Luis de la Fuente Castillo (Haro, 1961. június 21.–) spanyol korosztályos válogatott labdarúgó, edző. Edzői pályafutásának nagy részét a spanyol labdarúgó-szövetségnél töltötte, a különböző utánpótlás válogatottak edzőjeként. 2022 óta a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya.

Pályafutása Luis de la Fuente a La Rioja autonóm közösséghez tartozó Haróban született. Játékospályafutását az Athletic Clubnál kezdte, amelynek színeiben 13 szezont töltött a spanyol élvonalban, és két bajnoki címet, valamint egy Spanyol Kupát nyert.

Edzői pályafutása eltért a legtöbb sikeres válogatott szövetségi kapitányétól, mivel vezetőedzőként soha nem irányított élvonalbeli klubcsapatot. Edzőként 1997-ben a Club Portugaleténél kezdett. Ezt követően a CD Aurrerá de Vitoriát irányította a Segunda División B-ben, majd 2001 és 2005 között a Sevilla FC utánpótlásában dolgozott. A sevillai évek után újra Bilbaóban folytatta pályafutását, ahol az Athletic Club U19-es csapatát irányította. 2006-ban átkerült a harmadosztályban szereplő tartalékcsapathoz, a Bilbao Athletichez. Itt feladata nem a trófeák megszerzése volt, hanem a fiatal játékosok fejlesztése és felkészítése az első csapatra. Egy év után két idényen át az Athletic Club csapatdelegáltjaként dolgozottA spanyol labdarúgásban a csapatdelegált (delegado) a csapat hivatalos képviselője a pályán kívül, aki a mérkőzések lebonyolításával összefüggő hivatalos feladatokat látja el, és kapcsolatot tart a játékvezetőkkel, valamint a verseny szervezőivel., majd 2009-től 2011-ig újra a tartalékcsapat mellett látott el edzői feladatokat. 2011-ben a harmadosztályú Deportivo Alavés vezetőedzője lett, de a várt eredmények híján kilenc bajnoki mérkőzés után menesztették. Ezt követően közel 18 hónapig nem talált vezetőedzői munkát. 2013 elején egy újsághirdetésben figyelt fel arra, hogy a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) szövetségi edzőt keres az U19-es válogatotthoz.Az állásinterjút követően három hónapos szerződést kapott. A szerződés aláírását követően azonnal megkezdte a munkát, mivel első feladata az volt, hogy kijuttassa a csapatot az Európa-bajnokságra. A sikeres selejtezőt követően meghosszabbították szerződését.

A 2015-ös Európa-bajnokság előtt olyan játékosokat hívott be a keretbe, mint Rodri, Mikel Merino, Borja Mayoral és Unai Simón, akik később a felnőtt válogatott meghatározó játékosaivá váltak. Az addig kevés nemzetközi sikert elérő U19-es válogatott megnyerte az Európa-bajnokságot.

Az Európa-bajnoki címet követően az U21-es válogatott élére nevezték ki, ahol folytatta sikersorozatát, és a 2019-es korosztályos Európa-bajnokságot is megnyerte. A németek elleni döntőben Fabián Ruiz, Dani Olmo és Mikel Oyarzabal is pályára lépett, és meghatározó szerepet játszott a 2–1-es győzelemben.

Eközben a 2022-es világbajnokság óriási kudarcot hozott a felnőtt válogatott számára. A spanyol válogatott Luis Enrique irányításával nem tudta megnyerni csoportját, majd a nyolcaddöntőben tizenegyespárbajt követően (3–0) kiesett Marokkó ellen.

A kudarc után Luis Enriquét menesztették, és a korosztályos válogatottaknál végzett munkája alapján 2022 decemberében Luis de la Fuentét nevezték ki a spanyol felnőtt válogatott szövetségi kapitányává.

Irányításával a spanyol válogatott rögtön megnyerte a Nemzetek Ligáját, majd 2024-ben az Európa-bajnokságot is. Közben 38 mérkőzéses veretlenségi sorozatot épített fel, amely a 2025-ös Nemzetek Ligája döntőjében sem szakadt meg: Portugália a 2–2-es döntetlent követő tizenegyespárbajban 5–3-ra győzött. Abban a csapatban már Lamine Yamal és Nico Williams is meghatározó szerepet játszott; ez az együttes később megnyerte a 2026-os világbajnokságot.

A világbajnokságra egyetlen Real Madrid-játékost sem hívott be a spanyol válogatott keretébe, ami jelentős visszhangot váltott ki. Döntését a következőképpen indokolta:

A tornát végül úgy nyerte meg a spanyol válogatott, hogy a kieséses szakaszban Portugáliát, Belgiumot és Franciaországot is legyőzte, majd a döntőben 1–0-ra múlta felül a címvédő Argentínát. Az argentin válogatott a mérkőzésen mindössze három lövést kísérelt meg, amelyek közül egy sem talált kaput.

A legtöbb világbajnok vagy Európa-bajnok szövetségi kapitány hosszú éveken át dolgozott élvonalbeli klubok vezetőedzőjeként, mielőtt nemzeti válogatott élére került. Luis de la Fuente ezzel szemben az utánpótlás- és korosztályos válogatottaknál felépített munkájával jutott el a felnőtt válogatott kispadjára. Ez teszi edzői pályafutását igazán szokatlanná.

A szakértők de la Fuente legfontosabb erősségei között említik a fiatal játékosok beépítését (például Lamine Yamal és Nico Williams), az egységes csapatszellem kialakítását, az ellenfelekhez való taktikai alkalmazkodást, valamint a spanyol labdabirtokló futball gyors átmenetekkel és intenzív letámadással történő ötvözését.

Sikerei, díjai Játékosként Athletic Bilbao 1983: Spanyol bajnok 1984: Spanyol bajnok 1984: Spanyol kupa 1984: Spanyol szuperkupa

Edzőként 2015: Európa-bajnok (U19) 2018: Mediterrán Játékok, aranyérem (U18) 2019: Európa-bajnok (U21) 2021: Olimpia, ezüstérem (U23) 2023: UEFA Nemzetek Ligája győztese 2024: Európa-bajnok 2026: Világbajnok

Megjegyzések

Jegyzetek

Külső hivatkozások Transfermarkt játékos profil Transfermarkt edzői profil

Kategória:Spanyol labdarúgók Kategória:Spanyol labdarúgóedzők Kategória:Labdarúgóhátvédek Kategória:1961-ben született személyek Kategória:Az Athletic Bilbao labdarúgói Kategória:A Deportivo Alavés labdarúgói Kategória:A Sevilla labdarúgói Kategória:A La Liga labdarúgói Kategória:A Segunda División B labdarúgói Kategória:A La Liga edzői Kategória:Spanyol bajnok labdarúgók Kategória:Élő személyek