ban.
Sinbucu bunri A sintó szentély robbanásszerű változásokon ment keresztül mikor a Meiji-restauráció bevezetett egy új elvet, a kami és a külföldi buddhista (sinbucu bunri) elkülönítését, a . Ez az esemény nagy történelmi súllyal bírt, hisz részben emiatt indult el a haibucu kisaku, egy kegyetlen anti-buddhista mozgalom, ami a Tokugava-sógunátus elején, és a Meidzsi-restauráció alatt több száz buddhista templom erőszakos bezárásához, földjeik elkobzásához, szerzetesi életüktől való eltiltásához, könyvek, szobrok, és buddhista tulajdonok elpusztításához vezetett.
Az Edo-korszak végéig a helyi kami hitvallás és buddhismuz, szoros kapcsolatban álltak, a sinbucu súgóban (神仏習合),olyannyira, hogy sok épület funkcionált egyidejűleg sintó szentélyként és buddhista templomként is.
A törvény életbe lépésével, a kettőt erőszakosan elkülönítették, hatalmas károkat okozva a nemzeti örökségekben. Több szakaszban történt mindez. Az első parancs amit Dzsingidzsimuka adott ki 1868 áprilisában, miszerint megfosztották csuhájuktól a sasókat és bettókat (szerzetesek akik buddhista rituálékat végeztek sintó szentélyeknél).
Néhány nappal később a 'Daidzsókan' megtiltotta a buddhista szókincs alkalmazását, mint a gongen, a Japán kami hitvallásban, illetve a buddhista szobroknak való hódolást a szentélyeknél.
A harmadik fázisban megtiltották, hogy a buddhista Daiboszacu (Nagy Bódhiszattva) azonosították, a kami Hacsimannal az Ivasimizu Hacsiman-gú és Usza Hacsiman-gú szentélyeknél.
Negyedik és végső fázisban, az összes csuhájától megfosztott bettó és sasó köteles volt "szentély pap"pá (kannusi) válni és visszatérni a szentélyeikhez. Mindezek mellett a Nicsiren szerzeteseinek megtiltották, hogy bármilyen isteni lényre úgy hivatkozzanak mint kami.
Egy rövid időszak után, ami alatt nagy közkedveltségnek örvendett a kami és a buddhizmus különválasztása, valójában megtorpant, és sosem fejeződött be teljesen: mai napig majdnem minden japán buddhista templomban megtalálhatóak apró szentélyek (csindzsusa) a helyi sintó kaminak és fordítva, buddhista figurák (például Kannon istennő) is tiszteletnek örvend a sintó szentélyben.
Sintai left|thumb|A Fudzsi, Japán leghíresebb sintai-a Egy szentély vonásait mindig a benne lakozó kami és sintai (vagy go-sintai ha elérakjuk a tiszteletet jelző go- előtagot) határozza meg. Míg a név pontosan fordítva azt jelenti "egy kami teste", a sintai fizikailag egy kegytárgy a szentélynél, vagy ahhoz közel, mivel úgy hiszik a kami abban lakozik. Annak ellenére amire a nevük utal a sintai nem résza a kaminak, csupán egy helyettesítő közeg amibe a kami beleköltözve kapcsolatba léphet az emberekkel, hogy kegyeletüket leróhassák. Úgy tartják, hogy mivel egy kami lakja, ezért a sintai egyidőben egy jorisiro is, olyan tárgy ami természeténél fogva vonzza a kamikat.
A legáltalánosabb sintaiok az ember készítette tárgyak, mint tükrök, kardok, ékszerek (mint például vessző alakú kövek a (magatamák), gohei (vallási rituálék alatt használt pálcák), és kamikról faragott szobrok , de természetesebb dolgok is lehetnek, mint kövek, fák vagy vízesések. A hegyek, hegységek voltak az első ilyenek és a mai napig a legfontosabb sintaiok amiket számos szentélyben tisztelnek. A hegy amiben a kami lakozik, mint mondjuk a Fudzsi vagy a Miva hegy, a . Az emberi kéz által készített sintai esetében a kamit meg kell hívni, hogy megszállja, és benne lakjon (lásd az ehhez kötődő leírást: Kandzsó).
Egy új szentély alapításához szükséges egy már létező természetes sintai (például egy kő vagy vízesés amiben egy helyi kami lakik), vagy egy mesterségesre, amit kifejezetten erre a célra hoztak létre. Egy példa a legelső esetek közül a Nacsi vízesés, aminek a tiszteletére épült a Hirjú szentély, Kumano Nacsi Taisa közelében, és úgy tartják ott lakik a kami, Hirjú Gongen.
A szentély elsődleges feladata, hogy otthont adjon a sintainak és a benne lakozó kaminak. Ha a szentély több mint egy épületből áll akkor az ahol a sintait tárolják a honden nevet viseli, mert ez a közönség számára zárt épület, ahol sosem imádkoznak és semmilyen ceremóniát nem tartanak benne. A sintai csupán a fesztiválok (macuri) idejére hagyja el a hondent, amikor is hordozható szentélyre (mikosi) helyezik és körbehordozzák az utcákon a hívők között. A hordozható szentély fizikai védelmet biztosít a sintainak illetve elrejti a kíváncsi szemek elől.
Az ereklyébe zárás