Az agilis szoftverfejlesztés a szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja, ahol a szoftverkövetelmények és a megoldások együttműködésen keresztül együtt fejlődnek az önszerveződő és keresztfunkcionális csapatok között. Ez elősegíti az alkalmazkodó tervezést, az evolúciós fejlesztést, korai szállítást, folytonos továbbfejlesztést és bátorít a változásokra adható gyors és rugalmas válaszokra.
A Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért, először 2001-ben vezette be az agilis kifejezést a szoftverfejlesztés keretében. Habár mindez ez a DuPont-nál a 80-as évek közepén fejlesztett technikákból fejlődött ki és később James MartinMartin, James (1991). Rapid Application Development. Macmillan. . és James Kerr et al.Kerr, James M.; Hunter, Richard (1993). Inside RAD: How to Build a Fully Functional System in 90 Days or Less. McGraw-Hill. p.3 definiálta.
Története Elődök A növekményes szoftverfejlesztési módszerek egészen 1957-ig vezethetők vissza. 1974-ben E. A. Edmonds írt egy dolgozatot, amelyben bevezetett egy alkalmazkodó szoftverfejlesztési folyamatot.Note by Edmonds: I presented these ideas in London in 1970 and first submitted the paper to the Journal Computer Aided Design. It was rejected with the comment "If you don't know what you are going to do before you start you shouldn't start"! Only then did I submit it to General Systems. Ezzel párhuzamosan, és teljesen függetlenül ugyanazt a módszert fejlesztette ki és alkalmazta a New York Telefon Társaság Rendszerfejlesztési Központja Dan Gielan igazgatása alatt. A korai 1970-es években Tom Gilb elkezdte publikálni az evolúciós projektmenedzsment (EVO) koncepcióját, amely a competitive engineering-é nőtte ki magát. Az 1970-es évek közepétől a végéig Gielan alapos előadásokat tartott Amerika szerte erről a módszertanról és gyakorlatáról és előnyeiről.
A pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerek egy csoportja kezdett kifejlődni az 1990-es évek közepén válaszul a nehézsúlyú vízesés-orientált módszerekre, amely kritikákat nevezik nehezen szabályozhatónak, nagyszámúnak és mikromenedzseltnek; habár egyes hívei ezen pehelysúlyú módszereknek azt állították, hogy csak visszatértek a korai szoftverfejlesztési gyakorlathoz.Gerald M. Weinberg, as quoted in Ezek a pehelysúlyú módszerek a következők voltak: 1994-ből a Unified Process és a dinamikus rendszerfejlesztési módszer (angol rövidítéssel DSDM); 1995-ből a Scrum; 1996-ból a crystal clear és az extrém programozás (angol rövidítéssel XP) és 1997-ből az adaptív szoftverfejlesztés és a funkcióvezérelt fejlesztés. Habár ezek a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért 2001-es közzététele előttről származnak, mostanra együttesen hivatkoznak rájuk, mint agilis módszerekre; és gyakran rövidítik egyszerűen Agilisnek, nagy kezdő A-val.
Érdemes megjegyezni, hogy az agilis jelző csak részben fedi a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért-ben megfogalmazottakat, az adaptív, alkalmazkodóképes jelzők pontosabban jellemzik az alapvető értékeket. Ezért is szoktuk inkább nagy kezdőbetűvel írni, ha a Kiáltványra és annak értelmezésére gondolunk.
Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért 2001 februárjában 17 szoftverfejlesztési szakértő (lásd alább) találkozott Snowbird Üdülőközpontban Utah-ban, hogy megbeszéljék a tapasztalataikat a pehelysúlyú szoftverfejlesztési módszerekkel kapcsolatban. Megfogalmazták és kiadták az alábbi kiáltványt: Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért
Néhány szerző megalakította az Agilis Szövetséget (angolul Agile Alliance), egy nonprofit szervezetet, amely segíti a szoftverfejlesztést a kiáltvány értékei és alapelvei szerint.
Agilis szoftverfejlesztés elvei A S.O.L.I.D. alapelvek adják az agilis szoftverfejlesztés alapját.
Áttekintés
Számos konkrét agilis fejlesztési módszer létezik. Legtöbbjük elősegíti a fejlesztést, csoportmunkát, együttműködést és folyamat alkalmazkodását a projekt életciklusán keresztül.
Ismétlődő, növekményes és evolúciós
A legtöbb agilis módszer lebontja a feladatot kisebb feladatokra. Egy fejlesztési ciklus (azaz iteráció vagy sprint) maximum 4 hétig tart. Ezt az időtartamot idődoboznak hívjuk. Minden iterációban lévő feladat elkészítése egy keresztfunkcionális fejlesztői csoport feladata, amely a tervezéstől, elemzéstől a programozáson át a tesztelésig és átvételi tesztig mindent elvégez. Az iteráció végén bemutatják az elkészült feladatokat a megrendelőnek. Így minimalizálhatóak a hosszú fejlesztésből fakadó kockázatok, és a projekt gyorsan alkalmazkodhat a változásokhoz. A növekmény talán nem alkalmas az értékesítésre önmagában, azonban cél, hogy minden fejlesztési ciklus végén potenciálisan szállítható termék készüljön el. A módszer ismétlődésen (iteráción) alapul (minden alkalommal azonos szakaszokon megy végig a fejlesztőcsoport), és növekményes (inkrementális), mert mindig a már elkészült növekményt egészítik ki.
Eredményes és szemtől-szembe való kommunikáció
Az agilis módszerek nagyobb hangsúlyt fektetnek a közvetlen, mint az írásbeli kommunikációra. A csapatok mérete ezért 3-9 fő ideális esetben, ennél nagyobb csapatban nem alakul ki a csapatszellem, vagy több csapatot kell létrehozni, amelyek között kommunikációs problémák léphetnek fel. A csapattagok ideális esetben egy térben dolgoznak, és kereszt-funkcionálisak, ami azt jelenti, hogy a csapat rendelkezik azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a feladat, munka vagy projekt elvégzéséhez.
Minden csapatban van egy delegált a megrendelő részéről, a Scrum keretrendszerben ő a Terméktulajdonos (angolul Product Owner). A fejlesztés egész ideje alatt rendelkezésre áll, hogy a felmerülő kérdéseket megválaszolja. Az iterációs szakasz végén a fejlesztők és a megbízó delegáltja együtt kiértékelik a növekményt. A megbízótól érkező személy fontos feladata, hogy az elkészítendő funkciókat fontossági sorrendjét felállítsa üzleti szempontból (megtérülési mutató, azaz return of investment - ROI). A fejlesztői csapat a legmagasabb prioritású funkciókat veszi előre.
Az agilis szoftverfejlesztésben általában elhelyeznek az iroda egyik feltűnő pontján egy általában nagyméretű információs táblát (information radiator). Ezen mindenki láthatja a szoftver vagy más termék projektje fejlesztésének naprakész állapotát. A kifejezést Alistair Cockburn alkotta meg és írta le 2002-es könyvében, az Agilis szoftverfejlesztésben. Egy úgynevezett build light indicator (a projekt elkészültségi fokára utaló fényjelző) szintén tájékoztathatja a csapat tagjait a feladat állásáról.
Nagyon rövid visszajelzési és alkalmazkodási ciklus Összpontosítás a minőségre Speciális eszközöket és technikákat, mint pl. a folyamatos integráció, automatikus egységtesztelés, páros programozás, tesztvezérelt fejlesztés, tervezési minták, domainvezérelt tervezés, kódrefaktorálás és másokat gyakran használnak a minőség javítására és a projektagilitás fokozására.
Filozófia A hagyományos szoftvertervezési filozófiákkal szemben az agilis szoftver fejlesztés a komplex rendszereket és projekteket dinamikus, nemdeterminisztikus és nemlineáris módon célozza, ahol a pontos becslés, a stabil terv és az előrejelzés korai stádiumban gyakran nehezen megvalósítható, ezért a nagyszabású előre elkészített tervek és lebontások valószínűleg hatalmas veszteséggel járnak abban az értelemben, hogy gazdaságilag (üzletileg) nem megalapozottak. Ezek az alapvető érvek, és a korábbi iparági tapasztalatok, éveken át tartó próbálkozások sikerei és kudarcai segítettek kidolgozni az agilis szoftverfejlesztésnek kedvező adaptív, iteratív és evoluciós fejlesztést.Larman, Craig (2004): Agile and Iterative Development: A Manager's Guide. Addison-Wesley, p.27.
Iterációs kontra vízesésmodell
Az agilis és a vízeséses módszertanok közötti egyik fő különbség az, hogy hogyan tekintenek a minőség és a tesztelés kérdéskörére. A vízesésmodell mindig külön-külön tesztelési és építési (build) szakaszt definiál; ezzel szemben az agilis szoftverfejlesztés során a tesztelés rendszerint a tényleges fejlesztési (programozási) munkával egyidejűleg, vagy legalábbis ugyanazon iterációban zajlik.
Mivel a tesztelés minden, a szoftver egy-egy kicsiny részét előállító iterációnak része, a felhasználóknak sűrűbben lesz lehetőségük az új részeket használatba venni, és megismerni azok működését.
Miután a felhasználók pontos képet kapnak a továbbfejlesztett szoftver működéséről, jobb döntéseket tudnak hozni a szoftver jövőjéről. Azzal, hogy minden iterációban visszatekintő (retrospektív) és tervezési megbeszéléseket tartunk — a scrum módszertan szerint például általában kéthetente —, segítjük a fejlesztőket abban, hogy a terveket a lehető legcélszerűbb, leghasznosabb módon valósíthassák meg.
Ez az iteratív gyakorlat a vízesésmodell projektalapú szemléletmódjával szemben a terméket helyezi előtérbe. A szoftverre, mintegy élő szervezetként tekint, amely a környezet változásaira maga is változásokkal reagál. A szoftver teljes életútján, különösen pedig versenyhelyzetekben jelentkeznek változási igények; az iteratív szoftverfejlesztés ezen változások megvalósításának a kulcsa. Ugyanezért érdemi módosítások nélkül korlátozottan alkalmazható olyan környezetben (pl. orvostechnika), ahol a fejlesztési folyamatra, valamint a termékre vonatkozóan nagy számú változatlan, sőt megváltoztathatatlan – a projekt szervezet szempontjából – külső (pl. hatósági) követelmény van jelen. Agilis szoftverfejlesztési módszerek
Az agilis szoftverfejlesztési módszerek a szoftverfejlesztési életciklus széles körét támogatják. Néhányuk a gyakorlatokra összpontosít (pl. XP, pragmatikus programozás, agilis modellezés), míg mások a munkafolyamat menedzsmentjére összpontosítanak (pl. Scrum, Kanban). Néhány támogató tevékenység a követelmények meghatározásához és fejlesztéséhez (például FDD), míg mások a teljes fejlesztési életciklus lefedésére törekszenek (például DSDM, RUP).
A főbb agilis szoftverfejlesztési keretrendszerek, módszerek az alábbiak:
Keretrendszer Fő közreműködő(k) Adaptív szoftverfejlesztés (ASD) Jim Highsmith, Sam Bayer Agilis modellezés Scott Ambler, Robert Cecil Martin Agilis egységes folyamat (AUP) Scott Ambler Fegyelmezett agilis szállítás Scott Ambler Dinamikus rendszerfejlesztési módszer (DSDM) Extrém programozás (XP) Kent Beck, Robert Cecil Martin Funkcióközpontú fejlesztés (FDD) Jeff De Luca Lean szoftverfejlesztés Mary Poppendieck, Tom PoppendieckLean startup Eric Ries Kanban Taiichi Ohno Gyors alkalmazásfejlesztés (RAD) James MartinScrumKen Schwaber, Jeff SutherlandScrum@Scale (S@S)Jeff Sutherland Scrumban Scaled Agile Framework (SAFe) Dean Leffingwell
Agilis szoftverfejlesztési gyakorlatok
Az agilis szoftverfejlesztést számos konkrét gyakorlat támogatja, amelyek olyan területeket ölelnek fel, mint a követelmények, a tervezés, modellezés, kódolás, tesztelés, tervezés, kockázatkezelés, folyamat, minőség stb. Néhány figyelemre méltó agilis szoftverfejlesztési gyakorlat a következőket foglalja magában:
Gyakorlat Fő közreműködő(k) Elfogadási teszt által vezérelt fejlesztés (ATDD) Agilis modellezés Agilis tesztelés Termék teendőlista (Termék és Sprint) Ken Schwaber Viselkedésvezérelt fejlesztés (BDD) Dan North, Liz Keogh Folyamatos integráció (CI) Grady Booch Többfunkciós csapat James O Coplien Területvezérlet design Eric Evans Iteratív és növekményes fejlesztés (IID) Kevés kódírást igénylő fejlesztési platformok Páros programozás Kent Beck Tervezőpóker James Grenning, Mike Cohn Újraírás (refactoring) Martin FowlerVisszatekintés (retrospektív) Scrum események (sprint tervezés, áttekintés és visszatekintés) Példaalapú specifikáció Történetvezérelt modellezés Albert Zündorf Tesztvezérelt fejlesztés (TDD) Kent Beck Idődobozolás (timeboxing) Felhasználói történet (User story) Alistair Cockburn Sebesség (Velocity)
Az agilis módszertan terjedése más területeken