Az Ürömi-víznyelőbarlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Pilis hegységben található. Budapest térségében az egyetlen olyan víznyelő, amely működik időszakosan. Turista útikalauzokban is ismertetve van a barlang. Koch Antal már 1870-ben írásban említette a víznyelőt.
Leírás
Üröm belterületén, a település központja felől haladva a Kőbánya utca bal oldalán, bozótos, körülbelül 10 méter mély mélyedésben nyílik. A víznyelő alján található barlangbejárathoz egy aránylag hosszú, időnként működő vízfolyás vezet. Megnövekedett vízhozamkor, például hóolvadáskor, vagy nagy eső következtében a víznyelőben a víz felduzzad, mert a nyelő nem tudja rögtön levezetni a vizet.
Eocén kori, nummuliteses mészkőben jött létre a bonyolult, többszintes járatrendszer. A vízszintes kiterjedése 44 méter. Vannak olyan helyek is benne, ahol nyolc különböző szintű barlangjárat metszi egymást az alaprajz egy pontján. Sok benne a szűk, nehezen járható szorító, például a bejáratot alkotó Attila-szorító és a Beszterczey-szorító. A lakott terület közelsége miatt hulladékkal szennyezett. Budapest térségének egyetlen, időszakosan működő víznyelője. A barlang egyik mélypontja a Szabó József-terem, amely Szabó József nevéről lett elnevezve. A barlang bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és barlangjáró alapfelszerelés szükséges.
Üröm három fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik kettő az Amfiteátrum-barlang és a Róka-hegyi-barlang.
1958-ban volt először Ürömi-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Farkasverem (Koch 1871), Rókahegyi víznyelő (Kordos 1984), Rókahegyi viznyelő (Bertalan 1976), Üröm Cave (Kordos 1977), Ürömi viznyelő (Kadić 1952), Ürömi-viznyelőbarlang (Kordos 1978), Ürömi viznyelő barlang (Bertalan 1976), Ürömi-víznyelő-barlang (Gyurkó 1993) és Wolfsgrube (Koch 1871) neveken is.
Kutatástörténet
Az 1870. évi Természettudományi Közlönyben Koch Antal említette meg az ürömi víznyelőt. Koch Antal 1871-ben megjelent tanulmánya szerint Farkasverem és Wolfsgrube a nevei a víznyelőnek, valamint Koch Antal feltételezte, hogy a víznyelő barlangban folytatódik. Az 1914. évi Barlangkutatásban kiadott írásában Bekey Imre Gábor az Ürömi-víznyelőbarlangot is említette. A publikáció szerint a Pilis hegységben három víznyelőbarlang van, az Üröm közelében lévő, amely a Róka-hegy alatt található, a Macska-barlang és a pilisszentkereszti Szurdokban nyíló. Az 1937-ben megjelent A Pilis-hegység barlangjai című összeállításban az olvasható, hogy a barlangot még nem sikerült megtalálni. Az 1940. évi Magyar Katonai Szemle című folyóiratban jelent meg Hampel Ferenc Az ürömi víznyelő (ponor) című ismertetése.
Az 1940-es években Bertalan Károly és Hluchányi Imre, valamint a TTE barlangkutatói végeztek feltáró munkát a barlangnál, de sikertelenül. Az 1948. évi Hidrológiai Közlönyben meg van említve, hogy a Dunántúli-középhegységben lévő ürömi ponor patakja időszakos. 1950-ben sikerült Leél-Őssy Sándornak és a társainak bejutni a víznyelő barlangjába. 1950 áprilisában feltárult a barlang összes, jelenleg is ismert járata a Földtani Intézet támogatásával. Szerették volna elérni a karsztvíz szintjét, de ez nem sikerült. Ebben az évben Leél-Őssy Sándor készített a barlangról négy alaprajzi térképet, a barlang felső részéről egy hosszmetszeti térképet és egy alaprajzi térképet az ürömi víznyelőkről.
Az 1955-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a vidék legkésőbben felfedezett barlangja. Üröm keleti szélétől kb. 300 m-re, egy lefolyástalan, zárt, messziről is jól látható mélyedés alján helyezkedik el. Kb. 25 m hosszú a barlang. Nagyon érdekes a barlang víznyelője, mert a kb. 10 m mély és kb. 30 m átmérőjű mélyedés alján lévő két kis hasadékban nagyon gyorsan folyik le a csapadék. A járatok nem egy szintben keletkeztek, hanem egymás alatt, több szintet alkotva ágaznak szét. Több m-es függőleges aknák kötik össze a szinteket. Nagyon szűk a Kutyaszorító és a Névtelen szorító nevű rész. A barlangban két nagy terem van. A Magyar Hidrológiai Társaság Karszthidrológiai és Barlangkutató Bizottságának 1956. január 12-én tartott választmányi ülésén elhangzott, hogy a munkaterületek végleges bejelentése és koordinálása szerint az ELTE Földrajzi Intézet Karszt- és Barlangkutató Csoportjának a feladata, hogy a víznyelőt újra feltárja.
bélyegkép|262px|balra|Az Ürömi-víznyelőbarlang bejáratához levezető lépcső
Az 1958. évi Földrajzi Értesítőben szó van arról, hogy felső eocén bryozoás márga foltok vannak az Ürömi-medence K-i szélén található víznyelőnél. A Kevély-hegycsoportban vannak víznyelők, de ezek az Ürömi-víznyelő kivételével kicsik és ritkán működnek. Az Ürömi-víznyelő Üröm K-i szélétől kb. 300 m-re helyezkedik el. Ez Budapest környékének egyetlen aktív víznyelője. Kb. 0,8 km² vízgyűjtőterület tartozik a víznyelőhöz és két rövid búvópatak torkollik bele. Az Ürömi-víznyelő fedett karsztjelenség mert bejárata bryozoás márgában keletkezett, amely itt kb. 10 m vastag fedőréteget képez. A víznyelő alatt található víznyelőbarlang nummuliteszes mészkőben húzódik. A víznyelő csak időszakosan és rövid ideig, olvadásokkor és nagy záporok után működik. Tektonikus hasadékban jött létre és két nyílása van, amelyek egymás mellett helyezkednek el. A víznyelő alatt 1950-ben az Egyetemi Földrajzi Intézet karsztkutató csoportja nagy aktív víznyelőbarlangot tárt fel Leél-Őssy Sándor által vezetve. A víznyelőbarlanggal részletesen Az Ürömi víznyelő barlang című tanulmány foglalkozik, amely a Hidrológiai Közlöny 1952. évi évfolyamában jelent meg.
Karsztmorfológiailag érdekes probléma az Ürömi-víznyelő zárt és lefolyástalan mélyedésének kialakulása. 40–50 m átmérőjű és 10–15 m mély a teljesen zárt, majdnem négyszög alakú mélyedés. Nem egyszerű dolina, mivel kőzetanyaga (bryozoás márga) nem megfelelő hozzá és nem szabályos a mélyedés alakja. Arra utal a víznyelőjét meghatározó erőteljes tektonikus hasadék, hogy egy tektonikus eredetű kis besüllyedés (miniatűr polje). A Kevély-hegycsoportban lévő barlangok főleg hévizes eredetűek, de vannak köztük karsztos (Ürömi-víznyelőbarlang) és tektonikus eredetűek is (ezüst-hegyi barlangok). Az Ürömi-víznyelőbarlang emeletes barlang. A Kevély-hegycsoportban található összes barlang (az aktív Ürömi-víznyelőbarlangot kivéve) jelenleg már magasra kiemelt, pusztuló és száraz barlang. A Kevély-nyergi-zsomboly a Kevély-hegycsoport legnagyobb barlangja az Ürömi-víznyelőbarlang után.
bélyegkép|262px|Az Ürömi-víznyelőbarlang bejárata 2017-ben
Az Ürömi-víznyelőbarlang Üröm K-i szélétől 300 m-re, a Cservenkov TSZ területén lévő lefolyástalan mélyedés alján, a hasonló nevű Ürömi-víznyelőből nyílik. Kb. 175 m tszf. magasságban van a barlang bejárata. Eltömődött barlangbejáratán át mesterségesen lett feltárva a kb. 40 m mély és 200 m-nél hosszabb barlang. Legmélyebben lévő pontja valószínűleg 20–25 m-re van az állandó karsztvízszint felett. Aktív, jelenleg is fejlődő barlang. Budapest környékén ez az egyetlen olyan barlang, amely aktív. Függőleges aknák kapcsolják össze a többszintes, emeletes barlangrendszer egymás alatt húzódó vízszintes folyosóit. Alsó szintjein bonyolult, labirintusos a kiterjedése. Erős tektonikus hasadékok határozták meg járatainak irányait. A barlang bejárata és egyes részei néha (nagy záporokkor) eltömődnek és ezért időről-időre fel kell tárni a barlangot. Eddig, hat év alatt négyszer kellett feltárni. Az eltömődést nagy védőművek akadályozhatnák meg. A tanulmányhoz mellékelve lett egy térképvázlat, amely a Kevély-hegycsoportot mutatja be. A térképvázlaton megfigyelhető az Ürömi-víznyelőbarlang földrajzi elhelyezkedése. A rajzon és a szövegben 5-ös számmal van jelölve a barlang.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat választmányának az 1961. február 15-i üléséről szóló beszámoló szerint a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajz Szakköre az elmúlt években kétszer újra feltárta. 1961-ben a Móricz Zsigmond Gimnázium Földrajzi Szakkör barlangkutató csoportjának volt a kutatási területe. 1962-ben a csoport kutatta. Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyvben az olvasható, hogy egy olyan mélyedés alján nyílik, ahol nem folyik le a víz és 1950-ben Leél-Őssy Sándor vezetésével tárták fel az egyetemi Földrajzi Intézet barlangkutatói. 40 m mély és kb. 200 m hosszú a csapadékos időben vizet nyelő, eltömődött végű barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1963. február 3-i közgyűlésén elhangzott titkári beszámoló szerint a gimnázium kutatói dolgoztak a barlangban. Az 1964-ben napvilágot látott Az országos kék-túra útvonala mentén című könyvben a Kevély hegycsoport legnagyobb barlangjaként van említve.
bélyegkép|262px|balra|Az Ürömi-víznyelőbarlang bejárata 2021-ben
Az 1967-ben megjelent, Pilis útikalauz című könyv részletes leírása szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 méterre, délkeletre, egy nagy rét közepén, egy lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének bekerített területén található. Az 1974-ben megjelent Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között van az Ürömi-víznyelőbarlang. A Pilis hegység barlangjait leíró rész szerint a község keleti szélétől körülbelül 300 m-re DK-re, egy nagy rét közepén lévő lefolyástalan mélyedés alján, a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet baromfitelepének a bekerített területén található.
Bertalan Károly 1976-ban befejezett kéziratának 49. számú céduláján az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban, Ürömön elhelyezkedő Ürömi viznyelő barlang másik neve Rókahegyi viznyelő. Üröm É-i szélétől 300 m-re, közvetlenül az Üröm és Csillaghegy közötti autóút É-i oldalán lévő baromfitelepen, lefolyástalan mélyedés alján, 175 m tszf. magasságban van bejárata. A barlang kb. 250 m hosszú, 34 m mély, 8–10 m magas, 0,6–1,5 m széles. Időnként el volt tömődve és veszélyes a többszintes, aktív víznyelőbarlang. Tektonikusan előkészített nagyon sáros hasadék és 3–12 m-es függőleges aknák vannak benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 publikáció alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a barlang Farkasverem néven Wolfsgrube, Ürömi-viznyelő névváltozatokkal. A barlangnévmutatóban meg van említve 2 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.
Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Pilis hegységben fekvő, 250 m hosszú Üröm Cave (víznyelőbarlang) 1975. december 31-én Magyarország 42. leghosszabb barlangja. A 43. leghosszabb barlang (Vecsembükki-zsomboly) szintén 250 m hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 250 m hosszú Ürömi-viznyelőbarlang az ország 43. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 47. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 250 m hosszú Ürömi-víznyelőbarlang. A 48. leghosszabb barlang (Vecsembükki-zsomboly) szintén kb. 250 m hosszú. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.