I. János György (1585. március 5. – 1656. október 8.) a Wettin-ház Albert-ágából származó szász herceg, 1611-től haláláig választófejedelem.

Élete János György I. Keresztély választó gyermekeként született, de édesapja halála (1591) után bátyja, II. Keresztély uralkodott. Csak amikor 1611-ben elhunyt a gyermektelen II. Keresztély, akkor léphetett János György a trónra.

Lutheránus létére fő ellensége az ugyancsak protestáns, de kálvinista V. Frigyes pfalzi választófejedelem volt, fő szövetségese pedig a katolikus Habsburg-ház. Az 1619-ben felajánlott cseh koronát visszautasította, és szavazatával eldöntötte Ferdinánd stájer főherceg császárrá választását. Féltékenységből és pfalzi V. Frigyes iránti vallási gyűlöletből támogatta a császárt Lausitz és Szilézia visszafoglalásában és pacifikálásában.

A harmincéves háborúban (1618–1648) hosszú ideig ugyancsak a császárpárti, katolikus oldalon foglalt helyet, és az 1630-as években a háborúba a protestáns oldalon bekapcsolódó lutheránus (!) II. Gusztáv Adolf svéd királyt is feltartóztatta az Elbánál. Csak azután csatlakozott a protestáns felekhez, miután a Katolikus Liga Szászországot is alaposan feldúlta. Gusztáv Adolf 1632-es halála után kiegyezett ismét a császárral, és 1635-ben a prágai különbékével átállt a katolikus oldalra. Miután szövetséget kötött a Habsburgokkal a franciák és a svédek ellen, a császár jutalmul Lausitzot adta neki, fia, Ágost pedig a Magdeburgi Érsekség jövedelmeihez jutott hozzá.

János György átpártolása miatt a svédek Johan Banér tábornagy vezetése alatt, a wittstocki csata után rettenetes boszút álltak Szászországon: 1636 és 1639 között háromszor pusztították végig tűzzel-vassal az országot. 1642–1644-ben pedig Lennart Torstenson tábornagy, a svéd főhadparancsnok semmisítette meg a szász sereget Lipcsénél és Jüterbognél, a legyőzött államra súlyos adó rótt ki. Rossz helyzetében János György 1645-ben a kötzschenbrodai fegyverszünettel végleg befejezte a harcokat. Nem járt rosszul, ugyanis a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke lehetőséget adott a prágai békében neki biztosított területek megtartására.

János György 45 évnyi uralkodás után hunyt el 1656-ban. 71 éves volt, utódaként fia, II. János György követte a trónon.

Jegyzetek

Források

Irodalom

Karlheinz Blaschke: Johann Georg I. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 10. kétet, Duncker & Humblot, Berlin 1974, , 525. o. és köv. (Digitalisat). Axel Gotthard: Georg I. In: Frank-Lothar Kroll (szerk.): Die Herrscher Sachsens. Markgrafen, Kurfürsten, Könige 1089-1918. C. H. Beck, München 2007, 137. oldaltól Karl August Müller: Kurfürst Johann Georg der Erste, seine Familie und sein Hof, nach handschriftlichen Quellen des Königlich Sächsischen Haupt-Staats-Archivs dargestellt: ein Beitrag zur Cultur- und Sittengeschichte des Siebzehnten Jahrhunderts. (kutatások a közelmúlt történelmének területén) 1. kötet, Fleischer, Dresden, Leipzig 1838. Andreas Rutz, Marius Winzeler, Joachim Schneider: Kurfürst Johann Georg I. und der Dreißigjährige Krieg in Sachsen (Spurensuche. Geschichte und Kultur Sachsens, Sonderbd. 2), Sandstein, Dresden 2024,

Lásd még Szászország uralkodóinak listája

Kategória:Szászország választófejedelmei Kategória:Wettin-ház Kategória:1585-ben született személyek Kategória:1656-ban elhunyt személyek Kategória:Drezdaiak