bélyegkép|300x300px|Caravaggio: Péter apostol keresztre feszítése (1600 körül) – Egy legenda szerint Pétert a saját kérésére fejjel lefelé feszítették a keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban)Szent Péter apostol , katolikus.huA keresztényüldözés tág értelemben a keresztényeket ért támadások összességére utal bármely korban, a világ bármely országában, amit a hitük megvallása és megélése miatt szenvednek el. Szoros értelemben a Római Birodalomban, az első három század során lezajlott üldözések összefoglaló elnevezése, amelynek Nagy Constantin római császár vetett véget a 313-ban kiadott milánói ediktummal. A keresztényüldözés elsődleges oka a vallási türelmetlenség, ami mögött gyakran a politikai ideológia mássága húzódik meg. Az üldözés koronként és országonként többféle formát ölthet: a nyílt pogromoktól kezdve, a szervezett üldözésen át, a burkoltabb lejárató kampányig széles a paletta. A keresztényüldözés speciális esete, amikor egy keresztény egyház üldöz más, rivális keresztény csoportokat (pl. inkvizíció, vagy kassai szent vértanúk legyilkolása az ellenreformációra adott protestáns válasz).
A brit külügyminisztérium felkérésére 2019-ben végzett kutatás megállapítása szerint: „A kereszténység a legveszélyeztetettebb vallási felekezet, amelynek tagjait a Közel-Keleten már-már az eltűnés esélye is fenyegeti.”A „népirtás határán” a keresztényüldözés , neokohn.huChristian persecution 'at near genocide levels', bbc.com
Sok keresztény szerint napjainkban fokozódik a keresztény vallás híveinek üldözése szerte a világban.* International Christian Concern (ICC) , persecution.org Tombol a keresztényüldözés a világban, origo.hu Szijjártó: a kereszténység a legveszélyeztetettebb vallási közösség , 24.hu Washingtoni konferencia a vallásszabadságról – Magyarország támogatja a közel-keleti keresztényeket, magyarkurir.hu The persecution of Christians is on the rise worldwide , churchinneed.org Világfigyelő listáján (World Watch List) az Open Doors nevű keresztény emberi jogi nonprofit szervezet rendszeresen kimutatást közöl azokról az országokról, ahol a mintegy negyedmilliárd keresztény üldözése a legszélsőségesebb formában zajlik.Open Doors serves persecuted Christians around the world by providing vital support, delivering resources, and providing training. , opendoorsuk.orgV4NA: Negyedmilliárd keresztényt üldöznek világszerte, origo.hu A német evangélikus egyház a keresztényeket a világ leginkább üldözött vallási közösségének tekinti, mivel az iszlám világban megnőtt a fundamentalisták befolyása.SPIEGEL ONLINE RSS Schlagzeilen Geduldeter Hass, spiegel.de
Kezdeti üldözések A legkorábbi feljegyzések az újszövetségi iratokban maradtak fenn, maguktól a keresztényektől. Ezek alapján kaphatunk képet az üldözés első fázisáról.
Az első keresztény nemzedék nem kereste az összeütközést sem a római hatóságokkal, sem a zsidó vallással. A békés megoldások híve volt. Vallási eszméivel viszont kivívta először a zsidó vallási elit ellenszenvét, később a római hatóságok nemtetszését.
Az első keresztényüldözők – az 1. században – a zsidó vallás vezető rétegéből kerültek ki. A két csoport közti ellentét Jézus és az „írástudók” közti konfliktusra vezethető vissza. A názáreti Jézus nyíltan bírálta a vallási vezetők életvitelét, tanításait és az alsóbb néposztályok felé megnyilvánuló érzéketlenségét. Tanításai és karizmatikus egyénisége nagy hatással volt az egyszerű népre. Az írástudók Jézusban konkurenciát láttak, ezért törvényrontással, lázítással és varázslással vádolták meg. A legfőbb bűnének viszont azt tartották, hogy a názáreti ács fia Krisztusnak, vagyis Messiásnak vallotta magát. Ez a zsidóság szemében istenkáromlásnak számított, és halálos ítéletet vont maga után, amit végül Pontius Pilatussal mondattak ki.
Mindebből következően az írástudók a Jeruzsálemben megszülető keresztény egyházat sem nézték jó szemmel. A zsidókból lett keresztények ugyanis igyekeztek relativizálni a Tóra rendelkezéseit, és a fő hangsúlyt már nem a mózesi törvények betartására, hanem a Jézusba vetett hitre helyezték. Ez vezetett végül a kereszténység és a zsidó vallás végleges különválásához, és a zsidó vallási elit részéről a keresztények elkeseredett üldözéséhez. Az első keresztény vértanú a hagyomány szerint Szent István (vértanú) diakónus volt.
Császárkultusz kontra keresztények A keresztények elleni perek kora 64-től 249-ig A kereszténység gyorsan terjedt a Római Birodalomban és a fővárosba is eljutott. A római hatóságok azonban nem nézték jó szemmel a római államvallást elutasító keresztényeket. Vallásukat babonás különcségnek tartották, és a nép is idegenkedett tőlük. Suetonius római történetíró Nero uralkodásáról szólva így ír: „Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre…”. Suetonius minden bizonnyal Róma leégése után (i. sz. 64) bekövetkezett kivégzésekre utal, amiről Tacitusnál részletesen olvashatunk:
A hagyomány szerint Nero alatt szenvedett vértanúhalált Péter és Pál apostol is.
Az üldözés második hulláma az 1. század végén, Domitiánus császár idején következett be. Ő nem bűnbakot keresett a keresztényekben, hanem a császárkultusz elutasításában találta őket vétkesnek. Még környezetét sem kímélte. A császárkultusz megtagadása miatt bírói eljárással száműzetésre vagy halálra ítélte őket. A hagyomány szerint az idős János apostol is ekkor került száműzetésbe Patmosz szigetére, ahol a Jelenések könyvét írta.
jobbra|bélyegkép|300px|Henryk Siemiradzki: Nero fáklyái (1876) („kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak”Róma első vértanúi , katolikus.hu) jobbra|bélyegkép|300px|Péter apostol vértanúsága
Egy érdekes levél a 2. század elejéről fontos adatokkal szolgál, és képet ad az üldözés korabeli jellegéről. Az ifjabb Pliniusnak Traianus császárhoz intézett leveléről van szó:
A császár válasza nem késett sokat. Traianus levelében megdicséri Pliniust: „Helyesen jártál el amaz egyének ügyeinek kivizsgálásában, akik ellen azt a vádat emelték előtted, hogy keresztények. Mert általánosságban nem is lehet megfogalmazni valami meghatározott szabályt.” A 2. század elején tehát nem volt még törvény a keresztények üldözéséről. Akkor lehetett valakit elítélni, ha feljelentették, s az illető makacsul ragaszkodott hitéhez. Ebből a korból Traianus levelén kívül Hadrianus császár utasítása ismeretes 124-ből. A császár Minucius Fundanus ázsiai prokonzulhoz intézett levelében a Traianus által vázolt elvekhez hasonlóan fogalmazott. Levele is azt bizonyítja, hogy a császári valláspolitika a keresztények ügyében ekkor még nem a szisztematikus üldözésen, hanem az eseti feljelentések kivizsgálásán alapult. Ez azonban nem jelentett kíméletet. A per lefolyása jellemző módon úgy történt, hogy a feljelentő szavára a bírói testület elé vezették a vádlottat, ha kereszténynek vallotta magát, megkínozták és megölték, ha áldozott a császár szobra előtt, és káromolta Krisztust, akkor szabadon engedték.
Az üldözések pszichológiai háttere A keresztények erősen negatív megítélésében jelentős szerepet játszott a tény, hogy a vallás követői visszautasították a Római Birodalom területén belül istenségként tekintett császár által megkövetelt hódolatot. Ahogyan a császár tisztelete esetében, a keresztények a Birodalom területén megrendezett fesztiválokon és vallásos eseményeken sem vettek részt, az államban jelenlévő többi vallás istenét sem tisztelték.
Ezt a társadalom többsége összeférhetetlen magatartásként érzékelte, továbbá attól tartottak, hogy a keresztények ezzel megsértik a többi istent: ha katasztrófa történt, vagy éhínségek, betegségek sújtották a népet, az emberek a keresztények megjelenésében találták meg a bajok forrását hiszen a csapásokat az istenek által rájuk mért büntetésnek tekintették. A rómaiak szemében az istenek elutasításával a keresztények a római identitással és Rómával, mint állammal is szembehelyezkedtek.
Emellett a keresztény istentiszteleteket a kor többi vallásos eseményétől eltérően nem nyilvánosan, hanem zárt ajtók mögött tartották, amely táptalajt adott a szóbeszédnek és a pletykáknak. Ennek folytán a nép közt hamar elterjedt, hogy a keresztények összejöveteleik előtt gyermekeket ölnek, utána pedig a vérüket isszák – ez a vérvád több, mint valószínű, hogy az eucharisztia félreértelmezése –, egy szamárfej előtt hódolnak, varázsolnak és fajtalankodnak, feleségeik vérfertőzők, adócsalók.
Ezeket a rágalmakat nem csupán a korszak népszerű személyiségei – pl. a görög író Lukianosz, a filozófus Kelszosz, Porphüriosz vagy Hieroklész, a római író Iuvenalis és Apuleius – terjesztették, de iskolai tananyagba is bekerült.Buji Ferenc: Az első római keresztényüldözés , bujiferenc.hu A vádakkal szemben a korabeli keresztény írók tiltakoztak. Egyik legismertebb apologetikai írás a 3. századi egyházatya Tertullianus nevéhez köthető. A Római Birodalom elöljáróihoz címzett munkájában mutatta be a korabeli keresztények igazi arcát. (ld. még: Ókeresztény írók)jobbra|bélyegkép|265px|Keresztények kivégzése az ókori Rómában, illusztráció a Trattato de gli instrumenti di martirio e delle varie maniere di martoriare usate da' gentili contro christiani, descritte et intagliate in rame (1591) című műben
A szervezett keresztényüldözések kora 249-től 313-ig bélyegkép|240px|Jean-Léon Gérôme: Keresztény mártírok utolsó imája a római arénában (1863 és 1883 között) A tervszerű üldözést Decius császár indította meg. Ő már nem bízott a spontán feljelentések hatékonyságában, ezért 249-ben rendeletet adott ki, melynek értelmében a keresztény elöljárókat az egész birodalomban fel kellett kutatni és perbe kellett fogni, majd a szokásos módon elítélni. 250 tavaszán elrendelte azt is, hogy a birodalom valamennyi alattvalója áldozatot mutasson be a római vallás isteneinek és magának a császárnak a szobra előtt is. Erről a hatóságok igazolást adtak ki. Egyiptomban több ilyen, latinul libellusnak nevezett írást találtak. „Az áldozatok felügyeletére rendelt bizottságnak Aurélia Leulistól, A. lányától, aki Euhémeria falujában, a Themistés kerületben lakik. Mindig áldoztam az isteneknek, és megadtam nekik a tiszteletet, és most jelenlétetekben bemutattam a (császári) parancsnak megfelelő égő- és italáldozatot, és az áldozati húsból kiskorú gyermekeimmel, Palempisszel és Térisszel együtt ettem. Ezért fordulok hozzátok kérelmemmel, hogy aláírásotokkal tanúsítsátok. Legyetek jó szerencsével! Én, Aurélia Leulis, harmincöt éves, nyújtottam be.” Akinek nem volt igazolása, állami hivatalt nem vállalhatott, ugyanakkor rögtön gyanússá is vált a hatóság előtt. A császárt döntésében a köznép vélekedése is befolyásolhatta, ugyanis a birodalom gazdasági bajainak és katonai kudarcainak okát a pogány társadalom a kereszténységben vélte megtalálni.
Az őt követő két császár (Gallus és Valerianus) hasonló szemlélettel uralkodott.
260-ban Gallienus római császár feleségének, a keresztény Saloninának a hatására megszüntette az üldözést. A keresztények mintegy 40 évig nem szenvedtek vallásukért bántalmazást.
Diocletianus császárral újrakezdődtek az üldözések. Bár eleinte ő is tartotta magát Gallienus rendeletéhez, később caesari rangban álló helyettese, Galerius biztatására elhatározta az egységes államvallás helyreállítását. A római államhatalom teokratikussá vált, a császár lett 'a birodalom legfőbb istene'. 297-ben rendeletben kötelezték a keresztény hivatalnokokat, hogy áldozatot mutassanak be az isteneknek. Mivel a rendelet keveset használt, az államtanács 303 február 23-án megindították a nyílt üldözést, mely templomok lerombolásával, szent könyvek elégetésével, jogfosztással, majd a hívek kivégzésével járt együtt. A kortárs Euszébiosz egyháztörténeti művében ír arról, hogy a mártírok vére patakokban folyt.