A a Magyarország és Észak-Korea közötti diplomáciai kapcsolatokat jelöli. A két nép – a koreai és magyar – között 1892 óta, a két ország között hivatalosan 1948 óta, az ázsiai ország megalakulása óta van kapcsolat, amely 1956 után veszített erejéből, de mélypontját csak 1999-ben érte el. Észak-Korea egyike azon országoknak, amelyek Magyarországot a nemzetközileg ismert „Hungária” helyett annak saját nevén hívja.A jelenlegi kifejezés körülbelül 1999 óta hatályos, előtte az orosz Vengrija néven említették Magyarországot.

Története a szocializmus idején A két ország nem sokkal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása után, 1948. november 9-én vette fel a kapcsolatot egymással. Észak-Koreában a magyar diplomáciai járművek rendszáma „외 07”-tel (외, 外: „külső”, „külföldi”) kezdődött. A koreai háború idején számos magyar orvos dolgozott Észak-Koreában, Szarivon városában kórházat is alapítottak, amit az akkori magyar vezető, Rákosi Mátyás nevét viselte. A kórház, amit jelenleg Magyar Kórháznak hívnak 1950 és 1957 között foglalkoztatott magyar műtőket és orvostanoncokat, és a mai napig megtalálható az épület előtti oszlopon a nekik szánt köszönetnyilvánító felirat koreai és magyar nyelven is.

A kórház megalapítása és fenntartása mellett a Magyar Népköztársaság anyagi támogatást biztosított egy szerszámgyár, egy mérleggyár és egy festékgyár megépítéséhez. A koreai háború után a Magyar Népköztársaság több száz észak-koreai diákot látott vendégül, akik közül többen megtanultak magyarul is. Ekkortájt jelentek meg koreai irodalmárok művei magyar fordításban. Amikor az 1956-os forradalom kitört Magyarországon, körülbelül 200 észak-koreai egyetemista csatlakozott a felkeléshez és fogott fegyvert Rákosi rendszere ellen. Köztük bőven akadtak háborús veteránok, akik kiképezték azon magyar diákokat, akik életükben először fogtak lőfegyvert a kezükben. A forradalom leverése után a szovjet és magyar hatóságok összegyűjtötték a koreai diákokat (könnyen megkülönböztethetőek voltak kinézetük miatt) és visszaküldték őket Észak-Koreába. Négy közülük Ausztriába szökött, egyikük, az Amerikai Egyesült Államokban menekültstátuszt szerzett.

összesen kétszer járt Budapesten, először 1956. június 17-én, másodszor 1984 júniusában, ekkor már szerényebb keretek között, Kádár János fogadta Észak-Korea elnökét.

Megemlítendő Sövény Aladár és Mártonfi Ferenc munkássága, akik a en tanultak. Sövény Aladár az első magyar-koreai szótárat, Mártonfi Ferenc pedig a jelenleg használatos koreai átírás alapjait alkotta meg, a magyar nyelvhez viszonyítva.Azelőtt hallás után, vagy orosz nyelvből visszafejtve írták a koreai neveket.

Története a rendszerváltás után 1988-ban testvére, lett Észak-Korea magyarországi nagykövete. De mivel majdnem egy évvel később a keleti blokk tagországai közül elsőként Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Észak-Korea áthelyezte nagykövetét Bulgáriába. Az észak-koreai kormány árulást emlegetett, majd Lengyel Miklóst, Magyarország phenjani nagykövetét kiutasította az országból. Ez egy 15 éves elhidegülést eredményezett. Takarékossági okokból 1999. október 31-én bezárt a budapesti észak-koreai nagykövetség, személyzete 2000-ben áthajózott Bécsbe, a két ország kapcsolata ügyvivői szintre esett vissza.

2002-ben nyilvánosságra került, hogy egy korábban Budapesten szolgált észak-koreai diplomata magyarországi tartózkodása alatt illegális fegyverkereskedelmi ügyekbe bonyolódott.

2004-ben , egy észak-koreai diplomata Magyarországon tűnt el, de azt cáfolták, hogy oka lehetett volna rá. A The Korea Herald egy 2004-es interjúban Magyarország akkori államtitkárát, Szentiványi Gábort interjúvolta meg, aki azt felelte, hogy a magyar kormány érdekelt abban, hogy javítson Észak-Korea és Magyarország közti viszonyon.

2008-ban Észak-Korea gazdasági nehézségekre hivatkozva azt kérte a magyar kormánytól, hogy a 6 milliárd forintos tartozásának 90%-át engedje el, egy részét pedig hadd törlessze ginzenggyökérrel. Ezt a magyar kormány elutasította, nemzeti vagyonról lévén szó.

Magyarország phenjani missziójának vezetői A Magyar Népköztársaság által Phenjanba delegált képviselők az alábbiak voltak: Molnár Erik követ (1949. május 20. – 1950. február 11.) Simics Sándor követ (1950. február 11. – 1951. április 24.) Pásztor Károly követ (1951. április 24. – 1954. április 7.) Szarvas Pál nagykövet (1954. április 7. – 1956. június 18.) Práth Károly nagykövet (1956. június 18. – 1961. május 16.) Kovács József nagykövet (1961. szeptember 7. – 1966. február 11.) Kádas István nagykövet (1966. február 11. – 1969. október 13.) Sebestyén Jenő nagykövet (1969. október 13. – 1973. június 26.) Kádár István nagykövet (1973. október 29. – 1974. augusztus 12.) Dr. Taraba János ideiglenes ügyvivő (1974. augusztus 12. – 1975. január 3.) Szabó Ferenc nagykövet (1975. január 3. – 1979. augusztus 31.) Etre Sándor nagykövet (1979. augusztus 31. – 1984. július 13.) Dr. Taraba János nagykövet (1984. július 13. – 1988. április 28.) Dr. Kornidesz Mihály nagykövet (1988. április 28. – 1989. május 30.) Pataki Sándor ügyvivő (1989. május 30. – 1990)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1990 Iván László ideiglenes ügyvivő (1991 – 1996)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1996 Rátkai Ferenc Sándor (1996 – 1999. november 6.)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1999 1999 novemberétől az Észak-Koreával kapcsolatos ügyeket a pekingi, 2009 decemberétől pedig a szöuli nagykövetség látja el.

Észak-Korea budapesti missziójának vezetői Kvon Odzsik (Kvon O Dik) rendkívüli követ (1950. június 22. – 1952 januárja) Han Hjoszam nagykövet (1952. március 8. – 1953. szeptember 2.) An Jong (An Jen) nagykövet (1953. november 5. – 1957. július 2.) Hong Dongcshol (Hon Don Cser) nagykövet (1957. július 2. – 1959. december 18.) Ri Donggon (Li Don Gen) nagykövet (1959. december 29. – 1962 decembere?) Szon Csan Rjom nagykövet (1962. december 29. – 1966. június 17.) Szon Dzsarjong (Szon Za Rjong) nagykövet (1966. július 26. – 1967) An Minszu (1967 novembere) ideiglenes ügyvivő Li Dong Szon nagykövet (1968. április 25.–1971 novembere) Pak Kjongszun (Pak Gjong Szun) nagykövet (1971Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971 – 1974)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1974 Kim Dzseszuk (Kim Ze Szuk) nagykövet (1975. július 17. – 1979 augusztusa) Kim Jongszun nagykövet (1979 augusztusa – 1984 júniusa?) Ju Jong Gol rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, később nagykövet (1984 júniusa – 1987 júliusa) An Minszu (An Minh Szu) nagykövet (1987. augusztus 3. – 1988. augusztus 14.) Kim Phjongil nagykövet (1988. augusztus 14. – 1988 novembere) Pang Jonggap ügyvivő (1988 novembere – 1989) Kang Hon ideiglenes ügyvivő (1989/1990) Pang Jonggap (1990–1993)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993 Kim Vonho ideiglenes ügyvivő (1994)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1994 Ri Szonrjong ideiglenes ügyvivő, Bukarest (1995)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1995 Ho Gvanho ideiglenes ügyvivő (1996–1997)Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1997 Pak Szangam (1998. március 6. – 1999 novembere) 1999 novemberétől a Magyarországgal kapcsolatos ügyeket a bécsi nagykövetség látja el.

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Magyarország és Korea kapcsolatai Magyarország és Dél-Korea kapcsolatai Magyarország külkapcsolatai Észak-Korea külkapcsolatai

Észak-Korea Kategória:Észak-Korea politikai élete