Szűcs István Miklós

Szűcs István Miklós (Budapest, 1947. április 16. –) magyar képzőművész, középiskolai tanár, Fonay-díjasFonay Pedagógiai Alapítvány.„Szűcs István szakfelügyelőnek az ön- és továbbképzés terén több éven keresztül végzett eredményes munkája elismeréséül.” (Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1983. Oktatási-közművelődési Alapítványok) szakfelügyelő, vezető szaktanácsadó, szakértő, képzőművészeti szakközépiskola-teremtő Veszprém megyében és galériaalapító Zircen, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének titkára, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozatának köztestületi tagja, szakíró (MASZRE), Zirc Város Díszpolgára.

Életútja

Budapest VIII. Józsefváros (Szülészeti Klinika, 1947.04.16.; Anyakönyvezve: Szűcs István Miklós). Húgával a nagyszülőknél laktak a Lósy Imre utca oktogonjában.Nyolcszögletű térben kapcsolódó házak, Budapest VIII. Lósy Imre u. 3. III. e. 25. (ma a Molnár Ferenc tér része). Lósy Imre (1580-1642) esztergomi érsek, Pázmány Pétert követte az érseki székben. Nagylelkű adománya biztosította az egyetem jogi karának megindításához szükséges anyagi fedezet jelentősebb részét. Ennek mai továbbélése: Lósy Imre Alapítvány a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karáért. Az 1911-ben épült ház lakása – alapterületének felosztásából adódóan – jó életteret biztosított a többgenerációs családnak. A négyemeletes épületkomplexum Józsefváros történelmének klinkertéglás reprezentánsa. A budapesti anya divattervezői ambícióit feladva innen egy új, szokatlan környezetbe került a szőlész – borász apával és gyermekeikkel (Bábolna-Farkaskút).

Bábolna – Farkaskút A csornai Szűcs (Szüts felmenőjű) családból származó "faragó", bognárcéh mesterek tervezték – készítették egykor az Eszterházyak díszhintóit. A nagyapa „első tüzérként” teljesített szolgálatot a Magyar Haditengerészet és az Adria legnagyobb tengeri csatájában (1917. május 15.). A Novara zászlóshajó kapitánya, a győztes ütközet főparancsnoka, Szűcs Jánost az "Otrantói diadal hőse" címmel tüntette ki.M. Kir. Folyamőrség Központi Parancsnokság 2/929. Áll v. 1929.XII.18. – Országos Vitézi Szék „Háborús emlékérem” irodája 1930.IX.20. Szücs János bognármester – I.M.Boot.”99” Legitimation, Karsdorf, 1918.VIII.14. Baitz Stefan s. k. – SOPRONI HIRLAP, 1927. május 24. A kormányzó fogadása Csornán. Gyermekei közül a legidősebb, (Szűcs) István szőlész – borász, pincemester tanulmányokat folytatott. A Bábolnai Állami Gazdaság farkaskúti szőlészetét irányította.Balatonfüred-Budafok szőlész-borász, pincemester, híradós az M.Kir. flotillánál, Bábolnai Állami Gazdaság Farkaskúti Üzemegységében (1943.III.1-1966.III.31). Farkaskút 45-50 családból álló, kb. 150-200 fős lakónépességű település volt. Az apa rövid élete utolsó éveiben a Komáromi ÁG szőkepusztai szőlőtelepén dolgozott (Komáromi ÁG 1966.IV.1-1969.IV.26.)

Az apa szerette a könyveket, a népi színműirodalomból felnőttek közreműködésével pódium-játékokat rendezett, énekes előadóként is fellépett, hangszeren játszott és rajzolgatott. István Miklós követte gyerektársai bevonásával. A budapesti édesanya, Bukta Irén jómódú polgári nagycsaládból származott (ipari és keresk. váll.),Szíjgyártó - bőrdíszműves műhelyek és üzletek, bérház tulajdonos női szabász végzettséget szerzett a Váci utcában. A Farkaskútra érkező négytagú család egy irodaház középső lakásában élt. István Miklós általános iskolába húgával, Gabriellával s a többi pusztai gyerekkel Bábolnára járt.1953/54-ben még puszta, 1958-tól község,1971-től nagyközség, 2003. július 1-jén Bábolnát várossá nyilvánították.

Nagyigmánd, Komárom, Tata 1963-ban saját építésű családi házba, Nagyigmándra költöztek. A komáromi Jókai Mór Állami Ált. Gimnázium reál osztályában érettségizett 1965-ben. Angyal Kálmán festőművész rajzszakkörét látogatta. Művészettörténeti érdeklődését fokozta diákotthoni nevelője, Miklós József magyar-történelem szakos középiskolai tanár. 1965-től 1967-ig sorkatonai szolgálatot teljesített Tatán (írnok szkv., ügykezelő tőrm.).

Pécs 1967-ben felvételizett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–rajz szakára, Nemes István magyar és Soltra Elemér rajz vizsgabizottsága előtt. Nagy hatással voltak rá: – a Magyar Nyelvészeti Tanszékről Temesi Mihály tanszékvezető (tszv.) és Rónai Béla docens, – az Irodalomtudományi Tanszékről: Kolta Ferenc irodalomtörténész, tszv., Péczely László irodalomelméleti kandidátus (családi kapcsolatban Kodály Zoltánnal), – a Rajz Tanszékről: Platthy György tszv., a magyar népművészet tanára és Kelle Sándor festőművész, Pandur József festő, művészettörténész dr.

A művészetek városa, itáliai igazodása meghatározó nyomokat hagyott a magyar nyelv és irodalom – rajz szakos hallgatóban, író-olvasó találkozók levezetésével bízták meg (Weöres Sándor, Károlyi Amy, Csorba Győző, Gyergyai Albert, Bán Imre, Abody Béla). Irodalmi színpadon kapott főszerepet.Illyés Gyula Az éden elvesztése. Oratórium. Kaposvár, 1967. Illyés Gyula a somogyjádi általános iskola kérésére írta, melyet a költő jelenlétében, elsőként az országban, színre is vittek a község irodalmi körének tagjai. Másodízben Pécsett, dr. Péczely László rendezésében tanárképzős hallgatók adták elő az atomról szóló pacifista szemléletű művet a főiskola dísztermének színpadán. Jelen volt a 70 éves Bárdos Lajos zeneszerző, karnagy és zenetudós egész várost lázban tartó születésnapi koncertjén. Emlékezetes szimpoziumokban volt része a Magyar Játékfilm Szemlék és a modern Pécsi Balett előadásai alkalmával (Jancsó Miklós, Szabó István, Kovács András, Bálint András, Eck Imre, Bretus Mária, Uhrik Dóra).

Fő érdeklődési körébe tartozott Kassák Lajos egyetemes, az irodalomra és képzőművészetre kiterjedő művészete. Szakdolgozati témájának választotta az 1960-as évek végén még vitatott Kassák-költeményt, A ló meghal a madarak kirepülnek című vándorelbeszélő szabadvers elemzését. Konzulens-tanára a költői képszerűségek kitűnő kutatója, dr. Nemes István volt. 1971-ben magyar–rajz szakos tanárrá nyilvánították (államvizsga dicsérettel és jeles Oklevéllel).

Budapest Az 1975/76. tanévben felsőszintű rajztanár-továbbképzésen vett részt (MKF, Bp.), a tanfolyamot kiváló eredménnyel végezte. Szűcs István (Szül. ak.: Szűcs István Miklós) 1979-ben felvételire jelentkezett a képzőművészeti felsőoktatás országos központjába Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolára (1971-től egyetemi rangú főiskola, 2000-től a nevében is egyetem).JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett 1971. szeptember 28-án a Magyar Képzőművészeti Főiskola Tanácsának ülésén. Napirenden kívül tárgyalásra került 1/ az Elnöki Tanács által 1971. X. 1-i hatállyal érvényesített egyetemi rangra emelés 2 oldal 1999. évi LII. törvény a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról Az egy hétig tartó sikeres felvételi vizsgája az egyetem rendkívüli tagozatának hallgatói közé juttatta. Az 1980. tanévtől az 1983. tanévig tartó négy évfolyam eredményes elvégzésével az Állami Vizsgáztató Bizottság okleveles művészeti rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint művészettörténet szakos középiskolai tanárnak nyilvánította (okl. minősítése jeles). Mesterei: Patay László a művészeti anatómia és tárgyábrázolás tanszékvezetője, nagy hatással volt rá a találkozás Barcsay Jenővel (1969, 1980), tartalmasan szép tanórákat vezettek: Végvári Lajos, Cifka Péter és Rónai György (művészettörténet), Krocsák Emil (geometria tanszékvezető), Szilágyi Péter (esztétika), Halász László (művészetpszichológia) valamint Duschanek János és Vecsey Csaba (festészeti korrektúra) a művészettörténet legnagyobbjait megidéző műtermi környezetben. Alakuló szemléletére Kokas Ignác festőművész tanszékvezető műtermének közelsége is hatott.

Diplomamunkáit (figurális táblakép festmények, rajzi-grafikai vízió-asszociatív analízisek az organikus világ egységeiből) ötfős vizsgabizottság értékelte (Somogyi József rektor, szobrászművész, Balogh Jenő a rendkívüli tanárképző tagozat- és a Vizuális Nevelési Tanszék vezetője, Gerzson Pál festőművész, Bráda Tibor festőművész és Raszler Károly tszv. grafikusművész). Szaktárgyainak államvizsga bizottságai a három napon át nyújtott teljesítményeit kitűnőre minősítették. Balogh Jenő utódjául jelölte Budapestre, az MKE Vizuális Nevelési Tanszékére "Szűcs Istvánt, … aki hivatott rá, hogy meghaladja mesterét”...

Zirc 1971-ben nősült. Felesége, Forsthoffer Irén magyar – német szakos középiskolai tanár. Gyermekeik Balázs (1976) mérnök-informatikus és Zsuzsanna (1979) külker-közgazdász.

Szűcs 50 éve Zirc kulturális életének meghatározó alakja; művészeti csoportjainak alapítója és vezetője, 30 évig a Barátság Nemzetközi Grafikai Gyűjtemény zirci „hírvivője”MŰVÉSZET – Szűcs István: Galéria Zircen 1990/2. Gondoskodott a szűkebb – tágabb környezetében levő honorácior réteg, civil szerveződések művészeti élményeiről (nagyhírű kiállítók meghívása a Zirci Galériába, rendezések, megnyitók, templomok, utazások, klubok).

Tanítványai közül több művész és vizuális nevelőtanár került ki: Szalczer Tamás szobrászművész, építész, Kővári Melinda egyiptológus, művészettörténész, Farkas Gábor festőművész (Gábriel néven előadóművész, musical- és dzsesszénekes).

Tanári pályakép 1967–1971 (PTF) Általános iskolai tanári diploma: magyar – rajz szakos. 1979–1983 (MKF) Középiskolai tanári diploma: művészeti rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, művészettörténet szakok. 1971–1984-ig Zircen, a tanügyi reformokat támogató 1.sz. Reguly Antal Általános Iskola tanára. 1971–1973 Létrehozta Veszprém megye első általános iskolai rajz szaktantermét. 1971–1984 Rajz szakkört szervezett gyermekeknek. 1973 – 1975 Művészettörténet szakkört vezetett a Zirci Gimnáziumban 1975–1986 Gimnáziumi óraadó – vendégtanár Zircen (művészettörténet szakkör, rajz és műalkotások elemzése tantárgy). 1975-től kinevezték Veszprém megye általános iskolai és gimnáziumi szakfelügyelőjévé. 1975/76 Felsőszintű rajztanár-továbbképzésen vesz részt Budapesten, a magyar képzőművészeti felsőoktatás központjában (MKF I. évf.),kiváló eredménnyel. 1979-1983 Egyetemi tanulmányokat folytat Budapesten, a Magyar Képzőművészeti (egyetemi rangú) Főiskola rendkívüli tagozatán (I-IV. évfolyam). 1983-ban előadó az MKF „Felsőszintű rajztanár-továbbképzés 14 éve '83" összegző konferenciáján" (Budapest, Zeneakadémia „Kisterme”). 1984–1986 Főelőadó, Megyei Tanács Művelődési Osztály, Veszprém. (Heti egy napon gimnáziumban tanít is.) 1986-tól főállású tanár a zirci III. Béla Gimnáziumban (rajz és műalkotások elemzése, gépészeti műszaki rajz, magyar nyelv és irodalom). Főiskolai, egyetemi tanárjelöltek gyakorlatvezetője (ELTE, MKE, PTE, JGYTF). 1987-től a megye vezető szaktanácsadója (Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet). 1984–2007 Érettségi elnök a megye gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban. A dunántúli régiók emelt szintű érettségi vizsgaközpontjaiban dolgozatjavító és kérdező tanár. 1995–2010-ig a művészettörténet Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) bírálóbizottsági tagja (ELTE, Budapest, Oktatási Hivatal, OH). 1997-től 2008-ig multiplikátor (mozgóképkultúra és médiaismeret).NAT-Mozgóképkultúra és médiaismeret (Tanf. tanúsítvány, 1997, Országos Közoktatási Intézet, Budapest - Heves Megyei Pedagógiai Intézet, Eger) 1987 Kimeneti, szakaszzáró feladat- és mérőlapok írása-szerkesztése (elsőként az országban ált. isk.: A-E, gimn. A-B változat; rajz feladatlap; javítókulcsok;). 1990/2003 OKTATÓ CD-DISC írása és szerkesztése: Bionika építészet (Pilisborosjenő, 2003 – kivitelezés: zirci rendszergazdával); A modern szobrászat kialakulása. 1975–2004-ig lapszerkesztő (Vizuális Kultúra, Megyei Pedagógiai Körkép, Veszprém megye vizuális nyelvi és művészetpedagógiai kiadványai, diákantológiák).