Szent Marcellinusz és Péter római vértanúk, akik a Diocletianus római császár nevével fémjelzett keresztényüldözés idején, 304. körül szenvedtek vértanúhalált.

Életük és vértanúságuk Marcellinusz (más néven Marcellin) és Péter személyét és nevét az egyház már korai időktől tiszteli, amit az is bizonyít, hogy a szentmise ősi rítusában a nevük megtalálható. Megbízható hagyomány életükről viszont e vértanúkról alig áll rendelkezésünkre, ahogy Szent Ágnes, Szent Nereus és Szent Achilleus, vagy Szent Pongrác esetében sem. Szenvedéstörténetüket az 500-as években a Szent Jeromos féle Martyrologium Hieronymianumban foglalták össze, amely az egyetlen bizonyíték a történelmi hitelesség szempontjából.

A két vértanú - valószínűsíthetően - római klerikus volt: Marcellinusz áldozópap, Péter pedig exorcista (ördögűző). A Diocletianus római császár üldözésének idején szenvedhettek vértanúhalált.

I. Damáz pápa azt állítja a két római vértanú sírfeliratában, hogy haláluk és temetésük történetét a kivégző hóhértól hallotta: "amikor még gyermek voltam". A hagyomány szerint karddal végezték ki őket, s korabeli szokás szerint holttestüket a kivégzés helyén földelték el. Két keresztény nő Lucilla és Firmina találta meg testüket.

Helyi tiszteletüket Rómában ki lehet mutatni, sírjukat a Via Labicanán lévő temetőben tisztelték. Konstantin császár bazilikát építtetett oda, melyhez hozzáépíttette anyjának, Ilonának a mauzóleumát. A két szent ereklyéi 827-ben a Majna menti Seligenstadtba kerültek.

Legendájuk left|thumb|Szent Marcellinusz szobra a Seligenstadt-i székesegyház előtt|285x285px "Amikor Pétert bebörtönözték, megnyerte fogolytársai és őrei bizalmát. Arthemius felügyelő is elpanaszolta gondját: van egy lánya, akit megszállva tart a gonosz lélek. Péter ajánlkozott, hogy Krisztus nevében meggyógyítja. Arthemius azonban nem akarta elhinni, hiszen ha Péter Istene olyan erős volna, akkor először nyilván saját szolgáit szabadította volna ki a bilincsekből. De Péter bátorította őt, hogy higgyen Isten erejében. Akkor a börtönfelügyelő kettős láncot hozott, és a szentre zárta: Ha Istened kiszabadít ebből a kötelékből, és meggyógyítja a lányomat, hinni fogok Krisztusban.

A következő éjszaka Péter szabadon, kereszttel a kezében lépett a kételkedő elé, kinek a lánya is teljesen meggyógyult. Arthemius egész házanépével rögtön kérte a keresztséget, és szabadon engedte a keresztény foglyokat, azokkal együtt, akik meg akartak keresztelkedni. Marcellinus, aki papként ugyanabban a börtönben volt, mindnyájukat megkeresztelte.

Amikor a bíró megtudta, hogy Marcellin és Péter megkeresztelte a felügyelőt és más foglyokat, és mindnyájan szabadok, sietve újra elfogatta és egy szigorúbb börtönbe záratta őket. Jöttek a kínzók: Marcellint üvegcserepekre fektették, Pétert kalodába zárták. Az Úr angyala azonban éjjel kiszabadította őket a börtönükből, és megparancsolta nekik, hogy továbbra is erősítsék a keresztény népet szóval és tettel. Mindenekelőtt Arthemius bátorítására siettek, akinek szintén meg kellett ízlelnie a bíró haragját: családjával együtt megkövezték. Végül Marcellint és Pétert egy sötét erdőbe hurcolták, és ott lefejezték.

A legenda még arról is tud, hogy a hóhér látta, amint lelküket angyalok kísérték az égbe. Akkor ő is eljutott a hitre."A legenda a Martyrologium Hieronymianum-ban található meg, magyar fordítás: Diós István: Szentek élete - http://www.katolikus.hu/szentek/0602.html

Fordítás

Megjegyzések

Források

Kategória:Katolikus szentek, boldogok Kategória:Korai keresztény vértanúk Kategória:A 4. században elhunyt személyek Kategória:Olasz katolikus papok Kategória:Meggyilkolt egyházi személyek Kategória:A 3. században született személyek