André, Pierre, Gabriel, Amédée Tardieu (Párizs, 1876. szeptember 22. – Menton, 1945. szeptember 15.) francia politikus, diplomata, újságíró. A Harmadik Köztársaság 65., 67. és 70. miniszterelnöke.
Pályafutása Jómódú családban született, felmenői 1670 óta Párizsban éltek, és generációk óta rézmetszéssel foglalkoztak. Tardieu-t felvették az École normale supérieure-re, de nem kezdte meg tanulmányait, mert a diplomáciát választotta. A külügyminisztérium felvételi versenyvizsgáján a legjobb eredményt érte el, és 1897-ben a berlini nagykövetségen lett attasé. 1899-ben Théophile Delcassé külügyminiszter munkatársa, majd Waldeck-Rousseau minisztertanácsi hivatalának titkára. Ezzel párhuzamosan diplomáciai krónikákat írt a Le Temps napilapban.
1908-ban a francia irodalom tanszékét vezette a Harvard Egyetemen. 1909-ben kortárs diplomáciai történelmet tanított a Politikatudományok Intézetében, és óraadó a Keleti nyelvek Iskolájában. 1911-ben a Vezérkari Tisztképző tanára.
Az egykori Seine-et-Oise megye képviselőjévé választották 1914-ben az Alliance démocratique párt színeiben, de négy hónap múlva egy vadászalakulat kapitányaként indult a háborúba. 1917-ben visszahívta a kormány a frontról, és külügyi biztosként az Egyesült Államokba küldte. 1918-ban tért haza Clemenceau utasítására, és általános hatáskörű francia–amerikai hadügyi biztossá nevezték ki, 1919. április 1-jéig töltötte be ezt a posztot. Clemenceau mellett részt vett a Párizs környéki békeszerződésekről szóló tárgyalásokon. 1919/1920-ban a felszabadított területekért (Elzász és Lotaringia) felelős miniszter. A szellemi atyjának tekintett Clémenceau visszavonulása után – hűsége jeléül – nem lépett be egyetlen kormányba sem 1928-ig. 1926-tól 1936-ig a Territoire-de-Belfort képviselője a nemzetgyűlésben.
1928-ban közmunkaügyi miniszter Poincaré negyedik, belügyminiszter Poincaré ötödik kormányában. 1929. május 3-án miniszterelnök, de kormánya 14 hónap után megbukott. Sikertelenségének okát a háború utáni francia politikai rendszer erőtlenségében látta, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom ellenszegült a reformoknak.
1931-ben Pierre Laval első kormányában mezőgazdasági miniszter, harmadik kormányában hadügyminiszter. 1932-ben néhány hónapra újra miniszterelnök és belügyminiszter, végül 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában államminiszter.
1939. július 22-én agyérgörcs következtében részlegesen megbénult, Mentonban hunyt el 1945-ben. De Gaulle elismerően szólt a La réforme de l’État című művéről, amelyből számos gondolatot merített.
Írásai La Paix, 1921 Devant l’obstacle : L’Amérique et nous, 1927 L’Épreuve du pouvoir, 1931 Devant le pays, 1932 La réforme de l’État, 1934 L’Heure de la décision, 1934 Sur la Pente, 1935 La Révolution à refaire : tome 1, Le souverain captif, 1936 La révolution à refaire, tome 2, La profession parlementaire, 1937 Források
Kapcsolódó szócikk Franciaország miniszterelnökeinek listája
Kategória:A francia parlament tagjai Kategória:Franciaország miniszterelnökei Kategória:Franciaország belügyminiszterei Kategória:Franciaország külügyminiszterei Kategória:Franciaország mezőgazdasági miniszterei Kategória:Francia diplomaták Kategória:1876-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Franciaország katonái az első világháborúban Kategória:Franciaország hadügy- és védelmi miniszterei