Az izmaeliták kifejezést széles körben használták az egykori szír, görög, kopt és örmény leírások a korai arab hódítókra, Mezopotámia, Szíria és Egyiptom területén. A középkori Magyarországon viszont mindazon muszlim vallásúak összefoglaló neve volt, akik többnyire arab, böszörmény, bolgár, besenyő, kun, káliz származásúak voltak.
Etimológia A kifejezés Ábrahám fia, Izmael nevéből származik, aki a Héber Biblia (Ószövetség) alapján az arabok ősatyja volt.
Leírása Az Árpád-kori Magyarországon élő muzulmán vallásúak csoportjai jelentős szerepet töltöttek be az egykori gazdasági életben és a honvédelemben. A római egyház fejei, a pápák is több alkalommal foglalkoztak az izmaelitákkal. A kései Árpád-korban mint vallási kisebbséget az egyház türelmetlensége sújtotta őket, ami népi beolvadásukhoz vezetett. Királyainkat is arra ösztönözték, hogy egyre szigorúbb törvényekkel szabályozzák a hazai izmaeliták életét: szokásaik elhagyására, széttelepülésre, keresztény templomok építésére, vegyesházasságokra kényszerítették őket. 1232-ben például II. Andrással nemesei megfogadtatták, hogy sem izmaelitákat, sem szerecseneket nem nevez ki a kamarák élére. Az izmaeliták az arab világgal is kapcsolatban álltak, a muszlim tudósok, utazók, többek között Abu Hámid és Jákút írásaiból értékes adatok maradtak fenn.
Családfa Családfa a Héber Biblia (Ószövetség) alapján:
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:Középkor Kategória:Muszlimok