Komárom (, szlovákul: Komárno, latinul: Camarum vagy Comaromium), nem hivatalosan Dél-Komárom város Magyarországon, Komárom-Esztergom vármegyében, a Duna jobb partján fekvő kulturális, idegenforgalmi és kereskedelmi központ. Népességszámot tekintve a vármegye negyedik legnagyobb települése, és a Komáromi járás székvárosa. Komárom stratégiai helyen, a Duna 1768. folyamkilométerénél, a Vág és a Csallóközi Duna-ág torkolatánál fekszik. A Kisalföld keleti szélén elhelyezkedő város fontos közúti és vasúti csomópont. Közúton az Erzsébet híd és a 2020-ban átadott Monostori híd, vasúton a Komáromi vasúti összekötő híd kapcsolja össze a Szlovákiához tartozó Komárommal, illetve Érsekújvárral. A várost a tőle délre húzódó M1-es autópálya és a várost átszelő 1-es vasúti fővonal kapcsolja be a gazdasági vérkeringésbe. Korábban Magyarország nyugati folyami határállomása is volt, a schengeni egyezmény elfogadása óta azonban a határ ellenőrzés nélkül, szabadon átléphető.
A Duna jobb partja már a római kor óta lakott, itt állt a Római Birodalom egyik jelentős határvárosa, Brigetio. A török hódoltság ideje alatt a Duna jobb partja elnéptelenedett, Komárom pedig a királyi Magyarország végvárává vált. A város sikertelen török ostromára 1594-ben került sor, majd ennek után kezdődött meg a komáromi erődrendszer fokozatos kiépítése. A jobb parti településrészek védelmére épült erődök ezután fontos szerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban is, amely során három ütközetre is sor került a Habsburg Birodalom és Magyarország csapatai között. A település fejlődésének fontos mérföldköve a Budapest-Bécs vasútvonal megépítése, amely 1884-re készült el teljesen. A vasúthálózat 1860-ban és 1890-ben bővült tovább Székesfehérvár és Esztergom irányába. A bal parti városrészt az első világháborút lezáró, 1920-ban elfogadtatott trianoni békeszerződés elszakította Magyarországtól. Itt húzódott az új csehszlovák–magyar határvonal, és ekkor indult meg a déli városrész valódi fejlődése is. A város megosztottsága a második világháborút követően is megmaradt. Az 1945-től 1991-ig tartó szovjet megszállás ideje alatt a város a szovjet déli hadseregcsoport állomáshelye volt.
A Magyar Királyság idejében a település neve eredetileg Új-Szőny volt, amelyet csak 1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal. A római katonaváros romjai fölött épült Szőnnyel pedig csak 1977-ben egyesült.
Komárom legfőbb nevezetessége a várost körülölelő erődrendszer, amely szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján. Az erődrendszerhez tartozó Monostori erőd különösen fontos szerepet tölt be a város kulturális életében, az állandó kiállítások mellett hagyományosan itt kerül megrendezésre a Nemzetközi Amerikai Autó Fesztivál, de több ízben adott helyet a Komáromi Napoknak is. A belvárosban található termálfürdő, illetve a város határán felépült vízparti szabadidőpark minden évben számos látogatót vonz.
Etimológia A Komárom név eredetére vonatkozóan Kiss Lajos etimológus szerint a szláv nyelvterületen elterjedt hasonló nevek azt mutatják, hogy ez a helynév is a szláv komár (jelentése: ’szúnyog’) szóból származhat; személynévi eredeztetését kevésbé meggyőzőnek tartja.
A legelfogadottabb elméletet erősíti, hogy a jelentős vízfolyások mellett fekvő város környékén a mai napig sok a holtág és ingoványos terület, amely ideális a szúnyogok számára.
Mások elméletek szerint a latin Camarum név a latin aurum (arany) szóból származik. Esetleg Anonymus alapján a kunok latin nevéből (cumanus) alakult ki. Bizonyos elméletek a magyarokhoz csatlakozott kabar nép nevéhez kapcsolják az eredetét, megint mások szerint a Kama folyó mellékéről származó törzsekről nevezték el a települést, amely vízkanyarulatot jelentene.Vö. Alapi Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján. Nemzeti Kultúra I., 33–43. Felmerült még, hogy a város neve német eredetű, és az ostromlóknak kiáltott Komm morgen, vagyis ’gyere holnap’ (mert ma nem fogsz bejönni) szókapcsolat eredménye. Ez a város bevehetetlenségére utaló eredettörténet azonban minden alapot nélkülöz.
Bármelyik is legyen az igaz, az elnevezés évszázadokon át az északi városrészre vonatkozott; ebből pedig logikusan adódott a Rév Komárom (Révkomárom) mint a Duna jobb partján fekvő település neve. Az idők során újra és újra elpusztult és újjáépített déli városrész hosszú ideig az Új Szőny (Újszőny) nevet viselte, a közeli Szőny (Ószőny) város miatt, amely ma városrész. A déli városrészt röviddel az századforduló előtt kezdték Komárom-Újvárosnak vagy Újkomáromnak nevezni, a város kettészakítása után ebből Komárom lett. Az északi városrészt ekkortól kezdték Magyarországon Révkomáromnak is hívni a hivatalos szlovák Komárno mellett és helyett. Az európai uniós csatlakozás után kezdtek elterjedni az Észak- és Dél-Komárom elnevezések a két város közti együttműködések hatására. A közbeszédben kontextustól függően ma mindegyik elnevezés használatos.
Története
Ókor
Magyarország területén i. e. 300 körül telepedtek le a kelta törzsek. Régészeti leletek alapján a szőnyi városrész területén ők hozták létre az első lakóházakat. Az 1. században ugyanezen a helyen feküdt Brigetio, Pannonia provincia legjelentősebb katonai tábora, kikötője és polgárvárosa. Már római korban is kiemelkedő kereskedelmi és stratégiai szereppel bírt a kedvező dunai átkelés lehetősége, a folyón haladó vízi illetve a mellette fekvő szárazföldi közlekedési utak miatt. Mindemellett a település a római Birodalmat körbevevő limes része is volt. Brigetio jelentőségét mutatja, hogy állandó jelleggel itt állomásozott a Legio I Adiutrix tartalékos római légió. A város emellett saját fürdőkomplexummal és amfiteátrummal is büszkélkedhetett.
Középkor thumb|balra|325px|Hoefnagel 16. századi színezett metszete Komáromról left|325px|thumb|Bernhard Werner rézkarca. Ez volt "Rév Komárom" A honfoglalást követően Komárom környéke Ketel vezér birtokába került. Az ő leszármazottai emelték az első erődítményt, földvárat a Duna és Vág közti területen. Ebből az időből ered a város mai neve is, habár eredete nem tisztázott. A 11. században a mai Csillagerőd területén jött létre Rév Komárom, egy picinyke település, melynek lakói a rév körüli teendőket látták el. Ők biztosították a Dunán való átjutást a komáromi várba, illetve feleltek a biztonságos átkelésért. A középkori város az ekkor létrejött Komárom vármegye központja lett. Forgalmas piaca, réve és kikötője miatt IV. Béla 1265. április 1-jén városi jogokat adományozott a városnak. A 15. században Komárom vára kedvelt királyi pihenőhely volt, elsősorban Mátyás király és Beatrix kényelmét és szórakozását szolgálta.
A 16. századi török hódoltság idején Komárom végvár volt, katonai szerepe felértékelődött. Buda eleste után Bécs védelmének biztosítása érdekében kezdődött meg a komáromi erődrendszer kiépítése. Mivel észak és dél között ekkor még csak hajóval lehetett közlekedni, Pálffy Miklós várkapitány 1589-ben hajóhidat, az átkelés védelmére pedig egy-egy cölöp hídfőerődöt építtetett. Ez lett a Szent Péter palánk (a mai Csillagerőd elődje). A megerősített Öregvár ostromára végül 1594-ben került sor, és bár a törökök elpusztították Rév Komáromot, maga az ostrom sikertelen volt. Ezt követően eredeti helyétől körülbelül 1 kilométerre nyugatra, a mai Erzsébet híd helyén lévő hajóhídnál épült újjá Rév Komárom, immár Szőny település részeként. Ebből az időből egyetlen épület maradt fenn, a hídfő keleti lábának közelében 1659-ben a gróf Zichy család által épített vendégfogadó. Ez az épületegyüttes látható Bernhard Werner 1732 körül készült Rév Komáromot ábrázoló rézkarcán is. A komáromi erődöket 1663 és 1673 között erősítették tovább, ekkor épült a modern Újvár, illetve sor került a hídfőerődök felújítására is. A város és az erődök azonban súlyosan megrongálódtak az 1682-es árvízben. Mivel utóbbiak jelentősége a török kiűzésével lecsökkent, a Rákóczi-szabadságharc 1711-es leverése után felszámolásuk is felmerült.
A korábbi hajóhidat 1741-ben, más források szerint 1760-ban egy repülőhíd váltotta fel. Ezt követően 1763-ban igen erős földrengés érte Komáromot, amely mind a mai napig a legerősebb mért földmozgás Magyarország területén. A város épületeinek fele összedőlt, vagy komolyabban megsérült; 63 ember pedig meghalt. A nagyobb földmozgások ezután hozzávetőleg húsz évente, egyre csökkenve ismétlődtek (1783, 1806, 1822, 1851), míg végül az aktivitás megszűnt. Az 1783-as földrengésben beomlott az egyik újonnan épített erőd, és további 500 épület vált romhalmazzá. Rév Komárom 1777-ben elszakadt Szőnytől, és Új Szőny néven önálló községgé vált.
19. század
A napóleoni háborúk miatt menekülni kényszerülő I. Ferenc magyar király 1827-1838 között rendelte el a komáromi erődök megerősítését, felújítását valamint két új jobb parti erőd építését a koppánymonostori Homokhegyen (Monostori erőd), illetve a Nagyigmánd felé vezető út mellett (Igmándi erőd). A repülőhidat ezért 1838-ban ismét felváltotta a hajóhíd, amely sokkal nagyobb kapacitású és kiszámíthatóbb volt. Az építkezéseket az 1848–49-es szabadságharc szakította meg, amelyben a jobb parti erődöknek fontos szerep jutott az itt vívott ütközetek során. Komárom alatt három csatára került sor, ezek közül kettő (az 1849. április 26-ai és a július 2-ai) magyar, egy pedig (az 1849. július 11-ei) Habsburg győzelemmel ért véget. Ezenkívül az 1849. augusztus 3-ai komáromi ütközetben a Klapka György tábornok által vezetett ostromlott magyar csapatok szétverték az ostromló osztrák sereget, rövid időre felszabadítva a Dunántúl északnyugati részét. Végül a komáromi vár volt az utolsó magyar terület, amely megadta magát az osztrák seregeknek: Klapka György 1849. október 2-án tette le a fegyvert Haynau előtt, teljes amnesztiát nyerve a csapatai számára. A szabadságharcban és az 1848-as évben pusztító tűzvész során szinte teljesen elpusztult Új Szőny fejlődését a vasútnak köszönhette. Új Szőnyt 1856-ban kötötték össze először a Béccsel a Győr-Újszőny vasútvonal révén. 1860-ban épült meg a Székesfehérvár–Újszőny-vasútvonal, majd 1884-ben elkészült a teljes Bécs-Budapest vasútvonal is. 1891-ben nyílt meg az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal. A vasútvonalak létesítésével nagyobb számú vasutas telepedett le. Iparosok, kereskedők érkeztek a környékről illetve a Duna túlsó partjáról. Az erőd építkezéseinek folytatása 1850 és 1878 között megélénkítette a község életét. 1890 körül már ezernyolcszázan laktak a jobb parti városban. Az 1870-es években merült fel egy állandó híd szükségessége, de az Erzsébet híd átadása végül csak 1892-ben történt meg. Az északi Komárom és a déli Új Szőny egyesüléséről már 1895-ben megindultak a tárgyalások, de tényleges hatályba 1896. július 1-jén lépett. A falusias városrész ekkortól hivatalosan Komárom-Újváros, ám az első világháborúig nem fejlődött sokat. Néhány gyár mellett felépült a Frigyes laktanya és a méntelep. A városrésznek egy temploma - a Szent István katolikus templom - és egy elemi iskolája volt.
20. század