Gian Giacomo Trivulzio, (Milánó, Milánói Hercegség, 1440 k. – Châtres, ma: Arpajon, Essonne megye, Francia Királyság, 1518. december 5.), melléknevén „a Nagy”, milánói főnemes, hadvezér (condottiere). Az első itáliai háborúkban és a cambrai-i liga háborúiban VIII. Károly és XII. Lajos francia király szolgálatába állt, hadvezérként több jelentős sikert ért el. Franciaország marsallja, Milánó francia helytartója és Vigevano őrgrófja (márkija) lett. Saját birtokai a svájci kantonok területén feküdtek, svájci polgárjogot szerzett Luzernben (1513) és Altdorfban (1518) is.
Élete Származása, ősei balra|70px bélyegkép|jobbra|A Trivulzio-palota Milánóban bélyegkép|jobbra|A mesoccói vár
Az ősi milánói Trivulzio arisztokrata családból származott. Ősei, az első Trivulziók már 1120-ból származó dokumentumokban szerepeltek. Édesapja, Antonio Trivulzio (?–1508) volt, Codogno, Retegno és Pontenure ura, édesanyja Francesca Aicardo-Visconti (?–1487), Domenico Aicardo-Visconti (?–1431) leánya. Három fiútestvér között legifjabbként született 1440 körül. Egyik bátyja Gianfermo Trivulzio (?–1491).
Két nevezetes unokafivére volt, apai nagybátyjának Pietro (Piero) Trivulziónak (?–1473) fiai: Antonio Trivulzio (1457–1508) püspök, Gian Galeazzo Sforza milánói herceg tanácsosa, 1500-tól bíboros, VI. Sándor pápa követe a császári udvarban, valamint Teodoro Trivulzio (1456/1458–1532) hadvezér, aki 1526-ban a Francia Királyság marsallja lett.
A fiatalember kezdetben Milánó hercegei, a Viscontiak és Sforzák szolgálatában állt. Együtt tanult Galeazzo Maria Sforza herceggel, és más főnemesi ifjakkal. A guelfek és ghibellinek háborúiban Milánó uralkodó családjai ghibellinek (azaz császárpártiak, pápa-ellenesek) voltak. Gian Giacomo bátyja, Renato (René) Trivulzio condottiere a Velencei Köztársaság szolgálatában, szintén a ghibellinek oldalán harcolt és esett el.
A guelf–ghibellin háborúkban 1465-ben Trivulzio csatlakozott Galeazzo Maria Sforza herceg franciaországi hadjáratához, XI. Lajos király támogatására. Részt vett a Milánói Hercegség hadjárataiban Bartolomeo Colleoni velencei csapatai ellen. Federico da Montefeltro-val, Urbino hercegével együtt küzdött a romagnai háborúkban. Ebben az időben nősült meg először, a tizenéves Margherita Colleonit, a „nagy Colleoni” távoli rokonát vette feleségül. Több fiuk született, egyikük, Gian (Giovan) Niccolò Trivulzio (1479–1512), Musocco grófja utóbb Paola Gonzaga hercegnőt vette feleségül.Gian Giacomo Trivulzio, Marchese di Vigevano, Conte di Musocco (családfa, geneall.net)
Trivulzio részt vett Galeazzo Maria Sforza herceg 1466-os hadjáratában a svájci kantonok Alpokon túli terjeszkedése ellen (). A burgundiai háborúk során harcolt Franciaországban. 1476-ban Genovában leverte a ghibellinek felkelését. Hűbérurát, a burgundi hadjáratból hazatérő Galeazzo Maria Sforza herceget 1476. december 26-án a milánói dómban nemesi összeesküvők meggyilkolták. Trivulzio a felemelkedő új „erős ember”, Ludovico Sforza szolgálatába lépett, segítve őt a régensi hatalom megszerzésében. 1478-ban csapatával a Firenzei Köztársaságot segítette IV. Szixtusz pápa terjeszkedő törekvéseivel szemben. 1480-ban Trivulzio megvásárolta Johann Peter von Sax gróftól a dél-svájci Misox-völgyet (, a mai Graubünden kanton területén). Mesocco várát megerősítette és bevehetetlen erőddé alakította.
1483-ban Milánó ura, Ludovico il Moro száműzte őt Lombardiából. Nem tisztázott, hogy ennek oka személyes, hatalmi féltékenység volt, vagy pedig annak megtorlása, hogy Trivulzio a pápa-párti guelfekhez húzott, és szembekerült a Milánói Hercegség hagyományosan ghibellin érzelmű uralkodóival. Elhagyta Milánót, és hűséget esküdött VIII. Károly francia királynak. Az 1482–1482-es ferrarai háború végén, 1484-ben egy zsoldos sereggel győzelmet aratott egy velencei sereg fölött Martinengónál (Brescia közelében).
A nápolyi király szolgálatában Első feleségének halála után, 1488-ban Trivulzio feleségül vette Beatriz de Ávalost, I. Íñigo de Ávalos gróf () leányát, benősülve az aragóniai eredetű, gyorsan emelkedő De Ávalos katonafamíliába. (Don Íñigo egyik unokája, Beatrice unokaöccse (Alfonso nevű bátyjának fia) volt Fernando Francisco de Ávalos tábornok, II. Ferdinánd aragóniai király sikeres hadvezére a későbbi itáliai háborúkban). 1488 júniusában Trivulzio I. Ferdinánd nápolyi király szolgálatába lépett. (Más forrás szerint ezt már 1486-ban megtette).
Az 1490-es évek elejére Trivulzio a Nápolyi Királyság hadseregének főparancsnoka lett. 1494. január 24-én meghalt I. Ferdinánd király, utódja fia, II. Alfonz lett. Alfonz leánya, Aragóniai Izabella még 1488-ban Gian Galeazzo Sforza milánói herceghez ment férjhez. Gian Galeazzo herceg Alfonz segítségét kérte, hogy visszaszerezhesse tényleges uralkodói hatalmát nagybátyjától, Ludovico Sforzától, Milánó régensétől. Alfonz VI. Sándor pápával szövetkezett, erre Ludovico VIII. Károly francia királyhoz fordult, és egy Nápoly elleni hadjáratra ösztönözte őt.
VIII. Károly király hadvezére 1494-ben VIII. Károly erős hadsereget indított a nápolyi trón megszerzésére, kitört az első itáliai háború (1494–98). Károly bevette Genovát, Pisát, Firenzét, decemberben kiegyezett VI. Sándor pápával. 1495 februárjában Alfonz lemondott és elmenekült. Fiát, II. Ferdinánd nápolyi királyt a Nápolyba bevonuló francia csapatok fosztották meg trónjától. Trivulzio harc nélkül átadta Károlynak Capuát. Nápoly megadta magát, a béketárgyalásokat Trivulzio, a hadsereg főparancsnoka vezette. Hadvezéri és diplomáciai képességeit elismerve VIII. Károly szolgálatába fogadta Trivulziót, aki évi díjazás fejében nyíltan átállt Károlyhoz, a trónfosztott Ferdinánd király „hozzájárulásával”. Ugyanebben az évben a király a Szent Mihály-rend lovagjává fogadta.
bélyegkép|right|A fornovói csata (Tintoretto festménye) Közben Trivulzio nem hanyagolta el saját svájci birtokait sem. 1493-ban megszerezte Rheinwald és Safien birtokát. 1496-ban Misox és Calanca uraként, alattvalóival együtt csatlakozott a „Szürke Szövetséghez” (Grauer Bund), Graubünden Szabadállam (a mai kanton) egyik regionális kantonszövetségéhez. (Ez a szövetség egészen 1798-ig, a francia forradalmi háborúig, a Szabadállam bukásáig fennmaradt).
Az 1495. július 6-án Parma közelében a Velencei (Szent) Liga túlerőben lévő csapatai ellen megvívott fornovói csatában Trivulzio vezette Pierre de Rohan-Gié marsall előhadát. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. A Liga nem használta ki a győzelmet, a francia haderő sem tudta folytatni az itáliai hadjáratot, VIII. Károly kivonult Itáliából. Trivulzió marsallt a piemonti Asti kormányzójává nevezte ki.
XII. Lajos király hadvezére bélyegkép|right|Trivulzio, Franciaország marsallja (Raymond Monvoisin festménye, Versailles-i kastély)
1499-ben az új király, XII. Lajos új hadjáratot indított a Milánói Hercegség megszerzésére, ezúttal a Velencei Köztársaság támogatásával (az 1499-es blois-i szerződésben). A második itáliai háborúban (1499–1504) a király Trivulziót a lombardiai francia hadsereg (, ebből és ) vezénylő tábornokává (lieutenant général) nevezte ki. Trivulzio elfoglalta Alessandriát, elűzte földijét, Ludovico Sforzát, aki Miksa császárhoz menekült Innsbruckba. Június 1-jén a király a győztes hadvezért Franciaország marsalljává emelte,
Szeptember végén Trivulzio elfoglalta szülővárosát, Milánót. 1499. szeptember 29-én a király Vigevano őrgrófjává (márkijává) és a Milánói Hercegség kormányzójává tette. Trivulzio 1499. október 6-ától 1500. február 2-ig kormányozta a várost,Jean Duquesne Dictionnaire des gouverneurs de Province, éd. Christian, Paris, 2002, , 257. old. ekkor erőszakos kormányzása ellen lázadás tört ki, Ludovico Sforza rövid időre visszatért, de hamarosan elfogták, és franciaországi fogságba hurcolták. 1502. augusztus 26-án Trivulzio a király kíséretében vonult be a visszafoglalt Genovába. 1500–1512 között a marsall ismét kemény kézzel kormányozta Milánót. Nagy volumenű munkálatokat kezdeményezett a Chiavenna környéki síkság (Piano di Chiavenna) lecsapolására és művelhetővé tételére. Ezen a vidéken meghonosította a rizstermesztést.
1508-ban XII. Lajos II. Gyula pápával, Aragónia királyával és Miksa császárral szövetkezve létrehozta a cambrai-i ligát, a Velencei Köztársaság területeinek megszerzésére. Újabb háború tört ki, 1509. május 14-én Trivulzio részt vett az agnadellói csatában, ahol súlyos csapást mértek Velencére. A szövetség azonban felbomlott, 1511-ben II. Gyula pápa Velencével, a Nápolyt megszerző aragónokkal és a svájci kantonokkal új Szent Ligát alakított. A király ekkor unokaöccsét, Gaston de Foix herceget nevezte ki új itáliai fővezérré. A kiváló képességű Gaston 1512-ben sikeres villámháborút vezetett a pápai–spanyol erők ellen, de utolsó győzelmének kivívásakor, a ravennai csatában elesett. Ebben a csatában esett francia fogságba Fernando Francisco de Ávalos, nápolyi spanyol kapitány, Pescara őrgrófja, Trivulzio marsall feleségének, Beatriz de Ávalosnak unokaöccse. A marsall közbenjárására a király engedélyezte, hogy Fernandót családja kiválthassa a fogságból.
1513. június 6-án Trivulzio is részt vett a novarai csatában, ahol a Liga szövetségében harcoló svájciak vereséget mértek Louis de la Trémoille marsall hadseregére. A francia csapatok kiszorultak Lombardiából, Milánóba (spanyol védnökség alatt) visszatértek a Sforzák.Cecilia Ady: A History of Milan Under The Sforza, G.P. Putnam’s Sons, 1907. Universal Digital Library, No. 17956.. Teljes szöveg. 1513 augusztusában a király Trivulziót Lyon kormányzójává, októberben Burgundia helytartójává nevezte ki.
Észak-Itáliában szerzett tapasztalataira támaszkodva Trivulzio Dél-Franciaországban is igyekezett bevezetni a rizstermesztést. Venaissin grófságban (ma Vaucluse megye), megvásárolt egy Entraigues-sur-la-Sorgue községhez tartozó gazdaságot. 1514. június 9-én a carpentras-i Apostoli Kamarabirtoktól 100 saumée (kb. )[https://fr.wiktionary.org/wiki/saum%C3%A9e „Saumée” = régi provence-i területmérték 1 saumée megfelel 1500 négyszögölnek (canne carrée), azaz kb. 0,95 holdnak. láp- és mocsárvidéket vásárolt meg Entraigues vidékén, majd (az 1515-ös hadjárat után) 1516. január 19-én további 200 saumée-t (kb. ).H. Chobaut: La culture du Riz dans le Sud-Est de la France avant le XIXme Siècle (Rizstermesztés Délkelet-Franciaországban a 19. század előtt), Académie de Vaucluse A földeket feljavították és rizstermesztésre alkalmassá tették, de a rendszeres termelést továbbra kockázatossá tette a vízelöntés veszélye, és a pangó vízfelületek miatt keletkező járványveszély.
thumb|right|A marignanói csata (kortárs festmény) I. Ferenc király hadvezére Az 1515 januárjában trónra lépő új király, I. Ferenc Trivulziót április 12-én Dauphiné tartomány katonai főkormányzójává (lieutenant-général) nevezte ki. A király új hadjáratot tervezett a Milánói Hercegség megszerzésére, seregeit Dauphinében összpontosította. Júliusban megindította a hadjáratot, seregeit Trivulzio marsall vezette. Hogy elkerüljék Alpok hágóit őrző svájciakat, az utászai a Délnyugati-Alpokon át járhatóvá törték a Larche-hágót (). Jacques de La Palice marsall előőrse elfoglalta Villafranca Piemonte (Villefranche) városát, foglyul ejtette Prospero Colonna tábornokot, a pápai hadak vezérét.