Abdzsad

Az abdzsad (/ˈæbdʒæd/, arabul: أبجد; más néven abgad) olyan írásrendszer, amelyben csak a mássalhangzókat jelölik, a magánhangzókat az olvasónak kell következtetnie. Ez ellentétben áll más ábécékkel, amelyek mind a mássalhangzók, mind a magánhangzók jeleit tartalmazzák. A kifejezést 1990-ben Peter T. Daniels vezette be.Daniels, P. (1990). Fundamentals of Grammatology. Journal of the American Oriental Society, 110(4), 727-731. doi:10.2307/602899: "El kell ismernünk, hogy a nyugati sémi írások egy harmadik alapvető írástípust alkotnak, amely csak az egyes mássalhangzókat jelöli. Ez nem sorolható be egyik másik kifejezés alá sem. E típus megfelelő neve alefbeth lenne, levantei eredetének tiszteletére, de ez a kifejezés túlságosan hasonlít az ábécéhez ahhoz, hogy praktikus legyen; ezért azt javaslom, hogy ezt a típust "abjad"-nak nevezzük, [Lábjegyzet: azaz a korábbi sémi ábécékből ismert alif-ba-jim rend, amelyből a modern alif-ba-ta-tha rendet a hasonló alakú és különböző számú pontokkal rendelkező betűk egymás mellé helyezésével vezették le. Az abjad az a sorrend, amelyben a betűkhöz számértékeket rendelnek (mint a héberben).] az arab írás hagyományos rendjét6 jelölő arab szóból, amely (kimondatlanul) természetesen ebbe a kategóriába tartozik... Van még egy negyedik alapvető írástípus, amelyet több mint negyven évvel ezelőtt James- Germain Fevrier ismert fel, és amelyet ő "neoszillabáriának" nevezett (1948, 330), majd harminc évvel ezelőtt Fred Householder, aki "pszeudoalphabet"-nek nevezte (1959, 382). Ezek Etiópia és "Nagy-India" írásai, amelyek egy alapformát használnak az adott szótag mássalhangzó + egy adott magánhangzó (a gyakorlatban mindig a jelöletlen a) jelölésére, és ezt módosítják a mássalhangzóval vagy magánhangzó nélkül álló szótagok jelölésére. Ha nem lenne ez a létező kifejezés, akkor azt javasolnám, hogy a minta megtartásával nevezzük ezt a típust "abugidá"nak, az etióp szóból, amely a mássalhangzók segédhangzó-sorrendjét jelenti a jelzőben." 1990-ben ugyanerre a fogalomra más kifejezések is születtek: részleges fonémikus írás, szegmentálisan lineáris hibás fonográfiai írás, konszonánsírás, konszonáns írás és konszonáns ábécéAmalia E. Gnanadesikan (2017) Towards a typology of phonemic scripts, Writing Systems Research, 9:1, 14-35, DOI: 10.1080/17586801.2017.1308239 "Daniels (1990, 1996a) az abjad elnevezést javasolja ezekre az írásokra, és ez a kifejezés jelentős népszerűségre tett szert. Más kifejezések között szerepel a részleges fonémikus írás (Hill, 1967), szegmentálisan lineáris hibás fonográfiai írás (Faber, 1992), mássalhangzóírás (Trigger, 2004), mássalhangzóírás (Coulmas, 1989) és mássalhangzó ábécé (Gnanadesikan, 2009; Healey, 1990)." A nem tisztán abdzsad írásjelek magánhangzóit vagy opcionális diakritikus jelekkel, vagy korlátozott számú különálló magánhangzójelekkel, vagy mindkettővel ábrázolják. Az abdzsad elnevezés az arab ábécé első (eredeti sorrendjében) négy betűjén alapul - amelyek az a, b, dzs, d betűknek felelnek meg -, hogy a „nyugati sémi” kategóriába sorolt írásmódok családjának leírásakor a "mássalhangzós" és "mássalhangzós ábécé" elterjedtebb kifejezéseket helyettesítse.

bélyegkép|jobb|Allah

A név eredete A hangjelölő írásokat ábécének (A-B-C), vagy alfabétának (α-β) nevezik, az első betűk sorrendje szerint. A sémi ábécék első négy betűje általában az alif-b-g-d (arabul: د-ج-ب-ا, latin átiratban a-b-g-d, vagy a-b-j-d), azaz kiolvasva abdzsad.

Eredete A nyelvészek vitatkoznak rajta, hogy az egyiptomi hieroglifáktól, vagy a sumer ékírástól származik-e az abdzsad, de biztosra vehető, hogy valamilyen képírásból ered. Ezek ugyanis túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy a hétköznapokban használják őket, csak a vezető réteg írnokai dolgozták ki részletesen a szöveget. Az átlagemberek csak a legjellemzőbb vonalakat húzták meg, hogy felismerhetők legyenek. Ha egy fogalomhoz nem tartozott jel, néhány gyakori jelet írtak helyette, melynek kezdő hangjai összeolvasva adták a szót. Forradalmi újításnak számított, mikor csak ezeket a hangjelölő jegyeket írták le. A magánhangzókat nem jelölték, mivel a közel keleti nyelvekben minden szó mássalhangzóval kezdődik, így nem volt jel sem, amivel leírták volna. Egyébként sem volt rá szükség, mert többnyire az a hangot használták a szavakban.

Lényege Magánhangzók Az, hogy csupán mássalhangzókat írnak le, félreértésekre adhat okot. Például a magyart mgyr-nek írva az mogyorónak is olvasható. Természetesen a szövegkörnyezet miatt általában elkerülhetők a félreértések, de például egy jogi, politikai szövegben fontos, hogy félreérthetetlen legyen az üzenet. Egyes nyelvek, például a ge'ez, vagy a görög, elég rugalmas, így mégis volt lehetőség magánhangzók beillesztésére. A héber viszont sokkal kötöttebb, inkább mellékjelekkel jelöli a magánhangzókat. Az arab azért különösen nehéz az európaiak számára, mert a mellékjelek mellett külön magánhangzó-betűik is vannak, amik viszont egyszerre több hangot jelölnek. Ezzel szemben a mellékjelek (melyeknek elvben végtelen sok kombinációja létezhet) nem is mindig magánhangzót jelölnek, így olvasásához szükséges egy rutin.

bélyegkép|jobb|Mellékjelek a Koránban. A szent szövegekben fontos, hogy egyértelműek legyenek.

Kurzivitás Az ősibb (arámi, berber) abjadokat még kőbe vésték, az újabb (arab, szír) írást viszont kifejezetten a tollal írásra találták fel. A karakteret kötni kellett, hogy a tinta ne csöpögjön szét, így viszont a szóban elfoglalt helyétől függően minden betű megváltozik alapalakjához képest. Mivel többnyire jobbról balra írják, praktikusabb bal kézzel írni, ellenkező esetben ugyanis a toll hegye átlyukasztja a papírt, az író kéz pedig elmaszatolja a tintát. Mégis, az iszlám világban inkább jobb kézzel írtak, írnak, mert a bal kéz tisztátalan. Mivel úgyis folytonos vonalt húz, az író személy gyakran elnyújtja a betűket, így leplezve a bal kéz ügyetlenségét, a torzulást pedig dekoratív mellékjelekkel, cikornyás vonalakkal ellensúlyozza. Néhány vallásilag szigorú berendezkedésű területen büntetik az (ember-) ábrázolást, ezért a betűket elhajlítva kalligrafikusan viszik papírra a képet, beleírva, hogy mi látható. Ezek a dekoratív elemek azonban csak a tollírásos abjadokra igaz, a kőírásosokra nem.

bélyegkép|közép|Biszmilláh-i r-rahmán-i r-rahím

Fajtái

Szír Napjainkban már csak a szír egyház által használt 22 mássalhangzós kihalt "jobbról balra" kurzív írás.

Héber A jiddis, és az irodalmi héber által használt írás. Szintén 22 mássalhangzós, de van 5 kisegítő betű is. Szintén jobbról balra írt, újabban a kurzivitás is terjed. bélyegkép|jobb|Alefbet-ivri

Arab A leghíresebb, és a legelterjedtebb abdzsád. Napjainkban a legtöbb nyelv, köztük a nyugati nyelvek is, leírhatók arabul. Eredetileg 28 betűs, de szamtalan bővített változata van, különféle mellékjelekkel, és segédkarakterekkel. Jobbról balra írják, kizárólag kurzív formában. bélyegkép|jobb|Al-Arabiya

Arámi Régen elterjedt 22-karakteres írás. Napjainkban, politikai okokból, a kevés megmaradt olvasója is tagadja, hogy ismerné. Érdekesség, hogy Jézus a héber mellett az arámit is olvasta, és elsősorban azt beszélte.

Berber Más néven tifinag, a marokkói-tuareg törzsek által ma is használt 25 betűs írás. Érdekessége, hogy fentről lefelé írják. Az 1980 - ban megalkotott új változata (Neo-Tfinag) már teljes értékű ábécé, és balról jobbra írják.

Nabáteus Az arámiból, és a szírből mesterségesen kialakított, régóta használaton kívüli abdzsad.

Perzsa Más néven pahlavi, a Szasszanida Birodalomban használt, mára kihalt óperzsa nyelv használaton kívüli írása.

Manda A perzsa-arab műveltséget átvevő irakiak által az arámiból mesterségesen kialakított használaton kívüli kurzív abjad.

Pszalter Az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő ujgurok kurzív írása. Az arab elterjedése óta nem használják.

Föníciai A legősibb abjad, és egyben a legősibb betűírás, minden későbbi ettől származik.

Párthus Az óperzsa nyelv nomád beszélői által használt írás. A nyelv kihalásával, és a nép asszimilálódásával megszűnt.

Szábeus A mai Jemen területén élő törzsek által használt ún. ódélarab írás.

Pun A Karthágóban élő, és sok gyarmattal rendelkező pun nép föníciai gyökerű írása. Sajnos Karthágó pusztulásával a legtöbb irat megsemmisült, használatát pedig betiltották, így nem sokat tudunk róla.

Sínai Más néven ókánaánita, a Sínai-félszigeten élő nomádok írhattak vele. A sivatagi barlangokban találtak rá nemrég az értékes iratokra, megfejtésük nehézségekbe ütközik.

Ugariti Hasonló a sumer ékíráshoz, valószínűleg a föníciai elődje. A mai Szíria területén régen nagyon elterjedt volt, de már Róma terjeszkedése előtt kihalt.

Ge’ez Más néven zabúr, vagy tigrinya. Eredetileg Jemenben találták föl, ma Afrika szarvában, a Vörös-tenger partján, és Etiópiában használt egyedi abjad.

Szogd A Belső-Ázsiai Turkesztán buddhista lakosai által használt írás. Vélhetőleg az arabból alakították át, hogy könnyebben használhassák a türk népek. Ez a mongol, és valószínűleg a tibeti, és indiai írások őse is. Hatással lehetett a manicheus írásra is.

Szamaritánus A Közel-Keleti etnikai-vallási kisebbség, a szamaritánusok ma is használt abdzsádja. Mind az izraeli, mind az arab kormányok küzdenek megsemmisítéséért, eddig sikertelenül.

Tengwar J. R. R. Tolkien az általa írt regény, a Gyűrűk ura világához találta ki ezt az írást. Az írás módjától függően ábécéként, vagy abugidaként is használható. Mellékjeles változata számít abdzsádnak. A betűk, és a mellékjelek is emlékeztetnek arab-perzsa-török jelekre, csak nem a megfelelőikre.

Számírás Az arab számokat eredetileg Indiában találták ki, előtte az arabok, a rómaiakhoz hasonlóan, betűiket írták le számokként. Abc sorrendben társítják a számokhoz a betűket 9-ig, onnantól újrakezdődik, és csak a tízes helyi értéken folytatódik a betűrend. A betűk elfogyása után kiegészítő karaktereket, és mellékjeleket is használnak.

Gyorsírás Samuel Taylor, és Isaac Pitman külön-külön kidolgoztak egy egy gyorsírási formát, melyekben csak pontok, és vonások vannak, és ezek csak mássalhangzókat jelölnek. Ennek ellenére találmányukat elsősorban nyugati nyelveken használják. Jegyzetek

Fordítás

Források

Kategória:Írásrendszerek