A cickányormányos-félék (Apionidae) az ormáynosalkatú bogarak (Curculionidea) közé tartozó, számos fajt számláló bogárcsalád. A család fajai között számos mezőgazdasági kártevő található. Magyarországon egyetlen fajuk sem védett.
Nevüket keskeny, gyakran elhegyesedő végű, cickányokéhoz hasonló ormányukról kapták.
Elterjedésük A család fajai az egész Földön elterjedtek, legtöbb képviselőjük a trópusi területek lakója. Világszerte mintegy 1900 leírt fajuk él, melyből Európában 308, Magyarországon 130 fordul elő.
Megjelenésük A család tagjai apró termetű bogarak, a magyarországi fajok csak kivételes esetben haladják meg a 4 mm-es testhosszt. Testük körte alakú, hátrafelé kiszélesedő, előrefelé elkarcsúsodó. Ormányuk általában a fej hosszával megegyező hosszúságú, előfordulnak azonban lényegesen hosszabb ormányú fajok is. Bunkós csápjuk nem térdes, a csápbunkó 3 ízű. Testüket általában lesimuló szőrzet vagy pikkelyszőrzet fedi, színezetük általában fémes fényű vagy fekete, esetleg vöröses, vagy barna.
Lárváik kukac típusúak, lábatlanok, erősen görbültek.
Életmódjuk Mindegyik fajuk növényi táplálkozású, a legtöbb faj pillangósvirágúakon (Fabaceae) vagy fészkesvirágú növényeken (Asteraceae) él. Fás szárú növényeken csak kevés fajuk táplálkozik. Tojásaikat a nőstények a tápnövénybe rakják, a lárvák a növény szöveteiben fejlődnek, legtöbbjük ott is bábozódik. A legtöbb fajnál az imágók, másoknál a kifejlett lárvák telelnek át.
Rendszerezésük thumb|jobb|200px|Phrissotrichum tubuliferum (Wollaston, 1864) thumb|jobb|200px|Pseudaplemonus limonii (Kirby, 1808) thumb|jobb|200px|Pseudoperapion brevirostre (Herbst, 1797) thumb|jobb|200px|Taenapion urticarium (Herbst, 1784) thumb|jobb|200px|Mályvamag-cickányormányos (Rhopalapion longirostre) (Olivier, 1807) thumb|jobb|200px|Pseudapion rufirostre (Fabricius, 1775) thumb|jobb|200px|Malvapion malvae (Fabricius, 1775) thumb|jobb|200px|Squamapion vicinum (Kirby, 1808) thumb|jobb|200px|Protopirapion atratulum (Germar, 1817) A korábbi irodalmak az összes (Magyarországon előforduló) fajt az Apion nembe sorolták. A csoport revíziója után morfológiai sajátosságok illetve a tápnövények alapján a hazai fajok ma 32 önálló genuszba tartoznak.
Egyes rendszertanok vitatják a csoport önálló családi rangját és a füzényormányos-félékkel (Nanophyidae) együtt a pálcaormányos-félék (Brentidae) családjába sorolják alcsaládi rangra süllyesztve a taxont.
Magyarországi nemek és jelentősebb fajok Apionini Schönherr, 1823 Apion Herbst, 1797 vörös cickányormányos (Apion frumentarium) (Linné, 1758) Aplemonini Kissinger, 1968 Aizobius Alonso-Zarazaga, 1990 Helianthemapion Wagner, 1930 Perapion Wagner, 1907 sóska-cickányormányos (Perapion violaceum) (Kirby, 1808) Phrissotrichum Schilsky, 1901 Pseudoperapion Wagner, 1930 Pseudostenapion Wagner, 1930 Aspidapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Alocentron Schilsky, 1901 mályva-cickányormányos (Alocentron curvirostre) (Gyllenhal, 1833) Aspidapion Schilsky, 1901 Ceratapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Acentrotypus Alonso-Zarazaga, 1990 Ceratapion Schilsky, 1901 Diplapion Reitter, 1916 Omphalapion Schilsky, 1901 Taphrotopium Reitter, 1916 Exapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Exapion Bedel, 1887 Ixapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Ixapion Roudier & Tempère, 1973 fagyöngy-cickányormányos (Ixapion variegatum) (Wencker, 1864) Trichopterapion Wagner, 1930 gyertyánmag-cickányormányos (Trichopterapion holosericeum) (Gyllenhal, 1833) Kalcapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Kalcapion Schilsky, 1906 Melanapion Wagner, 1930 Squamapion Bokor, 1923 Taeniapion Schilsky, 1906 Malvapiini Alonso-Zarazaga, 1990 Malvapion A. Hoffmann, 1958 Pseudapion Schilsky, 1906 Rhopalapion Schilsky, 1906 mályvamag-cickányormányos (Rhopalapion longirostre) (Olivier, 1807) Oxystomatini Alonso-Zarazaga, 1990 Catapion Schilsky, 1906 vöröshereszár-cickányormányos (Catapion seniculus) (Kirby, 1808) Cyanapion Bokor, 1923 Eutrichapion Reitter, 1916 bükköny-cickányormányos (Eutrichapion viciae) (Paykull, 1800) Hemitrichapion Voss, 1959 baltacím-cickányormányos (Hemitrichapion reflexum) (Gyllenhal, 1833) Holotrichapion Györffy, 1956 borsó-cickányormányos (Holotrichapion pisi) (Fabricius, 1801) Loborhynchapion Györffy, 1956 Mesotrichapion Györffy, 1956 Oryxolaemus Alonso-Zarazaga, 1990 Oxystoma Duméril, 1805 Pirapion Reitter, 1916 Ischnopterapion Bokor, 1923 vöröshererügy-cickányormányos (Ischnopterapion virens) (Herbst, 1797) Protopirapion Alonso-Zarazaga, 1990 Stenopterapion Bokor, 1923 somkóró-cickányormányos (Stenopterapion meliloti) (Kirby, 1808) lucernaszár-cickányormányos (Stenopterapion tenue) (Kirby, 1808) Synapion Schilsky, 1902 Betulapion Ehret, 1994 Piezotrachelini Voss, 1959 Protapion Schilsky, 1908 vörösheremag-cickányormányos (Protapion apricans) (Herbst, 1797) virágrontó-cickányormányos (Protapion assimile) (Kirby, 1808) lóheremag-cickányormányos (Protapion dissimile) (Germar, 1817) fehérheremag-cickányormányos (Protapion fulvipes) (Geoffroy, 1785) kis cickányormányos (Protapion nigritarse) (Kirby, 1808) vörösherevirág-cickányormányos (Protapion trifolii) (Linné, 1768) tarkalábú lóhere-cickányormányos (Protapion dvaripes) (Germar, 1817) Pseudoprotapion Ehret, 1990
Források
Kategória:Rovarcsaládok Kategória:Rovaralcsaládok