Vasvári Kovács József, névváltozat: Kováts (Paks, 1832. február 17. – Nagysurány, 1894. október 2.) énekes, színész.
Élete
Kovács (Kováts) István megyei orvos és Kováts Terézia fia, 12 gyermek közül nyolcadikként született, 1832. február 20-án keresztelték.Paksi r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 31/1832. folyószám. Az 1848-49-es szabadságharcban tüzér volt és altiszt lett belőle; mind a két lábán megsebesült. 1850. október 2-án lépett a színi pályára Kalocsán, Bács Károly vidéki színigazgató társulatában. Első nagyobb szerepe a Csikósban Kis Bálint volt. Szorgalmas tagja volt a Molnár-féle Budai Népszínháznak; fellépett a Komló-kertben dalénekesként Vincze János és Virágh Gyula társulatában. Azután 1870-től a pesti Nemzeti Színház karába szerződtették; innét később a Népszínházhoz ment át, és annak megnyíltától (1875) óta tagja maradt 1892. április 1-ig, amikor saját kérelmére 810 forinttal nyugdíjaztatott. Színészi pályájának negyvenéves jubileumát 1890. október 2-án a Sárga csikó Bőgőse szerepében ünnepelte.
Apró szerepeket játszott, leginkább cigányokat vagy részeges kántorokat a népszínművekben. Az ország mint a «nemzet funeratorát» ismerte. Nevezetesebb ember ha meghalt, Kovács mindig ott volt a temetésén, ő vitte a keresztet, fejfát. Ez az ő kiváltsága volt már régen. Ott lépdelt a koporsó előtt magyaros gyászban és ünnepélyes komolysággal. Irányi, majd Kossuth Lajos koporsója előtt is ő vitte a keresztet, már roskadozva. Ez volt utolsó működése. A koporsók koszorúiból mindig eltett egy-egy levelet, virágot, azokat gyűjtötte, betette a nevezetesebbeket rámába, a többit párnájába. A szobája tele volt temetési relikviákkal. Elkészítette előre a saját koporsóját is, melyet befestett tulipánokkal és ráírta a nevét. A magyar ruhát soha le nem vetette; abban ment el Zágrábba is egy kirándulás alkalmával és a lembergi kiállításra, ahol a rokkant öreg az ő hosszú fehér hajával és szakállával, magyar öltözetében feltűnést keltett. Akkor hűlt meg és betegen ment a nagysurányi színész menedékházba, (melynek megnyitásától fogva tagja volt), ahol meghalt. Bényei István, a budapesti színész-egyesület titkára mondott koporsójánál búcsúbeszédet.
Fontosabb szerepei
Vasas német (Gaál J.: A peleskei nótárius) Bőgős (Csepreghy F.: A sárga csikó)
Működési adatai
1850–52: Bács 1852–55: Szöllősi Mihály, Szuper Károly 1855–57: Pécs, Baja, Szabadka 1858–61: Debrecen, Baja, Pécs, Kassa, Nagyvárad, Miskolc, Pozsony, Szeged 1861–64: Budai Népszínház 1866: Kolozsvár 1867–69: Budai Népszínház 1871: Völgyi György
Művei
A budapesti kerepesuti temető térképe. Bpest, év n. (Kőnyomat.) E század jelesebb magyar elhunytjainak névsora. Uo. 1894.
Naplót vezetett életéről, amelybe annak minden jelentékenyebb mozzanata fel van jegyezve; ez kéziratban a család birtokában van.
Jegyzetek
Források
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994 Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, . III. kötet, 28. old.
További információk Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941 Kernné Magda Irén: Híres paksi elődeink. Életrajzi gyűjtemény. Paks, Pákolitz István Városi Könyvtár, 2014 Saly Noémi: Pesti csodabogarak. Bp., Ab Ovo, 2005
Kategória:Magyar színészek Kategória:Paksiak Kategória:1832-ben született személyek Kategória:1894-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar énekesek Kategória:Magyar tüzérek Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái