George Henry Thomas (Newsoms, Virginia, USA, 1816. július 31. – San Francisco, Kalifornia, 1870. március 28.) amerikai hivatásos katonatiszt volt, aki harcolt a mexikói–amerikai háborúban, és virginiai származása ellenére az Unió oldalán harcolta végig az amerikai polgárháborút, vezérőrnagyi rangig emelkedve.
Thomast déli származása miatt előítéletek kísérték, s kiemelkedő önmérsékletet tanúsítva többször nem fogadta el magasabb beosztásba helyezését. Thomas a polgárháború nyugati hadszínterén harcolt, kezdetben Don Carlos Buell parancsnoksága alatt. Az Ohio hadseregben dandárparancsnoki beosztást kapott, s az egyik első uniós győzelmet aratta Mill Springs-nél (1862 január 19, Kentucky). A Perryville-i ütközetben a Cumberland hadsereg centrumában harcolt, a Stones River-i csatában pedig már William S. Rosecrans vezérőrnagy hadtestparancsnoka lett.
A Chickamaugai csatavesztésnél helytállása mentette meg a Cumberland hadsereget a teljes összeomlástól, s vált Chickamauga hősévé az unionisták szemében. A Chattanoogában ostrom alá kerülő hadsereg ellenállt a nyomásnak, s miután Ulysses S. Grant átvette a nyugati hadszíntér főparancsnokságát, Thomast nevezte ki a Cumberland hadsereg élére. Grant hamar felismerte benne a csatanyerő tisztet.„Grant már felismerte a tábornokban a csatát nyerni tudó katonát, és iránta érzett csodálata csak nőni fog.” Lásd John Keegan forrásokban i. m. 335. p. Thomas csapatai harcolták ki az áttörést a Chattanoogai csatában 1863 novemberében. 1864-ben William Tecumseh Sherman vezetése alatt részt vett az Atlanta hadjáratban és a Franklin-Nashville hadjáratban megsemmisítette John Bell Hood kétségbeesett próbálkozással északnak támadó hadseregét. Thomast a háború négy legsikeresebb unionista tábornoka közé sorolják. Halála előtt, 1870-ben legtöbb feljegyzését és személyes levelezését megsemmisítette, így jelentősen csökkent az a történelmi anyag, mely alapján tetteit életrajzokban lehetett összefoglalni.
Ifjúsága, tanulmányai és rabszolgaságról vallott nézeteinek kialakulása Thomas Newsom's Depot-ban született, nyolc kilométerre a észak-karolinai államhatártól. Apja, John C. Thomas walesi származású, édesanyja, Elizabeth Rochelle Thomas pedig francia hugenotta bevándorlók leszármazottja volt. Hat gyermekük született, három fiú és három leány. Einolf szerint a házaspár előkelő ültetvényes életmódot folytatott, 1829-ben 277 hektáros birtokuk és 24 rabszolgájuk volt. Broadwater szerint ez nem volt elég ahhoz, hogy Thomas George Washingtonhoz, vagy Robert E. Leehez hasonlóan a földbirtokos arisztokráciába tartozáshoz, de a család kemény munkával a felső középosztályba küzdötte fel magát.
George 13 éves volt, amikor apja a birtokon történt balesetben meghalt és a család anyagi nehézségekkel kellett szembenézzen. Keveset tudunk gyermekkoráról, mert noha Thomas élete végén kifejezte óhaját, hogy megörökítse az utókornak, a szándékot nem követték tettek. Annyi ismeretes, hogy az ifjú George nem volt beszédes, de szeretett dolgozni és ügyes keze volt, melyet bútorok, nyergek készítésével mutatott ki. Sok időt töltött iparosok munkáját figyelve és fortélyaikat elsajátítva. Első iskolája a Southhampton Academy volt, ahol tanárai dicsérték éles eszét és intellektuális képességeit. Georgenak nem volt sok játszópajtása, ezért a birtok néger gyermekeivel játszott, mikor alapos oktatásában szünet állt be és maga is továbbadta a tanultakat nekik.
A rabszolgák tanítását törvény tiltotta Virginiában, ennek ellenére nem volt ritka, hogy rabszolgákat vasárnapi iskolában írni-olvasni tanítottak, mint például Stonewall Jackson bibliaolvasó körében. A hagyományos nézet szerint George Thomas is így tett családja több rabszolgájával, apja kívánsága ellenére. Einolf ezzel szemben úgy véli: „Valószínűtlen, hogy Thomas a család rabszolgáit olvasni tanította volna ... Thomas ugyan végül támogatta a felszabadított négerek oktatását, ezt az álláspontot csak élete végén tette magáévá, mikor a polgárháború eseményei megváltoztatták nézeteit a faji kérdésekkel kapcsolatban.” Az ellentétes vélekedést Einolf egy 1890-ben lejegyzett Oliver Otis Howard interjúnak tulajdonítja. Ebben Howard Thomas unionizmusára úgy próbált magyarázatot találni, hogy feltételezett rabszolgaság-ellenességének gyerekkorában kialakuló jelei után kutatott. Megjegyzendő, hogy Howard a javarészt konzervatív elveket valló szövetségi hadsereg egyik abolicionista tábornoka volt, aki nézetével eltörpülő kisebbségben volt a polgárháború idején. Broadwater szerint George Thomas 15 rabszolgájukat és egy a családdal élő szabad négert, Artsiet tanította meg a Biblia olvasására.
Általában a négerekkel való emberséges bánásmódnak volt köszönhető, hogy Thomas családját 1831-ben nem gyilkolták meg Nat Turner néger vallási fanatikusai. A lázadás éppen a Virginia állambeli Southampton megye környékén volt. Percekkel a fehér családokat gyermekestül kiirtó négerek tömegének érkezése előtt figyelmeztetést kaptak, így Thomas özvegy édesanyja családját egy erdőben bújtatta el. Thomasék négerei nem csatlakoztak az öldökléshez, hanem maguk is a környező erdőkbe menekültek és pár nap múlva tértek vissza a birtokra. George nézetei ekkor kezdtek kialakulni a rabszolgaság intézményéről. Életrajzírója, Christopher Einolf szerint „George Thomas számára a négerek rabszolgaság által való féken tartásának szükségességét Nat Turner lázadása támasztotta alá.” Thomas véleményéről írott feljegyzés nem maradt a polgárháborút megelőző időkből, és Thomas a saját politikai nézeteit sem hagyta írásban közzé tenni. Az a tény, hogy élete nagy részében rabszolgák tulajdonosa volt ellentétben áll Benson Bobrick elméletével. Bobrick arra helyezi a hangsúlyt, hogy a felkelésből Thomas éppen azt a következtetést vonta le, miszerint noha a lázadás leveréséhez erőszak volt szükséges, ezt a gonosz intézmény léte szülte és a jóságos uraknak alárendelt elégedett szolga képe szentimentális mítosz volt csupán.
George Thomas ifjú korában nagybátyja, James Rochelle jegyzői irodájában dolgozott asszisztensként, de, noha jogi tanulmányaiban szorgalmas volt, nem volt kedve a jogot hivatásának választani. 19 éves korában John Y. Mason képviselő ajánlására felvételt nyert a West Point katonai akadémiára. Mason figyelmeztette Thomast, hogy körzetéből még egyetlen jelentkező sem végzett sikeresen a West Pointon és amennyiben ő is kibukik, jobb ha többet nem találkoznak. A huszadik életévével társai többségénél idősebb diákot Öreg Thomasként emlegették. Kollégiumi szobatársaival, William Tecumseh Sherman és Stewart Van Vliet kadéttal azonnal barátságot kötött. Van Vliet szerint az új diákokat rendszerint elérő vegzálásnak azonnal vége szakadt, mikor egy a szobájukba toppanó és parancsolgatni akaró kadétot „Old Tom” az ablakon való kihajítással fenyegetett meg, amennyiben nem távozik. Tanulmányaiban egyenletesen teljesített, másodévben tiszt lett a kadétok között. A 42 fős évfolyamból a 12. helyen végzett. Kadéttársai barátságos, higgadt embernek ismerték. Végzés után a 3. tüzérezred D századának hadnagya lett, s részt vett a második szeminol háborúban Floridában.
Részvétele a szeminol- és A mexikói-amerikai háborúban Thomas első állomáshelye Fort Lauderdale primitív erődje volt Floridában. Tüzérezredének katonái a Szeminol háborúk második szakaszában gyalogsági szerepkörben őrjáratoztak a mocsarakban Thomas vezetésével Winfield Scott vezérőrnagy parancsnoksága alatt, melyért 1841. november 6-án címzetes főhadnaggyá léptették elő. 1842-től 1845-ig New Orleansban, a charlestoni Moultrie-erődben, valamint a baltimore-i McHenry-erődben szolgált. A Mexikóval való kapcsolatok kiéleződésekor, 1845 júniusában ezredét Texasba vezényelték.
Thomas megbízhatóan irányította ütegét Mexikóban Fort Brown ostrománál, a Resaca de la Palmai ütközetben, a Monterreyi ütközetben és a Buena Vistai csatában, így összesen háromszor léptették elő. Buena Vistánál Zachary Taylor tábornok jelentése szerint „a könnyűüteg mindig szembetűnő teljesítménye több mint szokatlanul kiváló volt” a harcok során. John E. Wool dandártábornok azt írta Thomasról és egy tiszttársáról, miszerint „tüzérségünk nélkül egyetlen óráig sem tudtuk volna megtartani állásainkat”. Thomas parancsnoka azt írta: „hidegvérének megőrzése és határozottsága nem csekély mértékben járult hozzá a győzelemhez. Thomas hadnagy öregbítette régóta meglevő pontos és tudományos gondosságú tüzértiszti hírnevét az ezredben.” A háború folyamán Thomas együtt szolgált azzal a Braxton Bragg századossal, aki a polgárháború alatt Thomas legfőbb ellenfele lett.
Thomas 1849-50-ben ismét Floridában teljesített szolgálatot. 1851-ben visszatért a West Pointra, ahol lovassági és tüzérségi oktatóként működött és megismerkedett virginiai honfitársával, Robert E. Lee alezredessel, az akadémia akkori igazgatójával, akivel hamarosan szoros munkakapcsolat és személyes barátság fűzte. Kinevezését részben Braxton Bragg ajánlásának köszönhette. A West Point öreg lovainak rossz állapota miatti aggodalmában Thomas fékezte a kadétok azon hajlamát, hogy kifárasszák az állatokat a gyakorlatokon és emiatt a Poroszkáló Thomas gúnynevet kapta. Két később konföderációs lovassági tábornokokká előrelép tanítványa, Jeb Stuart és Fitzhugh Lee kapta meg a lovasságnál való szolgálatra való ajánlását. John Schofield kadétot viszont fegyelemsértés miatt kicsapták Thomas ajánlására. Schofield hadtestparancsnokává emelkedett a Franklin-Nashville hadjárat idején és a polgárháború után írásaiban nem győzte kritizálni Thomas tevékenységét. 1852. november 17-én Thomas feleségül vette a New York állambeli Troyból származó Frances Lucretia Kelloggot. A házaspár 1854-ig a West Pointon lakott. Thomast 1853. december 24-én a hivatásos hadsereg századosává léptették elő.
1854 tavaszán Thomas tüzérezredét a Kaliforniába helyezték. Két századot a Panama-földszoroson keresztül San Franciscóba hajózták, majd egy kimerítő szárazföldi menetelés után elértek a Yuma-erődbe. 1855. május 12-én Thomast őrnaggyá léptették elő és a 2. lovasezredhez helyezték. Az alakulatot később Jefferson Davis, akkori hadügyminiszter átnevezte 5. lovasezredre. Újra Braxton Bragg javasolta Thomas karrierjének előmozdítását. A polgárháború kitörésének közeledése idején felmerült az a gyanú, hogy Davis olyan déli szimpatizáns tiszteket gyűjtött, akiket elit harci egységgé akart tréningezni. Thomas ide helyezése azt jelentette, hogy bajtársai feltételezték róla, hogy egy esetleg bekövetkező konfliktus esetén szűkebb hazája, Virginia sorsával fog közösséget vállalni. Thomas továbbra is jó barátságban maradt az ezredparancsnok-helyettessel, Lee-vel és kettesben hosszú utazásokra mentek a hadbírósági ügyek letárgyalása céljából. 1857 októberében Thomas ideiglenes jelleggel átvette az ezredparancsnokságot, melyet aztán 2½ évig látott el. 1860. augusztus 26-án a texasi Brazos-folyó mentén, Clear Forknál komancsokkal vívott ütközetben Thomas mellébe nyílvessző fúródott. Thomas kihúzta a nyilat a sebből, és miután egy orvos bekötözte tovább vezette az expedíciót. Hosszú katonai karrierje folyamán ez volt az egyetlen harci sebesülése.
Déli tisztből északivá válása