Dunaújváros (ókori római nevén: Intercisa, németül: Neustadt an der Donau, szerbül: Pantelija, 1951 előtt: Pentele, Dunapentele, 1951–1961 között: Sztálinváros)Dunaújváros története a KSH online helységnévtárában megyei jogú város a Közép-Dunántúl régióban, Fejér vármegye délkeleti részén, a Duna jobb partján. A Dunaújvárosi járás székhelye, a megye második legnépesebb települése Székesfehérvár után. Magyarország egyik legmagasabb jövedelmű települése, jelentős gazdasági, kulturális és sportközpont, valamint egyetemváros. 5267 hektáros kiterjedésével Magyarország legkisebb közigazgatási területű megyei jogú városa.
Az ókorban a területén feküdt a rómaiak Intercisa nevű fontos katonatelepülése. Pentelét, az újkortól jelentős mezővárost az 1950-es évektől fejlesztették iparvárossá. Egységes, ám mégis sokszínű, szocreál és szocmodern stílusú, parkokkal rendkívül gazdagon tarkított városképe kiemelkedő építészeti és várostervezési értéket képvisel. A település eredetileg Sztálinváros nevet kapta, majd 1961-ben vette fel a Dunaújváros nevet. A város fejlődését hosszú időn át a nehézipar határozta meg, különösen a vas- és acélgyártás.
Gazdasági szempontból Dunaújváros ma is meghatározó regionális központ. Az acélipar továbbra is fontos szerepet játszik, de az elmúlt évtizedekben a gépipar, a logisztika, az energetika és a szolgáltatási szektor jelentősége is növekedett. A város kedvező földrajzi elhelyezkedése és ipari infrastruktúrája miatt fontos gazdasági szereplő a térségben. Oktatási központként is jelentős szerepet tölt be, a városban működik a Dunaújvárosi Egyetem, amely mérnöki, informatikai, gazdasági és műszaki képzéseket kínál. Emellett több középiskola és szakképző intézmény működik a településen.
Közlekedési szempontból a város fontos csomópont. A várost érinti az M6 autópálya, amely gyors kapcsolatot biztosít Budapest és a déli országrész felé. Vasúti összeköttetéssel is rendelkezik, valamint a Duna révén jelentős kikötői és vízi szállítási szerepet tölt be. A város közelében található Pentele híd fontos kapcsolatot biztosít a Duna két partja között, amely nemcsak a helyi, hanem az országos közlekedési hálózat szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
Nevének eredete A település helyén korábban a Dunapentele nevű község feküdt, amely évszázadokon át Duna menti települések egyikeként létezett. Az 1950-es évek elején a magyar állam itt kezdte meg egy új iparváros és egy nagy vaskohászati központ építését, amely a korszak egyik legjelentősebb gazdasági beruházásának számított. Az újonnan épülő város 1951-ben a Sztálinváros nevet kapta, a kor politikai viszonyainak megfelelően, a szovjet vezető, Joszif Visszarionovics Sztálin tiszteletére.
A sztálini személyi kultusz háttérbe szorulását követően azonban egyre inkább szükségessé vált a település átnevezése. Ennek eredményeként 1961-ben a város felvette mai nevét, a Dunaújvárost. Az elnevezés egyszerre utal a település földrajzi elhelyezkedésére és keletkezésének sajátos körülményeire. A „Duna” előtag a város folyóparti elhelyezkedését jelöli, míg az „újváros” kifejezés azt hangsúlyozza, hogy a település nem évszázadok alatt fejlődött ki, hanem tervszerűen, rövid idő alatt épült fel egy modern ipari központként.
Címere középre|141x141px A város címere egy négyelt, kerek talpú pajzsot ábrázol. Az első, kék színű mezőben egy lebegő ezüst bárány látható, amelyet dicsfény övez, és jobb első lábával egy fekete kereszttel díszített ezüst zászlót tart. A második és harmadik mezőt kilencszer váltakozó ezüst és vörös sakkozás tölti ki. A negyedik, szintén kék mezőben egy lebegő ezüst római oszlopfő található. A címer egyes elemei a város történetéhez és jellegéhez kapcsolódnak. Az ezüst bárány Dunapentele középkori eredetű jelképe, amely a település történelmi múltját idézi. Az ezüst-vörös sakkozás egyrészt a város tervszerűen kialakított jellegére, másrészt a település meghatározó ipari szerepére utal. A római oszlopfő a terület ókori elődjére, az egykori római településre emlékeztet. A címer kék színű mezői pedig a város életében kiemelkedő jelentőségű Dunát szimbolizálják.
Fekvése
A Közép-Mezőföld keleti szélén helyezkedik el, a Duna jobb partján, Budapesttől 67 kilométerre, Fejér, Bács-Kiskun és Tolna vármegye hármashatárának közelében. A Felsőfoki-, az Alsófoki- és Lebuki-patakok a Mezőföld löszös peremére vájt sekély völgyeikkel három nagyobb részre tagolják a várost.Sztálinváros hordaléka, a Lebuki-delta - Dunai Szigetek blog, 2024..06.14. Északon a patakok szabdalta mélyebben fekvő részen helyezkedik el Dunaújváros óvárosa, a Pentele városrész, mely a hajdani Dunapentele évszázadok óta beépített belterületi részét jelenti. Az Óvárostól délre épült fel az 1950-es években – Dunapentele közigazgatási területén – a magasan az Óváros fölé emelkedő Pentelei-fennsíkon az ún. Újváros („az első szocialista város”), amely azonban sohasem különült el Dunapentelétől, mindvégig egy közigazgatási egységet képeztek. A várostól délre épült a Dunai Vasmű, amelyet jelentős véderdők választanak el a várostól. A város a tengerszinttől 116 méter feletti magasságban fekszik, keleten a Duna mintegy 10 kilométeres szakaszon határolja, nyugatról pedig a Mezőföld szelíd dombvidéke övezi.
Városrészek (északról délre):
Északi Ipari Park Táborállás Szalki-sziget Óváros Újpentele Újtelep Római városrész Felső-Dunapart Béke városrész Kertváros Technikum városrész Dózsa városrész Belváros Dunasor Barátság városrész Dunaferr Déli Ipari Park
Története
bélyegkép|„Intercisa szépe” – az egykori dunapentelei szőlőkben talált római sírkő-töredék az i.sz. 3. századból
A feltárt leletek is bizonyítják, már az őskorban is lakott volt ez a terület. Az első jelentős település, amely mintegy hét évszázadon át virágzott, a bronzkorban alakult ki. Intercisa néven ismert a római korban, amelyből hatalmas tárgyi leletanyag maradt fenn, amelyek arról árulkodnak, hogy az itt létesült római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal jelentős szerepet játszott a Római Birodalom Pannonia provinciabeli keleti határának, limesének a barbár támadások elleni védelmében. A honfoglaló magyarok a 10. század elején telepedtek meg a térségben. A későbbi korból származó ásatások tárták fel a Dunaújváros elődjének tekinthető, már az Árpád-korban is létező, máig fennálló Pentelét, amely egy középkori görög szentről, Szent Pantaleonról, pontosabban az egykori Duna-szigeti (a mai Szalki-sziget elődje) Szent Pantaleon-apátság védőszentje után kapta a nevét.
A falu 1541-től 1688-ig volt török uralom alatt, a tizenöt éves háború alatt pedig a lakosság teljesen kipusztult. A 17. században a törökök palánkvárat építettek a falu (mezőváros) magját jelentő Rácdombon. A török uralom alóli felszabadulás után – több Duna menti településhez hasonlóan – a magyar lakosságot rácok váltották fel. Amikor pedig a Duna menti községek jobbágyai megtagadták a labancoknak a szolgálatot, Pentele is német megszállás alá került, és újból elnéptelenedett. A pentelei rác lakosság részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, amelynek leverése után a falu újra kiürült volna, ha nem hoznak magyar telepeseket a községbe. Ezt követően azonban a település fejlődésnek indult. Az 1831. évi kolerajárvány után a jobbágyok helyzetének romlása ugyan lázadáshoz vezetett – ennek vezetője Szórád Márton csizmadiamester volt –, ám közben, 1830-ban, a község jogot szerzett évente négy országos és hetente két hetivásár tartására. Megyei vizsgálat után az uralkodó, a későbbi palotapuccsal megbuktatott „jóságos” V. Ferdinánd 1833-ban (ismét) mezővárosi rangot adott Pentelének.
Az 1848–49-es szabadságharc idején a város népe Kossuth zászlaja alatt harcolt: a „nemzeti őrsereg” 1848. május 28-án befejezett összeírása szerint a nemzetőrségnek 237 tagja lett (fegyvergyakorlatra alkalmas közülük 223 személy); a szabadságharc idején a nemzetőrök és a népfelkelők felügyelték a dunai átkelőt és a Buda–Eszék út pentelei szakaszát. A szabadságharc bukása után letartóztatták Téglás János bírót, és bebörtönözték a város forradalmi szemléletű jegyzőjét, Varga Mihályt. A lakosság nagy része mezőgazdasági bérmunkássorba kényszerült. A kiegyezést követő közigazgatási változások során, 1870-ben, Dunapentelét a nagyközségek közé sorolták. Ekkor költözött véglegesen Pentelére a település szellemi arculatának korabeli legjelentősebb formálója, Rosti Pál világutazó, útikönyvíró, földrajz- és néprajztudós, az első magyar fotográfusok egyike. A Pesten született tudós fotográfust a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. A település másik – itt született – híres személyisége Pentelei Molnár János festőművész (1878–1924).
A település a második világháború alatt bombakárokat szenvedett. thumb|220px|Dunaújváros 2013-ban thumb|200px|jobbra|Az ország első panelépületét 1959-ben adták átHeti Napló: Hatvan éve kezdődött a panelek építése Magyarországon - ATV Magyarország Youtube csatorna, 2020.01.15.Völgyesi Péter - Gázszilikát és salakbeton építőanyagok fizikai és geokémiai tulajdonságai (ELTE TTK Földrajzi- és Földtudományi Intézet Kőzettani és Geokémiai Tanszék - Litoszféra Fluidum Kutató Labor, 2008) A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart.
Az eredetileg Mohács környékére álmodott beruházásnak a megromlott magyar–jugoszláv kapcsolatok miatt új helyszínt kerestek, így esett a választás a mezőföldi plató szélén álló településre: az első ötéves terv legjelentősebb beruházásaként kezdődött tehát az új város – akkori nevén Sztálinváros – építése Weiner Tibor tervei szerint. 1956. október 24-től forradalmi hangulat uralkodott a városban. A hatalmat valósággal sokkolta a sztálinvárosiak forradalmi hevülete. Tény, hogy a forradalom ideje alatt hazánkban elszaporodott rádióadások közül utoljára a dunapentelei Rákóczi adó szólalt meg. Az ez utáni konszolidációs időszak mérföldköve, hogy a város neve – 1961-től – Dunaújváros. A Sztálin vasműből (még 1956-ban) Dunai Vasmű, majd Dunaferr Zrt., legújabban pedig ISD Dunaferr Zrt. lett. A vállalatcsoport a 2020-as évekig az ország egyik legjelentősebb ipari komplexumát üzemeltette - Népszava, 2025.10.13.Vitéz F. Ibolya - Két acélműre is elég lett volna a pénz, amit elégettek a Dunaferr-manőverben (24.hu, 2026.01.07.)Kiss Soma Ábrahám - Megismétlődhet a Dunai Vasmű leállásával az Ózdot 35 éve sújtó társadalmi katasztrófa? (Mérce.hu, 2025.06.25.), amelynek nagy szerepe van abban, hogy a város az elmúlt évtizedekben megtalálta reális helyét az ország gazdasági-kulturális életében és a Mezőföld keleti részének jelentős központjává vált.
Népesség
Dunaújváros lakónépessége 2011. január 1-jén 48 484 fő volt, ami Fejér megye össznépességének 11,4%-át tette ki. A város Fejér vármegye legsűrűbben lakott települése, abban az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 920,5 fő volt. A népesség korösszetétele kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 18%, a 60 éven felülieké 25% volt. A nemek aránya kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1079 nő jut. 2017-ben a férfiaknál 72, a nőknél 78,9 év volt a születéskor várható átlagos élettartam.http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd008.html A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 4%-a, mintegy 2155 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. Közülük cigány, német és orosz nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben.
A 20. század második felétől Dunaújváros lakossága viharos gyorsasággal növekedett, egészen 1980-ig. Népességnövekedése – a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan – az 1960-as években felgyorsult a szocializmus évei alatt. A legtöbben 1980-ban éltek a városban, 60 736-an, azóta egészen napjainkig csökken a város népessége.