A dán nyelv egyike az északi germán nyelveknek (ezeket skandináv nyelveknek is nevezik), mely az indoeurópai nyelvcsalád germán ágának egyik alcsoportja. A világon körülbelül 6 millió ember beszéli, akik többségükben Dániában élnek; Schleswig-Holstein északi részén – ahol kisebbségi nyelvnek számít – mintegy 50 000 dán használja. Dánia autonómiát élvező területein – Grönlandon és Feröeren – szintén hivatalos nyelv, és az iskolákban is kötelező tantárgy. Izlandon, az angolhoz hasonlóan, kötelező idegen nyelvként tanítják, bár előfordulhat, hogy norvéggal vagy svéddel helyettesítik. Az USA-ban, Kanadában és Argentínában is élnek dán nyelvet beszélő közösségek. A modern dán nyelv erősen redukálja a hangokat, ezért külföldieknek különösen nehéz megérteniük és tökéletesen elsajátítaniuk.
Besorolása, rokon nyelvek A svéd nyelvvel együtt a dán nyelv is a keleti skandináv nyelvek csoportjába tartozik, míg a norvég, a feröeri és az izlandi nyelv a nyugati skandináv nyelvek csoportját alkotja. Egy új típusú rendszerezés, mely a nyelvek kölcsönös érthetőségen alapul, a ma beszélt skandináv nyelveket két csoportra osztja: déli skandináv (dán) és északi skandináv (norvég, svéd) nyelvekre. Az izlandi és feröeri nyelv külön csoportot alkot, amit szigeti skandináv nyelveknek neveznek. Az írott dán nyelv és a norvég bokmål különösen hasonló, ám hangrendszerük és prozódiájuk miatt némileg különböznek. A dán, svéd és norvég nyelv beszélői megértik egymás nyelvét, bár a kutatások eredményei szerint a norvégul beszélők sokkal jobban megértik a dánt és a svédet, mint amennyire a dánok és a svédek egymást. Ez megfordítva is igaz: a dánok és a svédek sokkal jobban értik a norvég nyelvet, mint egymásét.
Története Elterjedtsége A dán nyelv Dánia, Grönland és Feröer hivatalos nyelve (a grönlandi, illetve a feröeri mellett). Korábban Izlandon is hivatalos nyelv volt. Dániában több mint 5 millió ember beszéli, a dán lakosság 97%-ának anyanyelve. 50 ezer dán él Németország Dániával határos, Schleswig-Holstein nevű tartományában, ahol a dán hivatalosan elismert regionális nyelv. A dán nyelv emellett az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is.
Dániában nincs hivatalos nyelvet meghatározó törvény, ezért gyakorlatilag a dán nyelv az egyetlen, amit használnak. A polgári perrendtartás viszont a dánt jelöli meg a bíróságok nyelveként. A helyesírási törvény keretében a hatóságokat 1997 óta a hivatalos írásmód betartására kötelezik.
Nyelvjárásai thumb|250px|A dán nyelv nyelvjárásai A standard dán nyelv (rigsdansk vagy rigsmål) a Koppenhágában, valamint a város környékén beszélt nyelvjárásokon alapul. A dánul beszélők több mint 25%-a nagyvárosokban él, és a legtöbb kormányzati hivatal, intézmény és cég székhelye Koppenhágában található. Ennek eredménye egy meglehetősen homogén beszédforma. Bár Oslo és Stockholm a legmeghatározóbb a beszédnormák kialakulásában, Bergen, Göteborg és a Malmö-Lund régió mégis elég nagy ahhoz, hogy másodlagos beszédformák is kialakuljanak. Ennek nyomán a norvég és svéd nyelv sokkal változatosabb, mint a dán. Közmegegyezés szerint a standard dán nyelv a koppenhágai nyelvjárás egyik formáján alapul, de a legpontosabb formát mind laikusoknak, mind szakértőknek nehéz megállapítaniuk. Történetileg a standard dán nyelv a Sjælland és Scania nyelvjárásai közötti átmenetként alakult ki. A legkorábbi fennmaradt nyelvemlékek törvények szövegében lelhetőek fel. Ilyen nyelvemlék a keleti dán Skånske Lov, valamint a nyugati dán Jyske Lov.
A főváros és a központosított államszervezet túlsúlya ellenére az évszázadok során több elszigetelt, „vidéki” nyelvjárást is használtak. Az ilyen nyelvjárásokat korábban rengetegen használták, de a beszélők száma az 1960-as évek óta drámaian csökken. A vidéken élő közösségekben még mindig ismerik ezeket, de az ott élők általában a standard dán nyelv regionális változatát beszélik. Bornholm szigetének nyelvjárása azonban még ma is szélesebb körben használatos és több archaizmust is tartalmaz, köszönhető ez annak, hogy a sziget messzebb esik a Jüt-félszigettől és a többi szigettől. A bornholmi nyelvjárás formai szempontok alapján közelebbinek mondható a svéd nyelvhez.
A dán nyelv három különböző nyelvjárásra osztható: keleti dán (østdansk): Bornholm, Scania és Halland nyelvjárásai (a mai Svédország területén) szigeti dán (ømål vagy ødansk): Sjælland, Fyn, Lolland, Falster és Møn nyelvjárásai jütlandi (jysk): észak-, kelet-, nyugat- és dél-jütlandira osztható
Írásrendszere
A dán ábécé három diakritikus betűvel egészül ki, az északi nyelvekhez hasonlóan ezek a betűrend legvégén állnak:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z, Æ, Ø, Å
A betűk nevei: a, be, se, de, e, æf, ge, hå, i, jåd, kå, æl, æm, æn, o, pe, ku, ær, æs, te, u, ve, dobbelt-ve, æks, y, sæt, æ, ø, å
Hangrendszere Magánhangzók A dánban 16 magánhangzó van, amelyet azonban csak 9 betűvel jelölnek.
A 16 magánhangzó a következő: Elöl képzett Középen képzett Hátul képzett ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses ajakkerekítés nélküli ajakkerekítés nélküli ajakkerekítéses Zárt Középzárt Középső Középnyílt Nyílt
A hosszú hangok nyílt szótagban fordulhatnak csak elő. A nyílt szótag azt jelenti, hogy a magánhangzó után maximum egy mássalhangzó áll.
A fenti hangokat a következő betűkkel jegyzik le: a – [æ] / [ɑ]: kan[kænˀ], gammel [ˈgɑml], Dahl [dɑ:l] e – [e] / [ɛ] / [ɑ]: leve[ˈlevɛ], spise [ˈsb̥i:sɛ], jeg [jɑɪ] (g előtt) i – [i] / [e] / [ɪ]: ville [ˈvilɛ], vil [vel], Eigtved [ˈɑɪtvɛˀ] o – [o] / [ɒ]: skole [ˈsko:lɛ], bold [bɒlˀd] u – [u] / [ɔ]: guld [gul], Ungarn [ˈɔŋgɑ:n](n előtt) y – [y] / [ø]: lyst [lyˀsd̥], yngre [ˈøŋrɛ] (szó elején) æ – [ɛ] / [ɑ]: mælk [mɛlk], græde [ˈgrɑˀðɛ] (r után) ø – [ø] / [œ]: øl [øl], gøre [ˈgœ:ɐ] å – [ʌ]: på [pʌ] (Régebben aa-val írták, egyes nevekben még ma is megtalálható ebben a formában)
Az idegen szavakban megtalálható betűk a dán kiejtés szerint ejtendőek (például: ä = æ, ö = ø, ü = y; au = au vagy o, ie = i, stb.
Kutatások szerint a magánhangzók aránylag nagy számából adódik, hogy a dán gyerekek más nyelvek beszélőinél lassabban sajátítják el anyanyelvüket, illetve egy adott korban kisebb szókinccsel rendelkeznek; ez a különbség 9-10 éves korukra egyenlítődik ki az eltérő anyanyelvűekhez képest.Miért tanulnak a dán gyerekek lassan? (Nyest, 2011. május 15.)
Mássalhangzók A dán nyelvben 17-19 mássalhangzó található. Ezeket a következő táblázat mutatja:
Bilabiális Labiodentális Alveoláris (Alveolo)-Palatális Veláris Uvuláris/Faringeális Glottális Nazális Plozíva Frikatíva ( ) Approximáns Laterális
A fenti hangokat a következő betűkkel jegyzik le: b – [b]: barn [bɑˀn] c – [s] / [k]: citron [sitˈroˀn], (e vagy i előtt), cacao [kækæ.o] (egyéb esetben) ch – [ɕ]: chokolade [ɕokoˈlæ:ð] d – [d], [ð], []: dreng [drɛŋ], gade [ˈgæ:ðɛ] (magánhangzó után), holdt [hɒlt] (néma l, n vagy r után vagy t vagy s előtt f – [f]: far [fɑ:] g – [ɡ], [u], [ɪ], []: give [ˈɡi:vɛ], brag [ˈbrɑˀu], nøgle [ˈnœɪlɛ] (magánhangzó után), garage [ɡɑˈrɑ:ʒɛ] (idegen eredetű szavakban e és i előtt), kedelig [ˈke:ðɛle] h – [h], []: hat [hæd̥], hvem [vɛmˀ] (v vagy j előtt néma) j – [j], [ɪ]: ja [jæ], vej [vɑɪˀ], Jeannette [ɕæˈnɛt] k – [k]: kan [kæˀn] l – [l]: lille [ˈlilɛ] m – [m]: mor [moɐ] n – [n], [ŋ]: ni [niˀ], anker [ˈɑŋkɐ] (g és k előtt) ng – [ŋ]: sang [sɑŋˀ] p – [p], [b̥]: Peter [ˈpeˀðɐ], spise [ˈsb̥i:sɛ] (s után) qu – [kw]: quasi [ˈkwɑ:si] (csak idegen szavakban) r – [ʁ], [ɐ]: rejse [ˈʁɑɪsɛ], løber [løˀˈbɐ] (szó végén) s – [s]: se [seˀ] sj – [ɕ]: Sjælland [ˈɕɛlɑnˀ] t – [t], [d̥]: tage [tɑ:.ɛ], stor [ˈsd̥oˀɐ] v – [v], [ʊ]: avis [æˈviˀs], hav [hɑʊ] (szó végén) w' – [v]: watt [væt] x – [ks]: taxi [ˈtæksi] z – [s]: zulu [ˈsulu]
A kettőzött mássalhangzókat nem ejtjük hosszan!
Az idegen szavakban megtalálható betűk a dán kiejtés szerint ejtendőek (például: ph = f, sch = sh = sj, stb.
A stød A stød (torokzár) egy igen egyedi hangképződmény a dán nyelvben. Ez a képződmény megváltoztatja az azonos alakban írt szavak jelentését, mivel írásban nem jelölik, pl: løber „futó” [ˈlø:b̥ɐ] ≠ løber „(ő) fut” [ˈlø:ˀb̥ɐ] / [ˈløʊ̯ˀɐ],. Hogy melyik szót kell støddel ejteni, arra vannak szabályok, de egyszerűbb azt szavanként megtanulni.
Hangsúly A dán hangsúly általában az első szótagra esik, de vannak kivételek, például egyes igekötők hangsúlytalanok, az idegen eredetű szavak megtartják eredeti hangsúlyukat, egyes végződések hangsúlyosak, és igeragozás közben is változhat a hangsúly helye.
Nyelvtana A dán nyelv szókincse, és nyelvtana sokban hasonlít a többi skandináv nyelv nyelvtanára valamint egyértelmű a párhuzam a német és az óangol nyelvekkel.
Főnevek A dán főneveknek két nemük van: közös nem (fælleskøn, névelője: en) és semlegesnem (intetkøn, névelője: et). A legtöbb főnév közös nemű (hozzávetőleg a szavak 85%-a); a hovatartozásra pontos szabályok nem léteznek.
Határozott esetben a névelő a főnév végéhez kapcsolódik. Például: en dreng (egy fiú) → drengen (a fiú).
Van néhány főnév melyeknek csak többes számú alakja létezik például: penge (pénz), bukser (nadrág), briller (szemüveg).
Többes szám Nem rendhagyó többes szám szó + -er: en abe (egy majom); aben (a majom); aber ( majmok); aberne (a majmok) szó + -e: en dør (egy ajtó); døren (az ajtó); døre (ajtók); dørene (az ajtók)
Vannak olyan főnevek melyeknek az egyes számú alakja megegyezik a többes szám határozatlannal: et ord (egy szó); ordet (a szó); ord (szavak); ordene (a szavak).
Arról, hogy egy-egy szót, hogyan teszünk többes számba, szabály nem létezik. Azonban nagy általánosságban megállapítható, hogy a rövidebb (egy szótagú) szavakhoz –e–t, a hosszabb (kettő vagy annál több szótagú) szavakhoz pedig –er toldalékot teszünk a többes szám képzésénél, azonban ez alól rengeteg a kivétel.
Az anyagnevek nem rendelkeznek többes számmal (például tej, vaj, liszt és a vegyi anyagok túlnyomó többsége).
Rendhagyó többes szám, változó magánhangzó a szótőben (flexió) a → æ and – ænder (kacsa) fader – fædre (apa) kraft – kræfter (erő) mand – mænd (ember/férfi/férj) nat – nætter (éjszaka) stad – stæder (város) stang – stænger (pózna/rúd) tand – tænder (fog) tang – tænger (csipesz/fogó) o → ø bog – bøger (könyv) bonde – bønder (farmer) broder – brødre (báty) fod – fødder (láb) ko – køer (tehén) moder – mødre (anya) rod – rødder (gyökér) a → ø barn – børn (gyerek) datter – døtre (lány|a vkinek) å → æ gås – gæs (lúd) hånd – hænder (kéz)
Rendhagyóak az idegen eredetű szavak is például: risiko – risici, konto – konti (latin), check – cheks (angol)
Névmások Személyes névmások
E/1 – jeg (én); mig (engem) E/2 – du (te); dig (téged) E/3 – han, hun (ő); ham, hende (őt) T/1 – vi (mi); os (minket) T/2 – I (ti); jer (titeket) T/3 – de (ők); dem (őket)
Birtokos névmások A birtokos névmások a birtok nemének és számának megfelelően közös vagy semlegesnemben, illetve többes számban állnak.
E/1 – jeg (én); min/mit (enyém); mine (enyémek) E/2 – du (te); din/dit (tiéd); dine (tied) E/3 – han, hun (ő); hans/sin, hendes/sin / hans/sit, hendes/sit (övé); hans/sine, hendes/sine (övéi) T/1 – vi (mi); vor/vort/voresÚjabban a vor és a vort helyett mind a két nemre a vores birtokos névmást használják. (miénk); vore (mieink) T/2 – I (ti); jeres/jertA jert helyett újabban inkább a jeres áll mindkét nem esetében. (tietek); jeres (tieitek) T/3 – de (ők); deres (övék); deres (övéik)
Például: min ven (a barátom) mit hus (a házam) mine forældre (a szüleim) min taske dit hus hans frakke dine tasker vort/vores hus deres frakker
A sin, sit, sine névmás a mondat egyes szám harmadik személyű alanyára utal, aki egyben a birtokos is, míg a hans, hendes után álló birtok birtokosa nem egyezik meg a mondat alanyával.
Például: Stinne elsker sin mand. (Stinne szereti a férjét.) /a saját férjét/ Stinne elsker hendes mand. (Stinne szereti a férjét.) /egy másik nő férjét/
A visszaható névmások jeg – mig du – dig han/hun – sig vi – os I – jer