bélyegkép|jobbra|250px|Petrozsényi-medence északkeleti része 3D képen bélyegkép|jobbra|250px|Animáció a medencéről
A Petrozsényi-medence (románul Depresiunea Petrosani) Romániában, Erdély délnyugati részén, Hunyad megyében, a Déli-Kárpátokban, a Zsil folyó forrásvidéke mentén, kb. 600 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Földrajza A Petrozsényi-medence négy vulkanikus eredetű hegység – a Retyezát-hegység, a Kudzsiri-havasok, a Páring-hegység és a Vulkán-hegység – közé ékelődő kisebb medence. Kialakulása a földtörténeti negyedidőszakra tehető.
Északnyugatra az alacsonyabb, a Retyezát-hegység és a Kudzsiri-havasok között haladó Merisor-hágó (avagy Banicai-hágó vagy Banyicai-hágó) köti össze a Hátszegi-medencével, dél felé pedig a Zsilnek is folyást engedő, a Páring- és a Vulkán-hegységek között haladó Szurdok-szoros Olténiával. Mindkét útvonalon autóút és vasút is áthalad.
A délnyugat-északkelet irányban 45 km hosszan húzódó, közel egyenes vonalú, V-alakban mélyülő medencén a Zsil folyó két forrása, a Nyugati-Zsil és a Keleti-Zsil folyik át, melyek Petrozsénytől délre egyesülnek.
Települései láncszerűen, a két Zsil mentén, szinte egy vonalban helyezkednek el.
Története A medence területe a középkorig gyéren lakott vidék volt. Először a 15. században, egy 1419-ből való oklevél említette a vidéket egy demsusi kenéz birtokainak felsorolásakor Syl havasát, majd 1493-ban II. Ulászló király adományozó oklevelében fordul elő, amikor malomvizi Kendeffy Mihálynak adományozta a Zsil (Syl) folyó mentén Pterela, Malu valamint Nyakmezeki nevű szántókat, kaszálókat és legelőket, ami azt valószínűsíti, hogy akkoriban még nem volt lakott terület, többnyire csak pásztorok legeltették nyájaikat a Zsil havasa rétjein.
A terület lassú benépesítése a 18. század végéig tartott; az 1818-as összeíráskor a völgy lakossága már meghaladta a 3000-et, pásztorok, csobánok, favágók, szénégetők és más havasi emberek lakták.
A medence képe az itteni szénmedence kutatása és feltárása következtében az 1800-as évek második felétől kezdett megváltozni Maderspach Károly kutatásai nyomán, aki az 1840-es évek elején kezdeményezte az itteni szénmedence szakszerű, nagyarányú kutatását és feltárását, aminek következtében 1850-1855 körül már néhány száz métermázsa kőszenet is átszekereznek havonta a Banyicai-hágón, majd 1868-ban kezdetét vette itt az állandó szénkitermelés, melynek következtében az egyszerű hegyi pásztorfalvak rövid időn belül bányászvárosokká alakulnak át. A Zsil-völgy benépesítése főleg Székelyföldről jött magyarokkal, csehekkel, szlovákokkal, németekkel, ruténekkel, románokkal és olaszokkal történt. Kialakultak a bányászkolóniák. 1869-ben a négy fontosabb helység Petrilla, Petrozsény, Vulkán és Lupény volt, melynek lakossága 5400 fő volt, mely 1910-re 36951-re emelkedett.
bélyegkép|középre|220px|Petrozsény vasútállomása 1867-ben bélyegkép|középre|160px|Szénagyűjtő román parasztok Vulkán közelében (1900 és 1920 közötti kép) bélyegkép|középre|220px|Malom Petrozsénynél (1900 és 1920 közötti kép) bélyegkép|középre|160px|Parosenyi szénbánya
Bányászati társulatok alakultak: Keleti Erdélyi Társaság, Felső Zsilvölgyi Bányatársaság, Urikány-Zsilvölgyi Részvénytársaság, a medence az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legfontosabb bányavidéke lett. 1870-ben átadják a Piski–Petrozsény, majd 1892-ben a Petrozsény–Lupény-vasútvonalakat is. A bányákon kívül más ipari létesítmények is alakultak, így 1928-ban Lupényban a Viszkóza műselyemgyár is.
A második világháború után a bányák államosításával, a termelés növelésével a lakosság száma is növekedett.
A forradalom után, az 1990-es évek elején innen indultak Ion Iliescu román államfő kezdeményezésére a bányászjárások.
1997-től kezdődött meg a széntermelés csökkenése és a bányák bezárása, ami azt eredményezte, hogy míg 1997-ben a bányászvállalatok alkalmazottjainak száma majdnem elérte az 50 ezret, ma ez a szám alig éri el a 10 ezret.
Gazdasága A medence altalajában gazdag széntelepeket fedeztek fel, melyekre több mai iparváros is épült.
Települések bélyegkép|jobbra|250px|A Petrozsényi-medence délnyugati része Hobicaurikánynál bélyegkép|jobbra|250px|Lupényi panoráma Községközpontok és falvak.
(Zárójelben a román név szerepel.) Hobicaurikány (Uricani) város Brázivölgy (Valea de Brazi) Kimpulunyág (Câmpu lui Neag) Lupény (Lupeni) municípium Vulkán (Vulcan) municípium Hegyvulkán (Dealu Babii) Zsílmacesdparosény (Jiu-Paroșeni) Aninósza (Aninoasa) város Alsóbarbatyeniszkrony (Iscroni) Petrozsény (Petroșani) municípium Bolibarlang (Peștera) Kisdilzsa (Dâlja Mică) Nagydilzsa (Dâlja Mare) Szlatinóra (Slătinioara) Petrilla (Petrila) város Csimpa (Cimpa) Vojvodrész (Tirici) Reszkola (Răscoala) Zsijec (Jieț)
Lásd még Zsil-völgyi magyar sajtó Zsil-völgy Nemzeti Park
Források Zsil völgye
Kategória:Déli-Kárpátok Kategória:Erdély földrajza