Vályi Péter (Szombathely, 1919. december 25. – Miskolc, 1973. szeptember 18.) magyar politikus, vegyészmérnök, vállalatvezető, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, majd Magyarország pénzügyminisztere és a Minisztertanács elnökhelyettese. Rejtélyes körülmények között bekövetkezett halála máig a korszak egyik híres története.

Élete

Édesapja Vályi Manó fakereskedő, később könyvelő volt. Édesanyja Pollák Róza. 1942-ben a budapesti Magyar Királyi József Nádor Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Pályája elején a Spolio Gyógyszerüzemben, majd a Fried és a Simontornyai Bőrgyárban dolgozott laboratóriumi vezetőként. 1944 végén munkaszolgálatra kellett bevonulnia. 1945-ben letartóztatták azzal a váddal, hogy kommunista propagandát folytatott. Szüleit ekkor a nyilasok internálták.

1945 áprilisában belépett a kommunista pártba, majd részt vett a simontornyai helyi pártszervezet létrehozatalában. 1945 szeptemberében Simontornyán nőül vette Schäfer Vilmát. 1947-ben a Vigodni Bőrgyárat vezette. 1948-ban az Országos Tervhivatalban dolgozott előadóként, később a vegyesipari osztály vezetőjének is kinevezték. 1948–52 között a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatott előbb adjunktusként, utána docensként. 1953-ban néhány hónapig a Chinoin vezérigazgatója, majd 1954-ben a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatóságának vezetője.

1955–61-ben az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1967-ig első elnökhelyettese. Mindezek után pénzügyminiszterré léptették elő, és a Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagjaként is tevékenykedett. 1971-ben nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesévé.

Vályi reformista politikus volt, ezért nagy népszerűségnek örvendett a magyar nép körében. Egyike volt azon ritka kádereknek, akik már akkor kitűnően használták a médiát. Politikai stílusában testet öltött mindaz, amit a reformokról gondoltak az akkori emberek. Vályi munkájával nagy mértékben támogatta az új gazdasági mechanizmus néven elhíresült irányzatot, mely célul tűzte ki a magyar gazdaság irányításának és tervezésének liberalizálását, megreformálását.

Mint a korszak egyik jelentős politikusa, részt vett a reformok kidolgozásában. A munkálatok egyik jelentős vezetőjeként 1967. április 14-én átvette a pénzügyminiszteri pozíciót elődjétől, Timár Mátyástól. Több éves pénzügyminiszterségének idejére esett a reformok bevezetése. Így a reformfolyamatok megtervezése után, azok gyakorlati végrehajtása vált dr. Vályi Péter fő feladatává. Az Országgyűlésben tett költségvetési beszámolóit, melyek a reformok fokozatos végrehajtásáról és azok eredményeiről szóltak, a lakosság tájékoztatása érdekében többször filmfelvételeken örökítették meg. Minisztersége 1971. május 12-én ért véget. Ugyanezen évben lett a Minisztertanács elnökhelyettese, mely pozíciót a haláláig töltötte be.

Képviselte hazánkat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST), illetve elfoglalta az elnök szerepét a magyar–szovjet, magyar–román és a magyar–lengyel kormányközi gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatában. Előállt azzal a javaslattal, mely szorgalmazta hogy a KGST központja ne Moszkvában, hanem Varsóban legyen, illetve kiment az Egyesült Államokba tárgyalni nyugati politikusokkal. Hazaérve megírta jelentését, amelyben a magyar–amerikai kapcsolatok bővítését javasolta. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották.

Munkásságát még életében több kitüntetéssel ismerték el, köztük a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával, kétszer a Munka Érdemrenddel, majd a Munka Érdemrend arany fokozatával. Mindezek mellett több magas külföldi kitüntetést is megkapott. Ma iskola viseli nevét Tamásiban. Szülővárosában utcát neveztek el róla.

Halála Vályi Péter és felesége szeptember 14-én érkezett meg a Répáshuta határában álló Pénzpataki vadászházba, ahol dr. Ladányi Józseffel, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács elnökével és küldöttségük többi tagjával együtt megbeszélték a másnapi programot. Ez egyebek mellett tartalmazott egy hajnali vadászatot, illetve a Lenin Kohászati Művek (LKM) meglátogatását is, utóbbit a délelőtt 10 óra körüli idősávban. Vályi látogatásának eredeti célja egyébként nem a Diósgyőri Acélművek megtekintése volt, leginkább az Észak-magyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság szeptember 17-én megtartott ülésén kívánt részt venni.

Szeptember 15-én késő délelőttig minden a korábbi tervek szerint zajlott. A Minisztertanács elnökhelyettese a napját vadászattal kezdte; a vadászat után következett a gyárlátogatás. Az ünnepélyes fogadtatást követően dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója azt javasolta dr. Vályi Péternek, hogy együtt tekintsék meg az LKM martinacélmű-részét is. Ebbe Vályi beleegyezett, annak ellenére, hogy ez eltérést jelentett az eredeti útvonaltól.

Az acélmű technológiáját korábban az LKM vezetése korszerűtlennek ítélte meg. A gyár vezetőségének célja az acélmű felújítása vagy egy új egység építése volt, amihez viszont beruházási összegre lett volna szükségük. A látogatás során a nemesacél-hengermű megtekintése után a delegáció a martinacélmű irányába indult el. Vályi saját szemével szerette volna megfigyelni az acélmű működését, hogy ezáltal bizonyosodjon meg az esetleges beruházások szükségességéről. A martinacélmű működése a látogatás során nem állt le; többen a dolgozók közül sem értesültek a kormányküldöttség látogatásáról.

A delegáció 11:40 táján érkezett meg a martinacélműhöz; tagjai, Énekes javaslatára az öntőcsarnokon keresztül folytatták az útjukat, noha a vezérigazgatónak már korábban szóltak, hogy munkálatok közben az öntőcsarnok a gyár egyik legveszélyesebb területének számít. A figyelmeztetés ellenére a kormányküldöttség a vezérigazgatóval együtt folytatta útját. A munkálatok leállítására nem érkezett utasítás. Énekest talán az motiválta, hogy ha a miniszterelnök-helyettes saját szemével látja a gépek elavult mivoltát, és ennek hatására közbenjár az érdekükben, a gyár nagyobb eséllyel juthat hozzá új berendezésekhez vagy a korszerűsítést fedező, megfelelő mennyiségű pénzösszeghez.

A delegáció tagjai egy pódiumról tekintették meg a munkálatokat. Vályi Péter a pódium szélétől kb. 10–15 cm-re állt. Ekkor a 6-os számú kemencénél a munkálatok során rutinműveletnek számító kifúvatás következett, amelynek során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolítják el. Ez a folyamat hatalmas szikraesőt hozott létre, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt. Szinte pontosan a szikraeső keletkezése közben a már ijedt delegáció tagjai számára váratlanul, a mellettük lévő félportáldaru megindult feléjük. A darus nem látta a küldöttség tagjait, emiatt az nekik ütközött, és fel is lökte Ladányi József megyei tanácselnököt. A hirtelen kialakult pánikhelyzetben végzetes baleset történt: valószínűleg Vályi Péter megrettenhetett, megszédült, és Énekes Sándorral együtt bezuhantak az öntőgödörbe, ahol a kb. 700 Celsius-fokos kokillák közé estek.

Ezeknek a másodperceknek történései azért homályosak, mert rengeteg változat jött létre a baleset leírásával kapcsolatban. Bizonyos beszámolók szerint Vályi, kezét a zsebéből kikapva, Énekesbe kapaszkodott, ám egyensúlyát már nem tudta visszanyerni, így magával rántotta a vezérigazgatót is az öntőgödörbe. Olyan változat is ismert, mely szerint Énekes Vályi után kapott, és úgy esett le; egy másik szerint Énekes Vályi után ugrott, hogy kimentse; vagy pont Énekes dőlt neki Vályinak, aki emiatt zuhant le. Létrejöttek kevésbé valószínű összeesküvés-elméletek is. Tény az, hogy emberi mulasztás és felelőtlenség vezetett az esethez, hiszen míg Énekest egyből ki tudták menteni, addig Vályi beszorult és összeégett; néhány nappal később, kórházban halt bele sérüléseibe. Halála az egész országot megrázta. Énekes Sándort a felépülése után perbe fogták, és leváltották az LKM vezérigazgatói székéből.

Kutatható iratanyaga A Minisztertanács elnökhelyetteseként töltött időszakából (pontosabban az 1971–1973 közti évekből) 0,71 iratfolyóméternyi, maradandó értékűnek minősített iratanyaga (3 doboz és 7 kötet) került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a XIX-A-2-nn törzsszámon kutatható.Vályi Péter minisztertanács-elnökhelyettesi iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. szeptember 28. Az Országos Tervhivatal elnökhelyetteseként töltött időszakában (pontosabban az 1955–1973 közti években) keletkezett iratai közül 4,43 iratfolyóméternyi iratanyaga (34 doboz és 7 kötet) kutatható ugyanott a XIX-A-16-ab törzsszámon.Vályi Péter elnökhelyettesi iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. szeptember 28.

Források Hogyan zuhant a 700 fokos kokillák közé a Minisztertanács elnökhelyettese? Egerszegi Csaba: A közgazdászképzés hazai történetéből. Közgazdász. „Az oktatók másik jelentős része a gazdasági életből idekerült szakember volt. (Friss István, Timár Mátyás, Vályi Péter.)” Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) lapja. 1968. 19.Vályi Péter a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) is tanított. György Sándor Balázs: Vályi Péter halála: Tragikus baleset vagy politikai gyilkosság? ()

Fábián Máté: A Vályi Péter-eset (A Vályi Péter-eset – Scribd) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár: A rendszer emberei 2. Életrajza a Történelmi tárban Europeana Személyek – Vályi Péter pénzügyminiszter Üzemi baleset – Történetek a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájáról

Jegyzetek

Kategória:Magyarország pénzügyminiszterei Kategória:Magyar vegyészmérnökök Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Balesetben elhunyt személyek Kategória:Szombathelyiek Kategória:1919-ben született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók