thumb|right|A Radivilias (1592, Vilnius) címlapja. A parancsnokot Mikalojus Radvila Rudasisot (1512–1584) ünneplő vers, amelyik elbeszéli a litván fegyveres erők győzelmét a moszkvai csapatok felett (1564). A litván irodalom (litvánul: lietuvių literatūra) a litvánok által a történelem során létrehozott írásművek összefoglaló elnevezése.
Története Latinul A középkorban a litván irodalom nagy része latinul íródott,Introduction to Latin language Lithuanian literature ez volt a középkor fő tudományos nyelve. A litván király, Mindaugas ediktumai egyik jellemző példái az első megjelent litván irodalomnak. A litván latin nyelvű írások másik meghatározó öröksége a Gediminas levelei.
Az egyik első litván szerző, aki latinul írt, Nicolaus Hussovianus volt. (1480 körül –1533 után). Az 1523-ban megjelent Carmen de statura, feritate ac venatione bisontis (Ének a bölény megjelenéséről, vadságáról és vadászatáról) című költeménye a litván tájat, életmódot és szokásokat írja le, kitér a fennálló politikai rendszerre, valamint a pogányság és a kereszténység összecsapására.
Joannes Vislicensis (1485–1520) írt egy verset Bellum Prutenum (Porosz háború) címmel, amelyet a teuton rendek elleni grünwaldi csatának szentelt.
Michalo Lituanus (1490–1560) álnéven írt valaki egy értekezést De moribus tartarorum, lituanorum et moscorum (A tatárok, litvánok és moszkvaiak szokásairól) a 16. század közepén, ami azonban csak 1615-ben jelent meg.
Petrus Roysius Maurus Alcagnicensis (1505 körül –1571) spanyol származású jogász és költő, a 16. században Litvánia kulturális életének rendkívüli alakja lett. Augustinus Rotundus (1520 körül –1582) publicista, jogász, Vilnius polgármestere volt, aki 1560 körül latinul megírta Litvánia történetét (ismert kézirat nem maradt fenn). Jonas Radvanas, a 16. század második felében élt humanista költő, aki Vergilius Aeneis című eposzát utánzó költeményt írt. A litván nemzeti eposznak szánt Radivilias című művét 1588-ban adták ki Vilniusban.
Boierus Laurentius (1561–1619 körül) svéd származású költő volt, aki a vilniusi egyetemen végzett. Fő műve a Carolomachia – a litvánoknak a svéd hadsereg felett a kircholmi csatában 1605-ben aratott győzelmének szentelt vers. A verset 1606-ban írta és adta ki – éppen egy évvel az esemény után. A vers Litvánia Jan Karol Chodkiewicz nagyhetmant (polemarchos, ahogy a versben említik) és a litván hadsereget ünnepelte. Versében számos érdekes csatarészletről tudósított, a litván csatakiáltás is az egyik első említése. – muški!
Matthias Sarbievius (1595–1640) lengyel származású költő volt, a vilniusi egyetemen végzett, és termékeny éveinek nagy részét Litvániában – Vilniusban és Kražiaiban – töltötte. Európai hírnevét első verseskötete, a Lyricorum libri tres (Három lírai könyv, 1625) hozta meg számára. Dii gentium (A nemzetek istenei, 1627) című könyvében a római istenségek mellett a litván mitológiát is feldolgozta.
Adam Schröter (1525–1572) a Nyeman folyónak szentelt latin nyelvű verset írt De fluvio Memela Lithuaniae carmen elegiacum (Elégikus énekek a litván Nemunas folyóról).
A 17. századi litván tudósok Kazimieras Kojelavičius-Vijūkas és Žygimantas Liauksminas latin nyelvű teológiai, retorikai és zenei írásaikról ismertek. Albertas Kojalavičius-Vijūkas megírta az első nyomtatott litván történelmet két kötetben, a Historiae Lituanae (1650, 1669). Kazimieras Kojalavičius-Vijūkas termékeny író volt, hagyatéka több mint 20 latin nyelvű könyvet számlál.
Maciej Stryjkowski és Augustinus Rotundus határozottan támogatta a latin nyelv használatát a Litván Nagyfejedelemség hivatalos nyelveként, mivel úgy gondolták, hogy a litván nyelv csak egy népnyelv, amely a latinból fejlődött ki. Hitük a litván és a latin nyelv nyelvtani hasonlóságán alapult.
Az 1737-ben Vilniusban, latin nyelven írt és kiadott Universitas lingvarum Litvaniae''' a litván nyelv legrégebbi fennmaradt, a Litván Nagyfejedelemség területén kiadott litván nyelvtan.
Litván szerzők latin nyelvű könyvei Vilniusban, Krakkóban és Rigában jelentek meg. Csak a 16. században 158 latin nyelvű könyvet adtak ki Vilniusban. A kutatások 374 olyan könyvet tartanak számon, amelyeket a Litván Nagyfejedelemségben adtak ki, vagy a polgárai írtak és külföldön adtak ki a 15–16. században. Bár az első nyomdát 1522-ben a Litván Nagyfejedelemségben, Vilniusban állították fel, az első, aki 1480-ban London városában nyomdát alapított, a litván John Lettou volt.
Litván nyelven bélyegkép|Panegyricus III. Vasa Zsigmondhoz, aki Vilniusba látogatott, az első litván nyelvű hexameter, 1589 bélyegkép|Litván nyelvi alapkönyv gyerekeknek, megjelent Vilniusban, Litván Nagyfejedelemségben, 1783Lenas kiadás
Litván tudósok Abraomas Kulvietis (1510 körül –1545), Stanislovas Rapolionis, Stanislovas Rapolionis (1485–1545) voltak a legelső szerzők, akik litván nyelven írtak. A litván nyelvű litván irodalmi művek először a 16. században jelentek meg. 1547-ben Martynas Mažvydas Mažvydas (1520–1563 körül) összeállította és kiadta az első nyomtatott litván nyelvű könyvet, A katekizmus egyszerű szavai címűt, amely a nyomtatott litván irodalom kezdetét jelzi. Őt követte Mikalojus Daukša (1527–1613) a Litvánia Propria-ban a Katekizmus, avagy minden kereszténynek kötelező nevelés című művével. A 16. és 17. században a litván irodalom elsősorban vallásos jellegű volt. A reformációs mozgalmak idején a katolikus és kálvinista támogatók Litvániában versengtek egymással a befolyásért és az elmék neveléséért. Ennek egyik példája – a 17. században litván nyelven kiadott legnagyobb könyv – a kálvinista katekizmus és zsoltárgyűjtemény Knyga nobažnystės krikščioniškos (A keresztény kegyesség könyve), mecénása Jonušas Radvila. A 18. század folyamán megnőtt a világi kiadványok száma, köztük a szótáraké is. A 19. század első felében a Vilniusi Egyetem elősegítette a nyelvhasználatot és az irodalmi művek létrehozását. A Lengyel–Litván Unió felosztása után azonban az Orosz Birodalom, amely hatalmi helyzete révén a litván területek nagy részét ellenőrizte, a 19. század közepén 40 évre szóló tilalmat hirdetett a latin ábécé szerinti litván nyelv nyomtatására, mivel a litván nacionalisták felkelésétől tartott. Ennek következtében a könyvkiadást Kelet-Poroszországba helyezték át, a litván könyveket pedig könyvcsempészek szállították Litvániába. Az első litván világi könyv Aiszóposz meséinek fordítása volt – Ezopo pasakėčios (Die Fabeln Aesopi), amelyet Johann Schultz (1648–1710) fordított latinból és adott ki 1706-ban. jobbra|bélyegkép|Konstantinas Sirvydas A Wolfenbütteli prédikációs könyv (Volfenbiūtelio postilė) – a Wolfenbütteli prédikációs könyv kézirata (1573), a legrégebbi ismert litván kéziratos könyv. A szerző vagy szerzők ismeretlenek. A könyvet a wolfenbütteli Herzog August Könyvtárban találták meg.
Jonas Bretkūnas (1536–1602) – feltehetően óporosz származású, lutheránus lelkész, a litván írásbeliség egyik legismertebb kidolgozója volt. Lefordította litván nyelvre a Bibliát, és tizenkét litván nyelvű könyv szerzője volt. Legnevezetesebb művei: Chronicon des Landes Preussen (1578–1579), Postilla, tatai esti trumpas ir prastas išguldimas evangeliu (1591), Kancionalas nekurių giesmių giesmių (1589), a litván Biblia kézirata – Biblia (1590). Bretkūnas litván nyelvezete gazdag, és Kristijonas Donelaitis írásaiig páratlanul gazdag volt. Nagyban befolyásolta a litván irodalmi nyelv és írásmód kialakulását.
Konstantinas Sirvydas (1579–1631) vallásos prédikátor, lexikográfus, megjelentette prédikációgyűjteményének első kötetét Punktai Sakymų címmel. (Prédikációk), amelynek tisztaságát, stílusát és a litván nyelv gazdagságát ma is csodálják. Lengyel–latin–litván szótárát, a Dictionarium trium linguarum-ot a 19. századig használták, és a litván írók és lexikográfusok nagyra értékelték.
Samuelis Boguslavas Chilinskis (1631–1666) kalvinista, a Biblia litván nyelvre fordítója. A fordítást 1660-ban Londonban adták át nyomtatásra, de kedvezőtlen körülmények miatt nem fejezték be – csak az Ószövetség felét adták ki. Chilinskis két brosúrát is kiadott, amelyben a brit társadalomnak magyarázta munkáját és a Biblia litván nyelvű kiadásának szükségességét, rövid információkkal a Litván Nagyfejedelemségről – An Account of the Translation of the Bible to the Lithuanian Tongue (1659) és Ratio institutae translationis Bibliorum in linguam Lithuanicam, in quam nunquam adhuc Scriptura sacra est versa, ex quo fidem Christianam, ab conjunctionem Magni Ducatus Lithvaniae cum Regno Poloniae (1659). Chilinskis fő forrásként az akkoriban népszerű holland Bibliakiadást, Statenbijbel használta.Kristijonas Donelaitis (1714–1780) írta az első litván verset hexameterben. Metai (Az évszakok, 1818), és ezzel megteremtette a litván költészet alapjait. Az ő versét tartják az eddigi legsikeresebb litván nyelvű hexameter szövegnek.
Antanas Strazdas (1760–1833) költő, aki a népdalok által befolyásolt lírát írt. Legismertebb művét, a Pulkim ant kelių(Boruljunk térdre) című himnuszt a mai napig éneklik a templomokban. Leghíresebb versei közé tartozik a Strazdas (A rigó), amelyben a költő a madár által megszemélyesítve a parasztok örömeiről és gondjairól énekel; az Aušra (A hajnal) a hajnal okozta örömről szól, és amely sok ritmus- és rímszabályt megszeg; a Barnis (A veszekedés) az egyetlen vers, amely magáról Strazdasról szól.
Jurgis Pabrėža (1771–1849) pap, orvos, botanikus volt; a botanikáról szamogit nyelvjárásban írt enciklopédikus művet Taislius auguminis (Botanika), megteremtette a botanika litván terminológiáját. Emellett írt mintegy 250 eredeti prédikációt és egy naplót, a Ryžtai-t (Meghatározások) is.thumb|right|upright|Simonas Daukantas
Simonas Daukantas (1793–1864) Lengyel–Litván Unió előtti hagyományaihoz való visszatérést szorgalmazta, amelyet Litvánia aranykoraként és az őshonos kultúra megújulásaként ábrázolt, a litván nyelvre és szokásokra alapozva. Ezekkel az elképzelésekkel a fejében már 1822-ben megírta Litvánia történetét litván nyelven – Darbai senųjų lietuvių ir žemaičių. (Az ősi litvánok és szamogiták tettei), bár ekkor még nem adták ki.
Mikalojus Akelaitis (1829–1887) a litván didaktikai irodalom egyik legjelentősebb alkotója és kiadója, publicista, néprajzkutató. Közreműködött az Auszra (A Hajnal), Gazieta Lietuwiszka (A litván újság), írta a Kvestorius (1860), Jonas Išmisločius (1860) című elbeszéléseket. Michal Balinski történésznek írt levelében 1857-ben ezt írta: „Felemelnünk kell a litván nyelvet, el kell csikarnunk a megvetéstől azt a nyelvet, amely a szanszkrit nagyságával, a latin erejével, a görög kifinomultságával és az olasz dallamosságával rendelkezik.”
Motiejus Valančius püspök (1801–1875) támogatta azt az illegális gyakorlatot, hogy Kis-Litvániában litván könyveket nyomtattak és knygnešiai segítségével Litvániába csempésztek. Ő maga is írt könyveket a gazdag szamogitán nyelvjárásban: Palangos Juzė. (Palangai Juzė); az első litván nyelvű illusztrált gyermekkönyv, a Vaikų knygelė. (Gyermekkönyv); Žemaičių vyskupystė. (Samogitian püspökség). Arra is buzdított, hogy álljanak ellen a ruszifikációnak, és tiltakozzanak a katolikus templomok és kolostorok bezárása ellen. Valančius volt az egyik legfőbb alakja a litván nemzeti megújulás megalapozásának.
Antanas Baranauskas (1835–1902) írta a Anykščių šilelis (Az anykščiai erdő) című verset, egy programadó művet, amelynek fő célja a litván nyelv szépségének feltárása és a költészetre való alkalmasságának bizonyítása volt. Az Anykščių šilelis című verset tartják a leghíresebb litván versnek. Baranauskas matematikus és dialektológus is volt, és számos litván matematikai kifejezést alkotott.
Vaclovas Biržiška (1884–1965) monumentális, 3 kötetes enciklopédikus művében, az Aleksandrynas-ban összegyűjtötte a litván nyelven író litván írók életrajzait, bibliográfiáit 1475-től 1865-ig. Az Aleksandrynas 370 személyt tartalmaz.
20. század