bélyegkép| művének első oldala, 12. századi kiadás bélyegkép| és Marco Polo szobra Szingapúrban (magyar tudományos átírásban: Fa-hien; 337 – 422 körül) kínai buddhista szerzetes, aki 399 és 412 között gyalog utazott Kínából Indiába, buddhista szenthelyeket látogatott meg – , Pakisztán, India, Nepál, Banglades és Srí Lanka – és közben buddhista szövegeket gyűjtött és részletes feljegyzéseket készített utazásairól. Utazásairól készült könyvének címe Feljegyzések a buddhista országokról (佛囯记 ). utazása később számos szerzetest serkentett hasonló vállalko­zásra, akik vagy szent szövegek után kutattak, vagy híres indiai mestereket kívántak felkeresni, vagy a buddhizmus szent helyeit akarták felkeresni (Lumbini, Bodh-Gaja, Váránaszi, Kusínagar stb.). A sok próbálkozásból csak kevés járt sikerrel. Faxian történelmi jelentősége az, hogy ő volt az első olyan kínai szerzetes, aki eljutott Indi­ába, ott hosszabb ideig tanult, majd szent szövegekkel visszatért Kínába. Utazásairól készített beszámolói fontos történelmi eseményeket rögzítettek.

legfontosabb érdeme azonban nem a korai útleírás volt, hanem az, hogy számos kolostort alapított az általa bejárt területeken.

Élete 337-ben született a (龔) családba (a mai , ) városban. Fiatal korában beállt papnövendéknek (沙彌, ) egy buddhista kolostorba, ahol húszéves korában teljes jogú szerzetessé avatták. Az általuk követett szerzetesi magaviseleti előírásokat (vinaja) zavarosnak és ellentmondásosnak tartotta és elhatározta, hogy Indiába fog utazni, hogy tanulmányozza az eredeti szövegeket és helyreállítsa a kínai fordítások esetleges hibáit. Nem tudhatta, hogy elindulása után két évvel egy kucsa szerzetes, Kumáradzsíva, pont azért érkezett a kínai városba (ma ), hogy lefordítsa kínai nyelvre a szarvásztivádin vinaját.

Tizenöt évig tartó utazása sikerrel járt. Miután visszatért Kínába, életének hátralévő részét a hazahozott művek fordításának szen­telte. Útinaplója, a Feljegyzések a buddhista országokról részletesen beszámol tapasztalatairól és a hosszú utazás veszélyeiről.

Utazása 399-ben indult útnak Indiába kínai császár uralkodása idején. Eredeti buddhista szövegeket akart gyűjteni, hogy pontosabb és hitelesebb ismereteket szerezhessen a buddhista tanításokról és az egyházi szervezetről.

A Közép-Ázsiába vezető északi úton indult el, majd átkelt a „gonosz szellemektől és üvöltő szelektől hangos” sivatagon, ahol az utat csak a halottak csontjai jelölik ki. Hotan várostól a déli vonalon folytatta útját és havas hágókon átkelve érkezett az India északnyugati részén fekvő Pátaliputrába. Szanszkrit nyelvet tanult, lemásolta a mahászánghika iskola vinaja gyűjteményét, illetve szert tett a szarvásztiváda vinajára és a Maháparinivána szútrára is. Közben ellátogatott fontos buddhista központokba és szenthelyekre (Udjána, Gandhára, Pesavar és Takszila). Miután teljesítettnek látta küldetését Tamraliptibe ment, hogy tengeren keresztül térjen haza szülőföldjére. Megszakította azonban útját két évre Srí Lankán, ahol hozzájutott a mahísászaka vinaja és a szarvásztiváda kánon néhány részéhez.(Original from the University of Michigan) Később kétszáz napos tengeri utazása során több vihart élt át,Buswell, Robert E., Lopez, Donald S. Jr. (2014). The Princeton Dictionary of Buddhism, Princeton: Princeton University Press, p. 297 amelyek többször elsodorták a hajóját, majd végül a kínai -félszigeten kötött ki (a mai városától mintegy 30 km-re keletre) 414 körül.

Művének fordításai Fa-hien (Fa-hszien) – Feljegyzések a buddhista országokról. Tőkei Ferenc fordítása. Kínai buddhista filozófia. Balassi Kiadó, Budapest, 1996

Record of Buddhistic Kingdoms, University of Adelaide kínai-angol kétnyelvű verzió

Jegyzetek

Bibliográfia Legge, James 1886. A Record of Buddhistic Kingdoms: Being an account by the Chinese Monk Fa-Hien of his travels in India and Ceylon (A.D. 399-414) in search of the Buddhist Books of Discipline . Oxford, Clarendon Press. Reprint: New York, Paragon Book Reprint Corp. 1965. Beal, Samuel. 1884. Si-Yu-Ki: Buddhist Records of the Western World, by Hiuen Tsiang. 2 vols. Translated by Samuel Beal. London. 1884. Reprint: Delhi. Oriental Books Reprint Corporation. 1969 Hodge, Stephen "The Textual Transmission of the Mahayana Mahaparinirvana-sutra" (2009 & 2012) Miklós Pál. Egy kínai zarándok. In Tus és ecset. Liget könyvek, Budapest 1996, 171–177. Rongxi, Li; Dalia, Albert A. (2002). The Lives of Great Monks and Nuns, Berkeley CA: Numata Center for Translation and Research Sen, T. (2006). The Travel Records of Chinese Pilgrims Faxian, Xuanzang, and Yijing, Education About Asia 11 (3), 24-33 Weerawardane, Prasani (2009). Journey to the West: Dusty Roads, Stormy Seas and Transcendence, biblioasia 5 (2), 14-18

Külső hivatkozások Az eredeti kínai szöveg

Kapcsolódó szócikkek Kínai buddhizmus Fa Hien barlang A buddhizmus terjedése a selyemúton Hszüan-cang Csang Csien Cseng Ho

Kategória:Kínai utazók, felfedezők Kategória:Kínai buddhisták Kategória:422-ben elhunyt személyek