bélyegkép|334px|A madarakat általában monofiletikusnak tekintjük, a hüllőket viszont csak akkor tekinthetjük monofiletikusnak, ha a madarakat is közéjük értjük, hiszen azok ősi hüllőkből (theropoda dinoszauruszokból) fejlődtek ki
A biológiai rendszertanban monofilumnak vagy monofiletikus csoportnak, ritkábban holofilumnak, holofiletikus csoportnak nevezzük az egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét (vagyis az őst és összes leszármazottját együttesen).
A monofiletikus csoport legfontosabb ismérve legalább egy tulajdonságának szünapomorf jellege. Ez azt jelenti, hogy a csoport közös ősében kialakult új jelleg(ek)et továbbörökítette utódainak, így az(ok) az összes leszármazottját jellemzik.
Ha egy élőlénycsoport több ősre vezethető vissza, akkor polifiletikus csoportnak nevezzük, ha pedig a csoport a legközelebbi közös ősnek nem az összes leszármazottját tartalmazza, akkor parafiletikus csoportról beszélünk.
A modern filogenetikus rendszertan (kladisztikus osztályozás) elvei szerint csak monofiletikus csoportokat szabad taxonnak tekinteni, korábban azonban gyakran a parafiletikus (sőt néha polifiletikus) csoportokat is elfogadták taxonnak.
Kapcsolódó szócikkek Polifiletikus csoport Parafiletikus csoport Klád Taxon
További információk Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez: BiologyBrowser CABI Cambridge Scientific Abstracts BIOSIS Applied Ecology and Environmental Research
Ajánlott magyar nyelvű könyvek Korsós Zoltán (1999): Zooszisztematikai gyakorlatok (A fenetikus és kladisztikus osztályozás alapjai) – Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Intézet, Budapest Papp László(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest Borhidi Attila (1995): A Zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Géczy Barnabás (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest John Maynard Smith, Szathmáry Eörs (1997): Az evolúció nagy lépései, Scientia, Budapest. Vida Gábor (szerk, 1982): Az élővilág evolúciója (evolúció II.)- Natura, Budapest. Faludi Béla (1974): Származástan – Tankönyvkiadó, Budapest.
Kategória:Rendszertan
de:Kladistik#Verwandtschaftsverhältnisse