A kékfejű szajkó, vagy amami szajkó (Garrulus lidthi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben. Tudományos nevét Theodoor Gerard van Lidth de Jeude holland zoológus tiszteletére kapta.
Elterjedése A faj kizárólag a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek két északi szigetén, Amami és Toku szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és magaslati cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Valamivel nagyobb testű, mint az eurázsiai elterjedésű szajkó. Testhossza 38 centiméter. Csőre erősebb felépítésű és farka is jóval hosszabb, mint rokonfajának. Fejének színe csillogó fekete, válla és háta mély sötétkék színű, míg testének többi része gesztenyebarna. bélyegkép|240pxbélyegkép|240px
Életmódja Táplálékának jelentős részét egy helyi tölgyfaj, a Quercus cuspidata makkjai teszik ki, de apróbb hüllőket és rovarokat is elkap.
Szaporodása Nagy méretű fészkét faágakra rakja. A tojó 3-4 tojást rak, melyek a hímmel együtt költenek ki és együtt nevelik fel a fiókákat is.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 3900 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
A fajt korábban színes tollaikért vadászták, melyekből hölgyek kalapjaira való díszeket készítettek. Jelenleg a fajra a legfőbb veszélyt a szigetekre betelepített jávai mongúzok (Herpestes javanicus) okozzák. A mongúzokat a szigetekre azért telepítették be, hogy féken tartsák az őshonos okinavai bambuszvipera (Ovophis okinavensis) állományát. Jelenleg a mongúzok szabályozott irtásával óvják e fajt.
Jegyzetek
Források
További információk Képek az interneten a fajról
Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
Kategória:Garrulus Kategória:Madárfajok Kategória:Japán endemikus madarai Kategória:A Rjúkjú-szigetek madarai