Ország ElnevezésFurgonTaxis collectifsCandongueiroColectivo (korábban)Combi (jelenleg)Multi-hire taxiZed err (a rendszámuk első két betűje, a ZR után)Kia kia (Yorùbáland)Tap-tap, fula-fula, kia-kia: The Haitian bus in Atlantic perspective. Thompson, Robert Farris. African Arts. Los Angeles: Spring 1996. Vol. 29, Iss. 2; p. 41Marsrutka (маршрутка)Trufi vagy CombiKombi (a VW Kombija után)Táx lotação, alternativoMarsrutka (маршрутка)Taxi pirataColectivoJeepney vagy V–Hire (Vehicle for Hire)Service taxiCombi, Zola vagy TeksiConcho, carro públicoCirculator, jitney, dollar van, shuttle service, shared ride limousine, guaguaMashrou' (مشروع)GbakaLiinitakso vagy marsruuttaksoMinibus taxiTanka tankaTro troCamionetaMagbana (Conakry)Tap tap angolul: Public light bus, minibus vagy vankínaiul:公共小型巴士 vagy 小巴Deeltaxi, TreintaxiAngkot, Bemo, Mikrolet (Jakarta), Oplet (Pekanbaru, Padang), Pete pete (Makassar), Sudako (Medan), más nevek is előfordulnakShared taxi, Six-seater auto, Eight-seater auto, Phat a phat, Polaamboo Taxi(a hagyományos taxit taxi service-nek hívják) Monit Sherutמוֹנִית שֵׂרוּתDabaabJitney Quebecben taxis collectifs vagy transport collectif par taxi vagy taxibusMarsrutka (маршрутное такси vagy маршрутка)MikroletMatatuColectivo, BusetaFula fula (Kinshasa)Tap-tap, fula-fula, kia-kia: The Haitian bus in Atlantic perspective. Thompson, Robert Farris. African Arts. Los Angeles: Spring 1996. Vol. 29, Iss. 2; p. 39AlmendrónBus, busik, minibus, mikrobus, nyskaMaršruta taksometrsService (سرفيس)Maršrutinis taksiKombe (Комбе)Shared Outstation TaxiSotrama, dourouniGrand Taxi, Petit TaxiAuto de Ruta (Ruletero), Colectivo, Rutero, Pesero vagy Combi, (pesero és combi, rendszerint kis busz)Maxi taxi (formal), Rutiera (informal)Chapa (ejtve: sa-pa)SammeltaxiMicroTaxi Colectivo (taxikra), microbus (minibuszokra)Bolekaja (Lagos), danfo (Lagos), kia kia (Yorùbáland), molue (midibuszokra)Local Van vagy VagonCombiTaxi collettivoMarsrutka (маршрутное такси vagy маршрутка)Marshrutka vagy երթուղային տաքսի ert’uġayin tak’siCarros públicos, guagua, pisa y correMaxi taxitwegerane, shared taxi, coaster busNo more ‘twegerane’ in commuter Coaster buses newtimes.co.rw, Friday, March 11, 2011Coaster vagy minibus (Coster)Poda podaCar Rapide (midibuszokra)MinibusStrely (In Martin, Martinské strely)Caasi, xaajiqamsiinService (سرفيس)Dala dalaSongthaew (สองแถว)Kia kia (Yorùbáland)DolmuşMaxi taxiLouageKamunye, Matatu vagy taxiShuttle vanMarsrutka (маршрутне таксі vagy маршрутка)Marshrutka (маршрутка)Carrito por puestoCommuter Omnibus or TshovaSok nyugat- és közép-afrikai országban és MadagaszkáronBush taxi, „bozóttaxi” (franciául: Taxi brousse)Néhány latin-amerikaiországbanPúblicos, colectivos, carritos, gauguas
Az iránytaxi a közlekedés egy olyan formája, mely nincs menetrendhez kötve, a járművek meghatározott útvonalon közlekednek és bárhol megállnak, illetve bárhol le lehet őket inteni.
Az iránytaxik tömegközlekedési eszközök, általában a fejlődő országokban. Minden országban más és más néven ismertek (lásd: táblázat).
Az iránytaxik egy másik csoportja meghatározatlan útvonalon közlekedik, a különbség az ilyen iránytaxi és a hagyományos taxi között, hogy a tömegközlekedési eszközökhöz hasonlóan megállnak útközben, hogy újabb utasokat vegyenek fel.
Járműtípusok Többféle típusú járműveket használnak iránytaxiként: minibuszokat, midibuszokat, fedett pickup kisteherautókat, kombikat vagy éppen teherautókat.
A legtöbb iránytaxit Európából vagy Japánból importált használt autóból alakították át, másokat, például Nigériában vagy Kenyában, különféle alkatrészekből rakták össze. Legtöbbször az eredeti üléseket kiveszik és hosszabb padokkal, vagy több üléssel helyettesítik, amelyeken általában jóval több utas utazik, mint kellene. Az iránytaxik nagy része, főleg a fejletlenebb országokban, rossz állapotúak; a gazdagabb országokban azonban ügyelnek a járművek állapotára.
Működése Tulajdonjog bélyegkép|300px|jobbra|Iránytaxi Kamerunban bélyegkép|300px|jobbra|Iránytaxik indulásra készen; Kigali, Ruanda
Az iránytaxiknak általában két fajtája van:
A járműveket egy cég működteti. Gyakran az egyes járművek tulajdonosai maguk a sofőrök, akik egy cég neve alatt dolgoznak. A másik lehetőség, hogy a járművek a cég tulajdonában vannak, a sofőrök pedig fizetést kapnak. A járművek magánkézben vannak. Ezek általában zsúfoltabbak, mint a céges járművek, az utasok néha a tetőn és a motorháztetőn is ülnek, sőt, még a csomagtartóban is. Ezek általában magánkézben vannak, a tulajdonos nem vesz részt a gépjármű napi működtetésében, hanem alkalmaz egy sofőrt és egy kísérőt, akik működtetik és fenntartják a járművet. Néha a tulajdonos bérbe adja az autót napidíjért, a bérlő pedig megtarthatja az aznapi bevételt. Néhány országban az így működtetett járművek illegálisak, de jövedelmezőek, mivel alacsony áraik vonzzák az utasokat.
Végállomás Egy adott iránytaxi útvonal végállomásai általában taxiparkolók, teherautó-parkolók, autóbusz-állomások stb., melyek gyakran a városközpontban, vagy nagyobb piacok mellett találhatóak. Léteznek kifejezetten iránytaxi-állomások is. Nagyobb városokban egyes útvonalaknak saját iránytaxi-végállomásuk van. Máshol egyáltalán nincs állomás, a járművek egyszerűen valamelyik út széléről indulnak. Nagyvárosok esetében a külvárosokban is találhatóak iránytaxi-végállomások.
Az iránytaxi-állomásokon gyakran találkozhatunk ún. „felhajtókkal”, akiknek az a feladata, hogy az utasokat az adott iránytaxihoz csábítsák. Erre különböző módszereik vannak: dicsérik a jármű komfortfokozatát, gyors utat ígérnek vagy éppen megragadják az utas csomagjait és szó nélkül feldobják a csomagtartóra. A legtöbb iránytaxi csak akkor indul el a végállomásról, ha már megtelt, és nem számít, hogy ez percekbe, órákba vagy akár napokba telik. A népszerű útvonalakon közlekedő iránytaxik várakozási ideje kisebb, bár általában az ilyen útvonalakon több társaság járművei is közlekednek. Az utasok általában azokat a járműveket választják, ahol többen ülnek, ezért néhány cég alkalmazottakat fizet azért, hogy beüljenek az iránytaxiba utascsalogatónak. Némely esetben az iránytaxik követnek valamilyen rugalmasan kezelt menetrendet, bár ezt nem mindig teszik közzé, vagy egyéb, az úticélhoz kapcsolódó, így az utasok számára is ismert körülményekhez igazítják menetrendjüket (pl. vasúti menetrend, rendezvények kezdete, stb.).
Kisebb városokban és falvakban a járművek nem kötődnek semmilyen céghez, a sofőrök saját autóikkal várják az utasokat. Annak ellenére, hogy a sofőrök versenytársak, a szokás megköveteli, hogy megvárják, míg a már megtelt jármű elindul, mielőtt elkezdik megtölteni utasokkal a sajátjukat.
Útközben A népszerű útvonalakon több jármű is közlekedik. Az árak változatosak, de gyakran az állam határozza meg őket, figyelembe véve az utak állapotát, a távolságot és az évszakot. Így a rosszabb utakon közlekedő taxik általában drágábbak, mint például az aszfaltozott utakon járók. Az országhatáron átkelő iránytaxik jóval drágábbak, és gyakran illegálisak is. Fizetni általában az utazás megkezdésekor kell, néhány esetben kiszálláskor. A csomagokért, melyek gyakran élőállatot és terményeket is jelentenek, általában külön kell fizetni, megegyezéses alapon. Az iránytaxik legkorábban általában reggel 6 és 9 között indulnak, a nagyobb távolságra közlekedők korábban is.
Az iránytaxi ott áll meg, ahol az utasok szeretnék, és útközben is felvesz utasokat, ott, ahol éppen leintik. Egyes országokban a kísérőnek vagy ún. jegykezelőnek kell fizetni, máshol (ahol nincs jegykezelő) közvetlenül a sofőrnek.
A legtöbb fejlődő országban az utak állapota miatt iránytaxival közlekedni fárasztó és lassú. A járműveket is megviseli az utak állapota, gyakran robbannak le, ám a sofőr és a jegykezelő egyben autószerelő is és gyakran olyan alkatrészekkel teszik újra működőképessé a járművet, melyekről fejlettebb országokban álmodni sem mernének. Az út olykor veszélyes is lehet, mivel a sofőrök a lehető leggyorsabban szeretnének célhoz érni, emiatt gyakran a megengedett sebességnél jóval gyorsabban vezetnek (ha az útviszonyok ezt lehetővé teszik). Egyes országokban banditákkal is számolni kell.
Országonkénti jellemzők Bozóttaxi (Nyugat- és Közép-Afrika) bélyegkép|300px|jobbra|Kombi típusú bozóttaxi
Három féle bozóttaxit különböztetünk meg: kombiautó, minibusz és teherautó.
Korábban a legtöbb kombi típusú bozóttaxi átalakított, 1980-as Peugeot 504-es volt. Ezek általában öt- vagy hétüléses autók, de valójában kilenc vagy akár több utas elhelyezésére is alkalmasak. Manapság azonban a Peugeot 505-ös és a Toyota Corolla kezdi kiszorítani a régi 504-eseket.
Nyugat- és Közép-Afrikában az utóbbi időben a minibusz lett a legnépszerűbb típus, különösen a hosszabb útvonalakon közlekedő bozóttaxik esetében, mivel 12-20 utas befogadására is alkalmasak. A sofőrök gyakran alkalmaznak segítőket, akik megmondják a sofőrnek, mikor álljon meg, és segítenek a csomagok elhelyezésében. A minibuszok általában lassabban közlekednek, lassabban telnek meg. Minibusszal utazni többe kerül, mint hagyományos busszal, viszont kevesebbe, mint a Peugeot-típusú bozóttaxival.
A kombi és kisbusz típusú bozóttaxik mellett teherautók is közlekednek, leginkább a rosszabb utakon vagy távolabb eső területekre. Az ilyen teherautók platóin padokat helyeznek el, és általában ponyvával fedett.
Dala-dala (Tanzánia) A szó eredete homályos, de valószínűleg a szuahéli 'dala' szóból ered, melynek jelentése a zsargonban 'öt'. Amikor az első dala-dalák megjelentek az 1960-as években, a viteldíj öt cent volt. Az iránytaxikat Tanzániában hívják még Gobole-nak és Vipanyá-nak is. Arushában a neve Hiace, melyet a leggyakrabban használt minibusz-modellről neveztek el.
Dolmuş (Törökország) bélyegkép|jobbra|300px|Egy dolmuş Antalya városában
A dolmuşok (ejtsd: dolmus) magánkézben lévő kisbuszok, melyek általában 14 utas szállítására alkalmasak, meghatározott útvonalakon közlekednek, általában városokban, de az adott városhoz közeli falvakba is el lehet jutni dolmuşsal.
A dolmuşok szakaszonként meghatározott viteldíjjal működnek. Ez általában 1 líra városon belül, városon kívül eső területekre valamivel több. A diákok általában olcsóbban utazhatnak. A városokban vannak dolmuş megállók (kék alapon egy nagy D betű), de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ott meg is fog állni a kisbusz. A járművet az úton bárhol le lehet inteni, és bárhol le lehet szállni róla.
A dolmuş szó jelentése „megtelt”, mivel csak akkor indulnak el a végállomásról, ha megteltek. Útközben az új felszállók egyenesen a sofőrnek adják a viteldíjat, és a szokás szerint a hátul ülők előre küldik a pénzt a többi utas segítségével, és így kapják vissza a visszajárót is.
A dolmuş-sofőröket agresszív, kemény és félelmet nem ismerő sofőrökként tartják számon, akik a megengedettnél jóval gyorsabban vezetnek, és nem figyelnek oda a közlekedési szabályokra. Mégis a legtöbb török városban a dolmuş az egyetlen olcsó, mégis megbízható és gyors tömegközlekedési eszköz, mivel a legtöbb helyen a hagyományos tömegközlekedés még nem épült ki rendesen, Isztambul külső részein pedig szinte csak dolmuşokkal lehet gyorsan célhoz érni.
Jeepney (Fülöp-szigetek) bélyegkép|jobbra|300px|Egy színes jeepney
A Jeepney a tömegközlekedés egyik népszerű formája a Fülöp-szigeteken. A szó maga a jeep és a jitney összetételéből származik, de egy másik verzió szerint a jeep és a knee (angol: térd) összetétele, utóbbi a hely szűkösségére utalva. Eredetileg a második világháború után hátrahagyott amerikai katonai dzsipekből alakították őket át és legfőbb jellegzetességük a harsány színviláguk és a zsúfoltságuk. Mindemellett a Fülöp-szigeteki kultúra egyik szimbólumává is váltak.