Vákár Tibor (Gyergyószentmiklós, 1908. május 14. – Budapest, 2002. július 8.) Ybl-díjas építészmérnök és festőművész.
Életpályája Vákár Tibor 1908. május 14-én született Erdélyben, Gyergyószentmiklóson. Az erdélyi örmény Vákár család leszármazottja.Vákár család (örmény név: vacharrogh 'վաճառող')
1926–1930 között a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki és építészmérnöki karán építészeti, 1930–1932 között pedig a Magyar Királyi Országos Képzőművészeti Főiskolán képzőművészeti tanulmányokat folytatott.
Az egyetem után Ligeti Pál, Molnár Farkas, Mohácsi László, Kende Ferenc, Medgyasszay István építészek irodáinak munkatársa volt, majd 1936-tól a Magyar Királyi Honvédség Központi Építési Osztálya munkatársaként katonai épületek, üdülő telepek és hadilétesítmények megvalósításán dolgozott. 1937-től Budapest Székesfőváros Polgármesteri Hivatala XIII. Magasépítési ügyosztályának mérnöke volt. Feladata volt többek között a fővárosi köz-, és magánépületek tervezése, kis- és bérlakások építésének, kivitelezésének műszaki felügyelete. 1938–1940-ben Münchenben dolgozott mint építész – a város új negyedeinek, majd a Német Állami Vasúttársaság polgári épületeinek tervezésén.
1940–1943 között Kolozsvár, majd Marosvásárhely város mérnökeként az építészeti hivatal vezetője volt. 1943-ban elkészítette Kolozsvár új városházának a tervét, amely a Szamos-part és Széchenyi tér környékét is érintette volna, ha elkészül.Az új kolozsvári városháza, Hitel, 1943. november 20. Online hozzáférés A háború után 1945-től mint mérnök Budapest háborús pusztulásának helyreállításán dolgozott, jelentősebb feladatai közé tartozott a Budavári Palota és a vári polgárházak és műemléki épületeinek megmentése és helyreállítása. Nevéhez fűződik a budapesti Sikló alsó állomása melletti – Lotz Károly alkotta – egyesített magyar címer megmentése is 1950-ben.
1948-tól a FŐTI irányító tervezője feladatai közé tartozott a hidak és a hídfők újjáépítése, a Duna-parti szállodasor és a Budai fürdőcsoport kialakítása, a BNV kiállítási pavilonjainak tervezése, a főváros új arculatának megtervezése. 1945–1950 között emellett a Műegyetem tanára is az Épülettervezési és a Városépítéstani Tanszéken, előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus.
1950-től mint a VÁTI majd a VÁTERV városrendezési munkatársát az ország első tervfőmérnökének nevezték ki, e minőségben Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, Ajka, Kazincbarcika, Jászberény, Gödöllő városrendezési és műemléki helyreállításainak tervein is dolgozott és ezzel párhuzamosan – a műemléki és városképi vizsgálatok keretében – 30 város és település (köztük Miskolc, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely is) műemléki vizsgálatában vett részt. 1952–1954 között a Debreceni Tervező Iroda vezető építésze volt, ahol igazgatóhelyettesként Debrecen és környékének városrendezési és műemlék-helyreállítási feladatait látta el.
1957-ben a Veszprém megyei Ingatlankezelő Vállalat műemléki csoportjának irányító építésze, majd 1958-tól pedig a Budapest fővárosi HKI műemléki osztályának csoportvezetője lett, ahol feladata volt többek között a Budapest területén lévő műemléki épületek tervezése és helyreállítása. 1961–1968 között a Mélyépterv szaktestületének munkatársa lett – kényszerből – , ahol műemléke. Ugyanakkor tagja volt meghívott szakértőként a Magyar Nemzeti Sírkert Bizottságának is. Városrendező építészként, ipari épületek és víztornyok tervezési és elhelyezési feladatait volt kénytelen elvégezni.
Művei 1968-tól a BUVÁTI műemléki osztályának tervezője, feladata volt a pesti Duna-part és a Vörösmarty tér városrendezési koncepciójának elkészítése. 1970-ben a Néprajzi Múzeum alkalmazásában felméréseket készített a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum népi épületeinek felállításához, bontási és felállítási terveket, valamint a skanzen szatmári tájegységének telepítési terveit készítette el. Nyugdíjba vonulása után számos köz- és magántervezési feladatot vállalt, még 1988-ban is részt vett a Nemzeti Színház elhelyezésének tervpályázatán, majd 1992–1994 között a – gyergyószentmiklósi római katolikus plébánia felkérésére – a Gyilkostói kápolna tervezésében is.
Díjai 1975-ben építészeti és képzőművészeti munkásságának elismeréseként Párizsban örökös tagjának választotta az Association des Artistes. 1986-ban kimagasló építészeti életpályáját Podmaniczky-díjjal, 1995-ben Műemlékvédelemért emlékéremmel, 1991-ben Ybl-díjjal, 1995-ben a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 1999-ben egy örmény elismeréssel, Szongott Kristóf-díjjal,Frigyesy Ágnes: Betlehemesekkel érkezett a Kis Jézus az örményekhez , Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek XII. évfolyam 131. szám (magyarormeny.hu) - 2008. január 2000-ben Budapestért díjjal ismerték el.
Kiállítások
92. születésnapi kabinet kiállítás, Szentendrei Építészgrafikai Galéria (Budapest, Székely M. utca 8.), 2000. jún. 9-től Hivatás és szenvedély – 100 éve született Vákár Tibor Ybl-díjas építész, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Örökség Galéria (Budapest,Táncsics Mihály utca 1.), 2008. júl. 25.-2008. szept. 14. http://www.museum.hu/kiallitas/6936/Hivatas_es_szenvedely_-_100_eve_szuletett_Vakar_Tibor_Ybl-dijas_epitesz http://epiteszforum.hu/vakar-tibor-kiallitas Vákár Tibor emlékkiállítás, Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), 2008. nov. 12.–2009. január 31. Vákár Tibor építész, képzőművész grafikái, Széchenyi István Egyetem, Új-Tudástér épület, 2015. március 24-től
Jegyzetek
Irodalom
Életrajzok Csoóri Sándor, A másik élet, in Vákár Tibor, Székelyföld építészszemmel, Budapest, 1988 = Tenger és diólevél: Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek 1961–1994, Budapest, 1994, 594-597. – http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000019064&secId=0001357462&mainContent=true&mode=html#Csoori_Sandor-Tenger_es_diolevel-csoori00425 Az elpattant láncszem…: Emlékkönyv a száz éve született Vákár Tibor építészmérnök-festőművész tiszteletére, szerk. Hadik András–Vákár Tibor, Budapest, 2002 [Vákár Tibor], 105 évvel ezelőtt született Vákár Tibor építészmérnök (1908–2002), in Erdélyi Örmény Gyökerek, 17(2013): 194 (április), 25–28. – http://epa.oszk.hu/01400/01440/00082/pdf/EOGYKE_2013_04_025-028.pdf Hajdú Ildikó, Vákár Tibor Miskolcon, in Herman Ottó Múzeum Évkönyve 54(2015), 523–538. – https://web.archive.org/web/20180426071940/http://www.hermuz.hu/hom/images/latogatoinknak/kiadvanyok/letoltheto_kiadvanyok/evkonyv_2015/24_Hajdu_Ildiko.pdf
Lexikonok
Keresztény magyar közéleti almanach, 3. köt. Erdély. Az I. és II. kötet pótlásaival. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. Pátria ny. Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965–1968 Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001 Arany-, Gyémánt-, Vas- és Rubint-diplomások. Összeáll. Fodor Zsoltné, Kónya Éva. [Bp.], Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 2002 Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002 Építész évkönyv 2002–2003. Főszerk. Jankovich Valéria, szerk. Eltér Balázs. Bp., Magyar Építész Kamara-Publicitas Art-Media Kiadó,
Adattárak Építészfórum díjak adatbázis Vákár Tibor, (hozzáférés: 2015. november 29.)
Kategória:Magyar építészek Kategória:1908-ban született személyek Kategória:2002-ben elhunyt személyek