Schmidt József (Vác, 1868. december 25. – Budapest, Józsefváros, 1933. október 1.)Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1806/1933. folyószáma alatt. nyelvész, indogermanista, indológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1911).

Életpályája

1868. december 25-én született Vácott (a Burgundia utca 3. szám alatti szülőháza falán ma emléktábla látható [képek csatolva]). Apja Schmidt József szobafestő és aranyozó mester, anyja Cserni Terézia.

Középiskolai tanulmányait a váci Piarista Gimnáziumban végezte, ahol 1887-ben érettségizett. Ezt követően felvették a váci egyházmegye papnövendékei közé, de teológiai tanulmányait végül nem kezdte el.

1887 szeptemberétől a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Fakultásán tanult, 1899-ben szerzett oklevelet. Egyetemi tanulmányai elhúzódásának fő oka korábbi betegsége (mellhártya- és tüdőgyulladás) és családja nehéz anyagi helyzete volt. Görög–latin szakos tanárai Ponori Thewrewk Emil és Hegedüs István voltak, legnagyobb hatással azonban Mayr Aurél, a magyarországi indoeurópai nyelvészet tulajdonképpeni megalapítója és első jelentős képviselője volt rá, különösen az indológia és az iranisztika területén.

1897-ben mint alapvizsgás tanárjelölt helyettes tanári állást vállalt a lőcsei királyi katolikus gimnáziumban. Szakvizsgája letétele után Budapesten a VI. kerületi Bulyovszky utcai főreálgimnáziumban (ma: Kölcsey Ferenc Gimnázium) tanított. 1899. október 25-én középiskolai tanári oklevelet szerzett, és a VIII. kerületi Tavaszmező utcai magyar királyi állami főgimnázium tanára lett.

Középiskolai tanári munkája mellett tanulmányokat és könyvismertetéseket publikált az Egyetemes Philológiai Közlönyben, a Nyelvtudományi Közleményekben, a Történelmi Szemlében és más periodikákban, 1906-tól pedig az újonnan induló Nyelvtudomány című folyóiratban.

1904-ben jelent meg doktori értekezése Nasalis infixum névszókban címmel. A Magyar Tudományos Akadémia 1907. június 3-ai ülésén felolvasott Az itáliai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében című értekezéséért 1908-ban Sámuel-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán az ind nyelv és irodalom magántanára lett. 1910. november 22-én – a Mayr Aurél nyugdíjba vonulása, tehát 1905 óta betöltetlen tanszéken – az indoeurópai nyelvészet rendkívüli tanárának, majd 1914-ben nyilvános rendes tanárának nevezték ki. Rendszerint két kollégiumot hirdetett: az egyikben az indoeurópai összehasonlító nyelvészet alapjairól adott elő, a másikban az óind nyelv és irodalom ismeretébe vezette be a hallgatóit. A Tanárképző Intézet megbízásából egy harmadik kollégiumban a görög vagy a latin nyelv rendszerét tárgyalta történeti és összehasonlító alapon.

A Magyar Tudományos Akadémia 1911. április 26-án levelező tagjának választotta. Székfogalaló értekezését 1911. november 20-án olvasta fel Kísérlet az indogermán gutturális probléma megoldására címen. Ugyanettől az évtől az Akadémia Klasszika-filológiai és Nyelvtudományi Bizottságának tagja, valamint a Magyar Philológiai Társaság választmányi tagja volt.

A Tanácsköztársaság idején tagja lett az egyetemi direktóriumnak, a Philológiai Társaság direktóriumának, illetve ügyvezető elnöke a Tanárvizsgáló Bizottságnak. E tevékenysége miatt később büntetőeljárás indult ellene: egyetemi tanári állásából felfüggesztették, tisztségeitől megfosztották, az Akadémia Igazoló Bizottság elé állította, amelynek javaslatára 1919. október 8-án a Bölcsészeti Kar fegyelmi vizsgálat megindítását rendelte el. Ezt az eljárását ugyan 1920-ban az Egyetemi Tanács megszüntette, az elhúzódó ügy azzal ért véget, hogy Schmidtet 1924. december 31-ével félfizetéssel nyugdíjazták. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. 1933. október 1-jén halt meg.

Felesége Tenzlinger Mária volt, egy gyermekük született, Anna (1909-1975).

Főbb művei

Cicerone a régi és új Egyptomon át. Irta Ebers György. ford. Olvasó- és kézikönyv a Nilus-vidék barátai számára. Nagy-Becskerek, 1893. Két kötet. (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár 61., 62.) Biblia és az ujabb fölfedezések Palaestinában, Egyptomban és Assziriában. Irta Vigoroux F., a IV. kiadás után ford. Nagybecskerek, 1894. 124 tervezettel, térképpel és illusztráczióval az emlékek után. Négy kötet. (Történeti, Nép- és Földrajzi Könyvtár 67-70.) Latin-magyar Zsebszótár. A középiskolák számára. I. Latin-magyar rész. Budapest, 1901. II. Magyar-latin rész. Uo. 1902 Latin tulajdonnevek tára. Kiegészítésül: Latin-magyar zsebszótárához. Budapest, 1902 Nasalis infixum névszókban (Bp., 1904) Az itáliai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében (Bp., 1907) Kísérlet az indogermán gutturális probléma megoldására (Bp., 1912) Az indogermán flexio genesisének problémája (Nyelvtudomány, III – IV.) Buddha élete, tana és egyháza (Bp., 1920) (Élet és Tudomány) Az ó-ind epika (Bp., 1921) A szanszkrit irodalom története (Bp., 1923) Az ind filozófia (Bp., 1923); elektronikus elérhetőség Nyelv és nyelvek (Bp., 1923) (Élet és Tudomány) Tinta Könyvkiadó, Schmidt József: A nyelv és a nyelvek, Bevezetés a nyelvtudományba, reprint kiadás Pancsatantra (Bp., 1924) elektronikus elérhetőség

Jegyzetek

Források

Családfája a FamilySearch oldalon

Irodalom

Székely Artúr: Schmidt József (Nyugat, 1933); Mády Zoltán: Schmidt József Halálának 30. évfordulójára (Antik Tanulm. 1963. 3 – 4. sz.); Prohászka János: Egy elfelejtett magyar nyelvtudós. Schmidt József emlékezete (Magy. Nemzet, 1963. 171. sz.).

Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Váciak Kategória:1868-ban született személyek Kategória:1933-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar indológusok