Szabó J. György, Joe Szabo (Budapest, 1950. február 4. – North Wales, Pennsylvania, 2016. február 2.http://www.legacy.com/obituaries/thereporteronline/obituary.aspx?n=joseph-george-szabo&pid=177646344&) magyar-amerikai újságíró, író, karikaturista, a WittyWorldvédett név, ebben a formában egybe iratik Nemzetközi Karikatúra Magazin (1987–1999) alapító főszerkesztője, lap és kiadótulajdonosa.

Család, gyerekkor

Édesapja Szabó József Imre (1910-1993) művész tehetséggel megáldott ember volt, aki fiatal korában vonzódott a színház világához, s idővel a Nemzeti Színház kórusának tagja lett, sőt statisztaszerepeket is vállalt. Később faszobrász, majd zenészként működött. Az 1929-1932-es gazdasági világválság idején biztosítási ügynökként kereste a kenyerét, majd kitanulta a könyvelést, az egzakt számok világát, és idővel könyvelő majd, mint főkönyvelő működött. Édesanyja Sólyom (Sternlicht) Erzsébet (1913-1992) a kor szokásainak megfelelően háztartásbeliként látta el a három gyerek nevelését. Precíz, pontos asszony volt. Később, amikor férje súlyos beteg lett a Magyar Postánál vállalt munkát. “Józsika" a legkisebb a három gyerek közül, család-centrikus, a gyerekek nevelésére odafigyelő szülőkkel. Édesapja problémamegoldó bölcsessége imponáló volt számára és idővel nagyon jó barátság fűzte hozzá.

1956-os emlékek

Hatesztendős volt a forradalom idején. Szüleivel másfél háztömbnyire laktak a laktanyától, amely az akkori harcok egyik kulcsfontosságú helyévé lépett elő. A harcok legnehezebb napjait óvóhelyen töltötték, de volt hogy fent a magasföldszinti lakásban a ruhásszekrények mögött védekeztek a becsapódó repeszek ellen. Az alapvetően négyemeletes ház két felső emelete leomlott felettük a harcok során. Az óvóhely bejáratát hatalmas törmelékkupac torlaszolta el. Később a tűzszünet idején, amikor utat vágtak a bejáratnál, a házból előbújva “az épület előtt egy kiégett orosz tankot láttam, aminek a tornyából egy katona holtteste lógott ki”. A forradalom kapcsán levont tanúságai megszívlelendőek:

"Nem szabad belenyugodni a jogok eltiprásába. Büszke voltam arra, hogy a forradalom spontán és tiszta volt. A betört kirakatokból nem loptak az emberek. Ellenkezőleg: mindenki egymást segítette amennyire visszaemlékszem. Érdemes volt felkelni az idegen diktatúra ellen, mert ha el is bukott a forradalom a hatalmas túlerővel szemben, a szovjetvezetés rájött, hogy a magyarokkal csak kesztyűs kézzel szabad bánni. Ennek az eredményeként többet engedtek meg Magyarországon és a helyzet viszonylag a legelviselhetőbb lett a kelet-európai országok között."cikk: Szeretettel köszöntjük a Vasárnap új munkatársát – Katolikus Magyarok Vasárnapja Hungarian-American weekly (Youngstown, Ohio), 1983 február

Iskolai évek

Tanulmányait a lakóhelyéhez közeli Práter utcai Általános Iskolában kezdte 1956 őszén, majd a Kossuth Zsuzsa Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolában folytatta, ahol nyomdaipari szakoklevéllel érettségit tett 1968-ban. Széles érdeklődésű gyerek volt. Iskolai életét, előmenetelét kedvezőtlenül befolyásolta az a tény, hogy nővére Szabó Ágota (1938-2007) és bátyja Szabó Zoltán (1939-) a forradalom leverését követően elhagyták az országot, ahogy akkoriban mondták: “disszidáltak”.

1968 és 1980 között Magyarországon

Nyomdászati ismereteit, tervezőkészségét, rajzkészségét szerette volna továbbfejleszteni, ezért jelentkezett (1968) az Iparművészeti Főiskola Tipográfiai Tanszékére, ahol akkoriban négy helyre több fordulóban választották ki a több száz jelentkezőből a felveendőket. A háromnapos felvételi utolsó körénél vérzett el. Ezután tipográfus mesteri oklevél megszerzésére készült, de itt egy nappal többet hiányzott a megengedett kvótánál és, bár jegyei jók voltak, nem engedték a második évbe. Később jelentkezett az Újságíró Akadémiára ahol szerkesztést és laptervezést tanult. Közben voltak egyéni és csoportos kiállításai, rajzai megjelentek az országos sajtóban (Élet és Irodalom, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Magyar Ifjúság, stb.) "... rendkívül megtisztelő módon Barcsay Jenő a munkáimat Victor Vasarelyéhez hasonlította az 1969-es Szentendrei Szabadtéri Tárlaton”.Cikk: Egy fiatal grafikusművész kiállítása a várban – A jövő mérnöke (Budapest), 1975 február 29. A Hungexpo reklámgrafikusa volt 1972-től, majd 1975 januárjában megkapta élete első laptervezői munkáját az Ország-Világ című képes hetilapnál. Alig másfél hónapos munka után, megnyerte a Nők Lapja meghívásos pályázatát, aminek eredményeképp az akkori Magyarország legnépszerűbb és legnagyobb (milliós) példányszámú hetilapjának lett a művészeti vezetője. Laptervezői munkáját dicsérendő hamarosan a Magyar Televízió bemutatta a Nők Lapja új arculatát. Országosan ismert tervezőként megszaporodtak munkái. Emblémákat, arculatokat, "lapfejeket" tervezett, dolgozott a Képes Sportnak, s egyebek közt elkészítette a Népművészet magazin megjelenési arculatát is. Három évvel később elfogadta a Magyar Nemzet meghívását és a lap tördelőszerkesztője lett (1978-1980). Ez mar nemcsak alkalmazott művészeti munkakör volt hanem politikával átitatott szerkesztéssel is együtt járt.Szabálytalan Önéletrajz by Szabó J, György – Szivárvány (Rainbow) Hungarian-American literary journal (Chicago, Illinois), 1984/12

Elindul karikaturista karrierje

1979-ben, ismerve Szabó grafikai képességeit, Várkonyi Tibor, a Magyar Nemzet külpolitikai újságírója és publicistája megkérdezte, hogy nem volna-e kedve karikatúrát rajzolni az ENSZ által szponzorált “Földrészek Párbeszéde” című nemzetközi gazdasági mellékletbe. Sőt, Várkonyi elmondta, hogy ha jól sikerül, akkor kivinné a rajzot Párizsba a közeljövőben sorra kerülő szerkesztőbizottsági ülésre. Szabó számára ez egy teljesen ismeretlen terület volt, de humora, rajzi készsége egy újabb terület kipróbálásának lehetőségét hordozta. A rajz elkészült, és váratlanul olyan sikert hozott Szabó számára, amit korábban elképzelni sem tudott volna. Élete első karikatúráját tizenhat ország vezető napilapja publikálta: a francia Le Monde, a japán Asahi Shimbun, a német Frankfurter Rundschau, az olasz La Stampa, a lengyel Zyczie Warszavy, a mexikói Excelsior, a jugoszláv Politika, a svájci Forum du Développement, a szenegáli Le Soleil, a spanyol El Pais, a pakisztáni Dawn, az Indian Express, az osztrák Die Presse, az algériai El Moudjahid, a Jornal do Brasil, és természetesen a Magyar Nemzet.Földrészek párbeszéde – Magyar Nemzet (Budapest), 1979 december 18. Az elsőt egy második, majd újabb karikatúrák es újabb országok követték. Idehaza már az Élet és Irodalom is kezdte közölni filozofikus és abszurd jellegű karikatúráit.

Szabó elhagyta Magyarországot

Sikerei tetőfokán, hazai karrierje csúcsán egy nap mégis úgy dönt, hogy családjával elhagyja Magyarországot. Egyre erősödött benne a szabad önkifejezési vágy, ugyanakkor a párt irányítása alatt álló lap párton kívüli vezető munkatársaként folyamatosan olyan helyzetekbe került, amely egészségére is ártalmas folyamatokat indított el benne. Egy vele készített interjúban erről így beszél:

"... Nehezen viseltem hogy beleláttam abba ahogy a rendszer manipulálta a népet és abba is ahogy mesterségesen tönkretették a másképp gondolkodókat (például ahogy elbántak a Karta 77 aláíróival). A Kommunista Párt Központi Bizottságának Tájékoztatási hivatala naponta adott ukázokat. Kezében tartotta az összes újságot, újságírót, írót, szerkesztőt, és meghatározta, hogy mi legyen a “véleményük”. Ha eltértek a párt vonalától, tönkretette őket, leginkább azzal hogy lehetetlenné tette a megjelenésüket. Vágytam a szabad önkifejezésre. Közben, mivel nem voltam kommunista, de a kommunisták által kontrollált sajtóban volt pozícióm, egyrészt lelkiismeret-furdalásom volt, másrészt a megélhetésem is állandóan veszélyben forgott. Abban a lehetetlen helyzetben voltam, hogy ha a legjobbamat akartam nyújtani a munkámban, akkor az elveim ellen kellett dolgoznom, ha pedig az elveimet akartam követni, akkor az állásomat kockáztattam..."Magyar emigránsok a frankfurti nemzetközi könyvkiállításon – Katolikus Magyarok Vasárnapja Hungarian-American weekly (Youngstown, Ohio), 1982 január 10.

Állandó stresszben élt ami lassan kikezdte az egészségét. Infarktusra utaló panaszok jelentek meg nála. Mivel a kivizsgálások nem találtak szervi okot, bekerült a Sportkórház mentálhigiéné osztályára, ahol hetekig vizsgáltak miután Dr. Buda Béla kijelentette hogy nem volt őszinte velük. Ebben természetesen igaza volt, ugyanis ha elmondja a valódi okokat, valószínűleg elveszíti az állását. Végezetül Dr. Buda segítségül azt mondta hogy szerinte nagyon mélyen valami fogva tartja. Magamagának kell megtalálnia a gyökeret, el kell vágnia, és azzal a tünetei meg fognak szűnni. " Rögtön tudtam, hogy ez a kommunizmus elhagyását jelenti számomra."

Nyugat-Németországban

1980 nyarán Nyugat-Németországba disszidált. Egész családja útlevelet kapott, ami a megszaporodott külföldre távozások miatt akkoriban csak magas szintű ajánlással volt lehetséges. A Magyar Nemzet akkori főszerkesztője, Pethő Tibor pártfogó támogatása eredménnyel járt, ami miatt később megpróbálták elmozdítani az állásából. Szabó másfél évig élt Frankfurt jómódú külvárosában, Königsteinben, amikor családjával megkapta a menekült státuszt az Egyesült Államoktól. Ez idő alatt szabadúszóként rendszeresen rajzolt karikatúrákat a Frankfurter Rundschau, Taunus Zeitung, és a Neue Presse számára.

Joe Szabo néven Amerikában

1981 végén érkeztek meg az Újvilágba. A kezdet nehezen indult. Az európai karikatúra stílus merőben más volt a megszokott és általánosan elfogadott amerikai stílustól (az amerikai karikatúrák inkább illusztrált viccek voltak címekkel, aláírásokkal, buborékba helyezett szövegekkel), és bár munkáit kitűnőnek tartották, féltek az olvasók megszokásaitól eltérő rajzokat publikálni. Három napilapnál is (San Diego Tribune, Memphis Commercial Appeal, Detroit Free Press) a meghirdetett karikaturista állást erre hivatkozva nem kaphatta meg. 1984-ben a Sting szatirikus magazin művészeti vezetője lett ahol a karikatúrái is megjelentek.Sting magazine makes successful debut – The Observer (Center Square, Pennsylvania), 1984. augusztus 21. 1985-ben a Philadelphia Daily News szerződéses politikai karikaturistája voltHungarian political cartoonist finds U.S. a better climate for craft by Gloria Sipes Paleveda – The Philadelphia Inquirer (Philadelpia, Pennsylvania), 1985. június 23. amíg a lap működését ellehetetlenítő héthetes sztrájk közel 50 millió dolláros veszteséget nem okozott a kiadónak és az ezt követő létszámleépítés egyik áldozatává vált. Ismét megélhetési gondok terhelték a közben öt gyerekre szaporodó családfő terheit. Ekkor fogalmazódott meg benne egy új, eddig sehol sem létező, saját-kiadású nemzetközi karikatúra magazin, a WittyWorld elkészítésének terve.

Elindul útjára a WittyWorld Publications (1987)