Phenjan (kiejtése magyar beszédben: [phenjan], nem pedig *[fenjan])A városnév kiejtése a Forvo hangadatbázisban. vagy a koreai neve után a tengerszint felett csupán 27 méterrel fekvő település a folyó partján, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, azaz Észak-Korea fővárosa.
Mondák nyomán a király által alapított nevű településsel azonosítják. A város egykoron a koreai kereszténység fellegvára volt, ma azonban a többnyire ateista Észak-Korea legnagyobb városa. A koreai háború utáni újjáépítés óta a város látképét egy nagyon különleges stílus, a szocialista realizmus és a hagyományos koreai stílus keveredése határozza meg. Közigazgatási rendszere 19 körzetre osztja: 18 kerületre, és egy megyére. A 2011-es közigazgatási reformok óta a város területe csupán kétharmada az eredetinek.
A városban összesen öt vallási építmény található: négy keresztény templom (egy katolikus, kettő protestáns, egy görögkeleti), illetve egy mecset. Lélekszáma 2,8 millió fő, és habár sokáig éttermei csak a koreai konyhát képviselték, a közelmúltban számos külföldi stílusú létesítmény is nyílt a városban, mint például kínai, olasz és japán éttermek.
Tömegközlekedésének gerince a i metró, amely 1973-as megnyitásával a Koreai-félsziget első földalatti vasútja.
Megnevezései Neve szó szerint síkságot, sík földterületet jelent, eredeti kiejtése Puruna (부루나) volt. Történelmi nevei közé tartozik , melynek jelentése „a füzek fővárosa”, fűzfái a költészetben is megjelentek. A 21. században is számos épület viseli ezt a régi nevet, közülük a legismertebb a . Egy ideig a neve , tehát „nyugati főváros” volt, habár csupán tartományi székhely szerepét töltötte be.
Az 1910-től 1945-ig tartó japán megszállás ideje alatt a város kínai írásjegyeinek japán olvasata, Heidzsó (Heijō) volt a város megnevezése. A város beceneve a 20. század elejétől „Korea Jeruzsáleme” lett, mivel a koreai kereszténység központjává vált. Ez egészen 1948-ig, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig tartott.
1994-es halála után néhány tanácsadója felvetette az ötletet, miszerint -városra (김일성시; 金日成市) illene átnevezni, azonban mások szerint a déli fővárost, t kellett volna ezen a néven hívni (ahogy a dél-vietnámi fővárosból, Saigonból Ho Si Minh-város lett), pedig a -város (김정일시; 金正日市) nevet kapta volna. Végül elvetették a javaslatot.
A magyar Phenjan névalak az orosz Пхеньян átírása, kiejtése is helytelenül lett fenjan az első két betű rossz olvasásából.Csoma Mózes inzertje az alábbi cikkhez: Földrajza bélyegkép|A város szigetei:1. 2. 3. az ország nyugati-középső részén helyezkedik el, egy síkságon, amely kb. 50 km-re található a Koreai-öböltől, a Sárga-tenger egyik ágától. A folyó délnyugati irányba haladva szeli ketté a várost. A -síkság, ahol a város található, egyike a Koreai-félsziget legnagyobb síkságainak (a másik a -síkság), amelyek megközelítőleg azonos méretűek, 500 négyzetkilométeresek.
A i szakaszán három sziget található: , és .
Éghajlata A város éghajlata nedves kontinentális, télen Szibéria felől fújó hideg, száraz szelek a jellemzőek, amelyek a teleket különösen hideggé teszik, és novembertől a következő év márciusáig tartó fagyot is eredményezhetnek, bár január kivételével a nappali átlaghőmérséklet minden hónapban valamivel fagypont felett alakul. A tél általában sokkal szárazabb, mint a nyár, a havazás átlagosan 37 napig tart.
A száraz, hideg tél és a nyirkos, meleg nyár közti átmenet április 22-e, az őszi „váltás” október 16-a környékén történik. A város egyik jellegzetessége a tavaszi hőmérséklet-ingadozás: nappal magas a hőmérséklet, éjszaka pedig alacsony. Ebben az évszakban a város átlaghőmérséklete mégis magasabb, mint az azonos szélességi fokon fekvő keleti- és nyugati-parti településeké. Nyáron, június és szeptember között az átlagos napi hőmérséklet gyakran meghaladja a 20 °C-ot.
A városban a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –30,2 °C volt (1949), a legmagasabb pedig 37,2 °C (1939).
Történelme bélyegkép|jobbra|Koreai–kínai csapatok támadása a város 1593-as ostrománál bélyegkép|jobbra|1894-es csata az első kínai–japán háború idején bélyegkép|jobbra|Látképe a 20. század elején
területe már a - és Mumun-korszakokban (i. e. 8000 – i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak.National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. Elődjét a legenda szerint i. e. 2333-ban alapította néven , a koreai államalapító. Az észak-koreai hagyományok lal (아사달; 阿斯達), hajdani fővárosával azonosítják.Lee, Peter H & Wm. Theodore De Bary. Sources of Korean Tradition, page 5-6. Columbia University Press, 1997.
Valószínű, hogy a város területe később hoz, egy rövid életű államhoz tartozott. A Han-dinasztia uralkodója, egyik mai kerülete, a területén parancsnokságok felépítését rendelte el, melyek központja a (樂浪; koreai olvasatban: Rangnang) nevet kapta. Számos régészeti lelet a későbbi, Keleti Han (i. sz. 25–220) korból arra enged következtetni, hogy a Han-csapatok fosztogattak a környéken később.
A három királyság korszakában megalakult Rangnang (락랑국; 樂浪國) 313-ig tartott ki, ekkor bekebelezte.
427-ben fővárosa, 668-ban a kínai Tang-dinasztia keleti protektorátusának székhelye lett, amely nyolc évvel később, 676-ban Silla uralma alá került.
idején tartomány székhelye volt.
Az háború idején a japán csapatok kezére került, egészen annak 1593-as visszafoglalásáig. A kései 17. században átmenetileg mandzsuk megszállása alatt állt, amíg a koreaiak békeszerződést nem kötöttek velük. A 16. században a kereszténység hatása elérte Koreát. a kereszténység koreai terjeszkedésének fellegvára lett, és 1880-ra több mint 100 templom épült itt. Ekkortájt már több protestáns hittérítővel rendelkezett, mint akármelyik ázsiai város.
1890-ben a város lélekszáma 40 ezer volt.. 1894-ben, az első kínai–japán háború idején itt ütköztek meg a küzdő felek, amely a város részleges elpusztulásához és elnéptelenedéséhez vezetett. 1896-ban kettéválasztották tartományt, ekkortól a város Dél- székhelye lett.
1910-től, a gyarmati időszakban a város neve Heidzsó lett. 1931 júliusában, a -incidens következtében kínai-ellenes tüntetések zajlottak a városban, többnyire a korabeli sajtó túlzásai miatt.Memorandum (Institute of Pacific Relations, American Council), Vol. 2, No. 5 (Mar. 16, 1933), pp. 1-3
1938-ra népessége meghaladta a 235 ezer főt.
1948 szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (Észak-Korea), melynek fővárosa lett. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háború során a város jelentős része megsemmisült. Észak-koreai kutatók szerint 428 ezer bombát dobtak a városra. A bombák száma több volt, mint a város akkori lakosságáé. 1953 után szovjet támogatással újjáépítették, épületeinek jelentős része ma is a szocializmus stílusjegyeit viseli.
Közigazgatása bélyegkép|Műholdas felvétel a városról bélyegkép| közigazgatási változásai. Az elcsatolt területek szürkével, Kangnam megye rózsaszínnel van jelölve
19 kerületből (), 2 megyéből () és 1 tongból áll. (대동강구역; 大同江區域) (대성구역; 大聖區域) (동대원구역; 東大院區域) (락랑구역; 樂浪區域) (력포구역; 力浦區域) (룡성구역; 龍成區域) (만경대구역; 萬景臺區域) (모란봉구역; 牡丹峰區域) (보통강구역; 普通江區域) (사동구역; 寺洞區域) (서성구역; 西城區域) (삼석구역; 三石區域) (선교구역; 船橋區域) (순안구역; 順安區域) (은정구역; 恩情區域) (중구역; 中區域) (평천구역; 平川區域) (화성구역; 和盛區域) (형제산구역; 兄弟山區域) Kangdong megye (강동군; 江東郡) Kangnam (강남군; 江南郡) (방현동; 方峴洞)
2010-ben nagyszabású közigazgatási reformok következményeképp a város egyharmadát Észak- tartományhoz csatolták. A leválasztott, korábban fennhatósága alá tartozó területek:
Kangnam (강남군; 江南郡) (중화군; 中和郡) (상원군; 祥原郡) (승호구역; 勝湖區域)
2011-ben azonban Kangnam ismét a város része lett, mivel mezőgazdasági hatékonysága stabilizálni tudta élelmiszer-ellátását.
Vallási élete bélyegkép| Templom A város Korea vallási központjának számított a kommunista hatalomátvételig, a koreai háború pusztításainak azonban majdnem minden észak-koreai templom áldozatul esett.
Kivételt képez a Templom (칠골교회; 칠골敎會), amely 1899-ben épült, és amelyet 1989-ben újítottak fel. 1988-ban felépült a Templom (봉수교회; 鳳岫敎會) és a (장충성당; 長忠聖堂), amely a katolikusok észak-koreai székhelyeként szolgál.
Ezeken kívül még két vallási épület található az észak-koreai fővárosban: a 2006-ban épült Életadó Szentháromság ortodox templom, vagy koreai nevén Templom (정백사원; 貞栢寺院) és a 2013-ban Irán támogatásával az iráni nagykövetség udvarában megépült Ar-Rahmán Mecset.
A Phenjani főegyházmegyét 1927. március 17-én szervezték meg, akkor még „Hpyeng-yang Apostoli Prefektúrája” néven. 1944. március 24-én a város apostoli vikáriusa lett. 1962. március 10-én a Szentszék püspöki rangra terjesztette fel, azonban valószínű, hogy azóta bebörtönözték és meghalt. A Vatikán hivatalosan csak 2013 júniusában távolította el posztjáról, azóta a Phenjani egyházmegye élén nincs senki, a körzettel adódó esetleges teendőket a Szöuli főegyházmegye érseke látja el.
Az észak-koreai alkotmány ugyan kiáll a vallásszabadság mellett, ugyanakkor számos nemzetközi szervezet, mint pl. az Open Doors szerint Észak-Koreában elnyomják a hívőket. 2016 decemberében azonban már megjelentek a karácsonyi díszek, így például a feldíszített karácsonyfa is.
Gazdasága bélyegkép|jobbra| belvárosa az újonnan épült utcai lakáskomplexummal. Háttérben látható az -híd és a Hotel. Észak-Korea ipari központja. A szén-, vas- és mészkőkészleteknek köszönhetően elsőként épült újjá a koreai háború pusztításai után. A könnyű- és nehézipar egyaránt jelen van a városban, és párhuzamosan fejlődtek.
A nehézipari tevékenységek, mint például a cement-, kerámia-, lőfegyver- és lőszergyártás az ipar magja. A i könnyűipar képviselői közé tartoznak többek közt a textil-, lábbeli-, és élelmiszergyártó üzemek.
Megemlítendők továbbá a város határában termesztett gabonafélék, mint például a rizs, a kukorica és a szójabab. A főváros célja a teljes önellátás biztosítása húsból; a város külső kerületein lévő farmokon sertéseket, csirkéket és egyéb haszonállatokat tartanak.
A város évtizedek óta áramkimaradásokkal küzd. A probléma orvosolására építettek ban erőműveket, parancsára. Az építkezés második fázisa 2013 januárjában kezdődött a folyón. Az első két erőmű legfeljebb 300 MW-ot tud előállítani.
bélyegkép|jobbra|i 1. sz. Áruház Észak-Korea számos nagy bevásárlóközpontjának ad otthont, közülük néhány: Áruház (보통강백화점; 普通江百貨店) i 1. sz. Áruház (평양시제1백화점; 平壤市第一百貨店) i 2. sz. Áruház (평양시제2백화점; 平壤市第二百貨店) Áruház (광복백화점; 光復百貨店) Áruház (락원백화점; 樂園百貨店) vasútállomás áruháza (평양역백화점; 平壤驛百貨店) i Gyermekek Áruháza (평양아동백화점; 平壤兒童百貨店).
A város boltokkal is rendelkezik, ami egy állami tulajdonú áruházlánc, és az a célja, hogy visszaszorítsa a feketepiacot úgy, hogy azok árainál olcsóbban árusít termékeket. Ez az áruházlánc kifejezetten abból a célból jött létre, hogy az állampolgárok pénzét az állam gazdaságában keringethesse, és az államhatalom fenn tudja tartani az ellenőrzést az ország egyre növekvő piaca felett.
Városkép bélyegkép|Újonnan épült lakóépületek bélyegkép|jobbra|A diadalív
A régi ból a koreai háború pusztításai során nem sok maradt meg. A háború után szovjet támogatással, elképzelései szerint építették újjá. Célja az volt, hogy egy erős főváros látképe fokozza az észak-koreaiak elkötelezettségét és önbecsülését a háború utáni időkben. A végeredmény: széles sugárutak, monumentális középületek, mozaikok és díszes mennyezetek.
kerületekre (구역; ), azon belül lakótelepekre, szomszédságokra (동; ) osztható. Ezek a szomszédságok 5–6 ezer embernek adnak otthont. Számos lakosa toronyházakban lakik. egyik célja volt, hogy korlátozza a város lakosságát, ezáltal az csendes és tágas lett, egyáltalán nem olyan, mint Kelet-Ázsia nagyvárosai.