Az epoxigyanta a hőre keményedő műgyanták közé tartozik, kiváló mechanikai tulajdonságokkal és vegyi ellenálló-képességgel bír, ezen tulajdonságok alapján terjedt el az építőiparban.
A gyantákról általában
A polimereket két fő csoportra oszthatjuk: hőre lágyuló és térhálós polimerek léteznek. A közöttük lévő legfontosabb különbség a feldolgozásukban rejlik. A hőre lágyulók esetében hő formájában energiát viszünk be a rendszerbe, így alakítható állapotba hozzuk az anyagot. Ezután következik az alakadás és az alakrögzítés (azaz a formaadás és hűlés/hűtés). Ezzel szemben a hőre nem lágyulókA hőre nem lágyuló/hőre keményedő kifejezés az angolban úgynevezett thermoset polimerekre nem megfelelő fordítás, ugyanis hő hatására kis mértékben ezek is lágyulnak (lásd: polimerek DMA görbéi). esetében a feldolgozás során kémiai reakció megy végbe. A szabad gyökökkel rendelkező polimert (gyanta) edzők, gyorsítók és egyéb töltők hozzáadásával térhálósítjuk. Ez a folyamat nem visszafordítható.
A térhálós polimerek kiváló szilárdsága és hőállósága indokolja felhasználásukat a legjobb kompozitokban.
Az epoxigyantáról
A duromerek, azaz a sűrű térhálós polimerek között az egyik legismertebb az epoxigyanta. Elterjedését széles körű felhasználhatóságának és kiváló tulajdonságainak köszönheti. Az epoxigyanta molekulájában lévő epoxigyűrű felnyílik, és kapcsolódik a többi molekulával, ezáltal egy térhálós szerkezetet kialakítva.
Előnyei kitűnő mechanikai tulajdonságok hőállóság vegyi ellenállóképesség jó tapadás kicsi zsugorodás széles körű alkalmazhatóság
Főbb felhasználási területek különböző polimer kompozit termékek mátrix anyaga: csónakok, hajók, sporteszközök, prepregek stb. építőiparban: padlóbevonatokban nagy szilárdságú ragasztóknál
Megjegyzés
Források Műgyanta - epoxigyanta Az epoxigyanta - Világlexikon
Kategória:Építőipar