A szászhermányi erődtemplom a 13. század első felében épült, később többször átalakított, román és gótikus stíluselemeket ötvöző templom, valamint a 15–17. századok során köréépült kettős védfalgyűrű épületegyüttese Romániában, Brassó megyében. A jó állapotban fennmaradt vár és templom az erdélyi szász építészet kiemelkedő remeke és a szászok egyik legjelentősebb gótikus erődített temploma. A falu központjában elhelyezkedő téren áll, köréje szerveződött a település, innen indulnak ki a fő utcák.
A templomépület kialakítását tekintve háromhajós bazilika. A hajók és a szentély kialakítása és alaprajzi elrendezése rokonítható más, Nagyszeben környéki háromhajós bazilikákkal. Az épületet a 13. század második negyedében, tornyát 1290 körül emelték (56 méteres magasságával ez a Barcaság legmagasabb templomtornya); korai építési szakaszában késő román és kora gótikus építészeti elemeket alkalmaztak, a 15–16. századi átépítés során pedig késő gótikus és reneszánsz elemekkel bővült. Végső, jelenlegi formáját és kialakítását 1593-ban nyerte el. Védőrendszerét a 15. század közepén kezdték építeni; belső, ovális alaprajzú várfala tizenkét méter magas és négy méter vastag, tetején gyilokjáró fut körbe, és hét vártorony erősíti. A Barcaság egyik legerősebb templomváraként az évszázadok során számos támadásnak állt ellen, többek között 1552-ben, 1599-ben, 1600-ban, 1612-ben, 1658-ban és 1663-ban. Az erőd kiemelkedő jelentőségű épülete a keleti vártoronyhoz csatlakozó Mária-kápolna, amelynek fennmaradtak 15. században készült freskói.
A templom, erődje és kápolnája a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11715 sorszámon szerepel. A 21. században múzeum: mind az erőd, mind pedig a templom látogatható; megtekinthető a berendezés, a torony, a gyilokjáró, a kápolna és az egyes kamrákban berendezett néprajzi kiállítások.
Története A templom építésének pontos dátuma nem ismert, de a 13. század második negyedére tehető. A Barcaságban letelepített Német Lovagrend 1218-ban kapott pápai engedélyt, hogy templomokat építsen új lakhelyén. Az épület 1240-ben már állt (vagy építés alatt volt), ugyanis egy ekkor keletkezett adománylevél szerint Monte Mellis (Szászhermány) templomát IV. Béla magyar király a kerci kolostornak rendelte alá. Egyes történészek szerint ebből az időszakból származik az első védőrendszer is, melyet az 1241-es tatárjárás után építettek ki. Tornyát 1290 körül emelték; falainak vastagsága másfél öl, és egy nyitott erkély futotta körbe, amit azonban 1794-ben lebontottak.
A régészeti feltárások alapján korai építési szakaszában a késő román és kora gótikus építészeti elemeket egyszerre alkalmazták, talán a kerci műhely közvetlen hatására. Az építkezés közben is változtattak egyes részek stílusán, ez például a templom nyugati részén látszik, amely gótikus elemeket tartalmaz, továbbá a torony is gótikus stílusú. A 15–16. század során átépítették a templomot, ekkor – bár alaprajza és architektonikája változatlan maradt – késő gótikus és reneszánsz építészeti elemekkel bővült, többek között kicserélték a kora gótikus ablak- és ajtókeretek nagy részét.
Egy 1521-es rendelet azt ajánlotta, hogy minden falu falakkal vegye körül templomát, az erőd belsejében pedig létesítsenek kamrákat, ahol a családok biztonságba helyezhetik a vagyonukat. A szászhermányiak már a 15. század közepén elkezdték kialakítani a templomot övező védműrendszert, amelyet végül a 17. század közepén fejeztek be. A belső, ovális alaprajzú, tizenkét méter magas és négy méter vastag falak tetején gyilokjáró futott körbe, az erődöt hét (Orbán Balázs és Emil Sigerus szerint eredetileg nyolc) torony erősítette, a kaputorony átjáróját pedig egy kétszintes melléképület is védte. A 16. században egy második, külső falat is emeltek, melynek magassága öt méter volt, és hátráltatta a fő várfal ostromát és ágyúzását. Ezzel a templomerőd a közép-európai várépítésben kevéssel korábban megjelent zwingerekre tett szert, amelyeket a Barcaságon csak néhány várnál és templomerődnél alkalmaztak. Feljegyezték, hogy 1522-ben hét szakállas puskát (Hakenbüchse) vásároltak az erőd védelmére.
A 16. század közepén Johannes Honterus reformátor munkásságának folytán az erdélyi szászok evangélikus (lutheránus) hitre térnek, az addig katolikus, Szent Miklósnak szentelt templom pedig evangélikus lett. Szászhermány legelső evangélikus papja Mathias Glatz volt, aki 1550 és 1556 között szolgált.
1593 áprilisában mind a templom, mind a vár tűzvész áldozata lett. A főhajó beomlott boltozatát gótikus stílusban építették újra, a munkálatokat 1595-ben fejezték be. Ezen alkalomból készültek a főhajó és a déli mellékhajó késő gótikus ablakai is. Ekkor nyerte el az épület végső, jelenlegi formáját és kialakítását. Mivel az új boltozat alacsonyabb lett, a felső körablakok nem a hajóba, hanem a padlásra nyílnak. 1608-ban a várkapu fölött elhelyezkedő úgynevezett Mészárosok tornyába egy harangot helyeztek el, melynek felirata O rex gloriae Jesu Christe veni cum pace (vagyis úgynevezett Angelus-harang). A 18. század elején svéd katonák és tisztek vonultak át Erdélyen, és a szászhermányi templomban istentiszteletet hallgattak, majd adományokkal támogatták; a pénzt az oltár elkészítésére használták fel. A svédek második látogatásukkor ismét adományoztak; ebből a pénzből vásárolták az orgona elülső részét.
1794-ben új héjazatot kapott a torony, ekkori a ma is látható gúlasisak. 1801-ben a belső várfal északkeleti része leomlott, így 1801 és 1803 között felújították az erődöt, azonban a leomlott rész helyett csak egy vékonyabb, gyilokjáró nélküli falat építettek. A felújítás alkalmával lebontották a külső várfal egy részét is, mivel ekkor az erőd már nem látott el védelmi szerepet. 1814-ben a vizesárok egy részét feltöltötték, a felvonóhidat pedig egy fedett, barokk díszítésű átjáró váltotta fel. 1815-ben felépítették a kapu mellett, a várfalon kívül látható faluházát, mely azelőtt az erőd belsejében működött. 1837-ben egy földrengés megrongálta a templomot, a megrepedt tornyot a lakosok hat keresztgerendával erősítették meg. 1886-ban villám sújtotta, ezután villámhárítóval látták el.
1976–1978 között átfogó felújításra került sor; 1996-ban a falfestményeket restaurálták. A 21. században múzeum: mind az erőd, mind pedig a templom látogatható; megtekinthető a berendezés, a torony, a gyilokjáró, a kápolna és az egyes kamrákban berendezett néprajzi kiállítások. A templomban rendezvényeket is tartanak (mint például a Musica Barcensis).
Hadtörténet bélyeg|A várfal belső részén kialakított kamrák Az erődtemplom az évszázadok során több támadásnak állt ellen. 1552-ben Ștefan Rareș moldvai fejedelem tört be a vidékre, 1599-ben és 1600-ban Vitéz Mihály seregei garázdálkodtak a Barcaságban, 1603-ban Giorgio Basta dúlta fel a falut, azonban a templomerődöt nem tudták bevenni.
1612 áprilisában Báthory Gábor erdélyi fejedelem érkezett a Barcaságba, hogy a szászokat leigázza, bosszúból az előző évben Radu Șerbantól elszenvedett vereségért. Számos szász település ellenállás nélkül behódolt neki; Brassón kívül, amelyet erős erődítményei védtek, csak Szászhermány tudta tartani magát az ellenséggel szemben. Michael Weiss brassói bíró több katonát küldött a falu védelmére, élükön Johann Böhm cseh festővel. Böhm egy ágyút kerített, melyet a templomtoronyban helyeztek el, majd felkészítette az erődöt a védelemre.
Mikor a fejedelem Szászhermányba érkezett és a falu behódolását követelte, a lakosok visszavonultak a templomerődbe, és hősiesen védték. Báthorynak sikerült rést ütnie a várfalon, de a falusiak egy éjszaka alatt templomi padokkal és földdel töltött zsákokkal eltorlaszolták a rést. A védők közben jól irányzott lövésekkel pusztítást végeztek az ostromlók között, és a fejedelem sátrát is eltalálták. Báthory néhány nap múlva Nagyszeben felé indult és csak egy kisebb zsoldoscsapatot hagyott a településen, hogy folytassák az ostromot. Időközben a falusiaknak már majdnem elfogyott az élelmük, de az ostromlóknak is fogytán voltak a készleteik. Ekkor a szászhermányi asszonyok összegyűjtötték a maradék lisztet és hozzávalókat a kamrákból, és kalácsot sütöttek, melyet kidobtak a várfalon át az ostromlóknak. Egy kocát és egy kecskét is felakasztottak a várfalra, hogy megmutassák az ellenségnek, hogy még mindig elegendő élelmük van, és ellen tudnak állni egy hosszú ostromnak. Az ellenséges zsoldosok azt a következtetést vonták le, hogy a védőket nem tudják belátható időn belül kiéheztetni, és elvonultak.
A leleményesség elismeréseként a brassói tanács engedélyezte a szászhermányi asszonyoknak, hogy minden pénteken a brassói vásáron adómentesen árulhassák a kalácsokat (Kolatschen), feltételként azonban kikötötték, hogy ha egy pénteki napon nem érkezik egyetlen kalácsárus sem, az engedély érvényét veszti. A szászhermányiak több mint kétszáz éven keresztül tartották fenn kiváltságukat.
1658-ban a templomerőd közel egy hétig tartott ki az ostromló török–tatár–moldvai sereg ellen, akik végül elvonultak. 1663-ban ismét törökök és moldvaiak ostromolták. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok egy tábora Szászhermány mellett helyezkedett el, így a falut mind a kurucok, mind a császáriak többször feldúlták. A templomvár utoljára az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban töltött be védelmi szerepet, mikor egy megfutamított osztrák szakasz bevette magát az erődbe, de a székelyek betörték a kaput, és az osztrákok nagy részét lelőtték vagy foglyul ejtették.
Leírása A templom bélyeg|A templom az apszis felől Háromhajós, eredetileg román stílusú bazilika. A főhajó hossza 20 méter, és két mellékhajó szegélyezi, közöttük félköríves záródású árkádívekkel, melyek masszív, négyszögletes oszlopokra támaszkodnak. A keleti árkádok szélesek és kerek boltívesek (romanika), a nyugatiak keskenyebbek és csúcsívesek (gótika). A szentély és apszis eredeti, 13. századi formájában maradt fenn, bár a gótikus korban a szentély félköríves záródásához kívülről sokszögű záródást építettek. A feltárt román stílusú ablakok két-két szentet ábrázolnak. A templomhajóba nyugati és déli irányból nyílik bejárat, az utóbbi a hajó falán keresztül egy kis előtérbe nyílik, mely eredetileg ciszterci típusú oldalkápolna volt, és a szentélytől egy diadalív választja el. A másik, északi oldalkápolnát sekrestyévé alakították a 15. században, a katolikus időkre szekrénykék és egy késő gótikus piscina utal. A sekrestyéből indul a lépcső a szószékhez.
A hajók és a szentély kialakítása és alaprajzi elrendezése rokonítható más, Nagyszeben környéki háromhajós bazilikákkal (pl. Nagydisznód). A mellékhajók fölé magasodó főhajó gádorfalát négykaréjos körablakok, szerkezetileg pedig oldalkápolnák tagolják. A nyeregtetős főhajót a 16. század végi tűzvész után épült, fiókdongákkal kialakított hálóboltozat fedi, a mellékhajók mennyezete bordás keresztboltozat. A szentélyrész a főhajónál keskenyebb kialakítású, egyszersmind alacsonyabb is, a főhajótól korinthoszi oszlopokra támaszkodó diadalív határolja el. A szentélynégyszöget félköríves apszis zárja le, két oldalán pedig egy-egy kápolna csatlakozik hozzá. Az apszis falazatában ma is látható félköríves záródású, keskeny ablakok még a 13. századi állapotokat tükrözik. A szentély négyezetét élkeresztboltozat fedi, magát az apszist pedig egy félkupola borítja.
Az evangélikus temető nem a templom mellett, hanem attól délre, az Állomás utcában (str. Gării, Bahnhofgasse) helyezkedik el.
Berendezése bélyeg|A diadalívvel leválasztott szentély a 18. századi oltárral és a szószékkel