Osváth István (Kázsmárk, 1850. március 4. – 1889. augusztus 3.) református lelkész.
Élete
Földműves nemes szülők gyermeke. A gimnáziumot és teológiai pályát a sárospataki főiskolában végezte. 1872 júliusában első segédlelkészi vizsgát tett, 1874-ben pedig lelkészképesítő-vizsgát; 1872. július 25-én a putnoki egyházba Balogh Béla mellé rendelték káplánnak; itt működött 1875. április 26-ig. Ekkor Pelsőcre ment segédlelkésznek, ahonnét 1876-ban Szalócra rendelték időtöltőnek; itt rendes lelkésznek megválasztották, s 1883-ig viselte ezt a hivatalát, amikor a naprágyi egyházhoz került. 1886-ban a simonyi egyház papjává egyhangúlag választották meg, ezen állomását 1887 tavaszán elfoglalta; itt a paplakot rendbe hozta és új díszes iskolát építtetett; egyházmegyei aljegyzővé választották. 1889. augusztus 3-án búzát vitt Rimaszombatba a heti vásárra. Barátjának, Alexaynak szekerén utaztak haza délben; amikor 1 óra 15 perckor a Jánosi és Feled közötti közlekedési úton érkeztek arra a helyre, ahol a vasút szeli át az utat, az átjárónál korlát nem volt; s amikor a pályatestre értek, éppen akkor ért oda a sebesen haladó mozdony is, az első ülésen levő két férfit maga alá vetette; Alexaynak altestét vágta el a törzsétől, Osváthnak pedig fejét és karját a mozdony kerekei lemetszették.
Cikkeket írt a Protestestáns Egyházi és Iskolai Lapba.
Műve
A simonyi és darnyai egyesült ev. ref. egyház története. Függelékül az író élete és halála s a koporsója felett (augusztus 5.) tartott gyászbeszédek. Sajtó alá rendezte Buza János, sárospataki tanár. Sárospatak, 1889. (Ism. Protestáns Egyházi és Iskola Lap).
Források
Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1889. 33. szám Rozsnyói Hiradó 1889. 32. szám
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:1850-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek