bélyeg|300px
Jichák Rabin (héber:יצחק רבין; IPA: [jitsˈχak ʁaˈbin] (link=File:He-Yitzhak_Rabin.ogg|alt=|13px kiejtés)) (Jeruzsálem, 1922. március 1. – Tel-Aviv, 1995. november 4.) izraeli politikus, államférfi és stratéga. Ő volt Izrael ötödik miniszterelnöke, két ciklusban: 1974-től 1977-ig és 1992-től 1995-ben bekövetkezett meggyilkolásáig.
Rabin egy munkáscionista eszmék által áthatott családban nőtt fel. Iskolai évei alatt mezőgazdasági tanulmányokat folytatott és kiváló tanulóként szerepelt.
27 éven át katonai pályán mozgott. Tizenévesen csatlakozott a Pálmáh (a Hágáná soraiból alakult rohamosztagok – a Plugót Máhác rövidítéséből) Jisuv kommandójának kötelékéhez. A ranglétrán való felemelkedése végeztével ennek műveleti vezetője lett az izraeli függetlenségi háború alatt. 1948 végén csatlakozott az újonnan alakult Izraeli Védelmi Erőkhöz (másként Izraeli Véderő, továbbiakban angol rövidítéssel IDF) és ígéretes tisztviselőként ívelt felfelé a pályája. Az 1950-es évek elején részt vett az IDF kiképzési alapelveinek kialakításában, majd 1959-től 1963-ig az IDF Hadműveleti Igazgatóságának vezetője lett. 1964-ben vezérkari főnökké nevezték ki és felügyelője lett az 1967-ben Izrael győzelmével végződő hatnapos háborúnak.
1968 és 1973 között, az USA és Izrael közötti kötelékek elmélyítésének időszakában, Izrael nagyköveteként szolgált az Amerikai Egyesült Államokban.
1974-ben Golda Meir leköszönése után Izrael kinevezett miniszterelnöke lett. Első hivatali ideje alatt aláírta a Sínai ideiglenes megállapodást és levezényelte az entebbei rajtaütést. 1977-ben egy pénzügyi botrány nyomán lemondott. Rabin Izrael védelmi minisztere volt az 1980-as évek jelentős részében, beleértve az első Intifáda kitörésének idejét is.
1992-ben Rabint miniszterelnökként választották újra egy izraeli–palesztin békefolyamatot is felölelő programmal. Számos történelmi jelentőségű megállapodást írt alá a palesztin vezetéssel az oslói egyezmény részeként. 1994-ben Rabin a hosszú ideje politikai ellenfelének számító Simón Peresz-szel és a palesztin vezetővel, Jasszer Arafattal közösen nyerte el a Nobel-békedíjat. Rabin 1994-ben Jordániával is aláírt egy békeszerződést. 1995 novemberében az izraeli jobboldali radikális Jigál Amir gyilkolta meg, aki szembehelyezkedett a békefolyamatokkal.
Rabin volt Izrael első Izraelben született (szabra) miniszterelnöke, az egyetlen, akit meggyilkoltak, és a második Lévi Eskól után, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Rabin az izraeli-palesztin békefolyamatok szimbólumává vált.
Életrajza
Családi háttér Rabin 1922. március elsején született Jeruzsálemben a Shaare Zedek Egészségügyi Központban, Palesztin Mandátumterületen, Nehemiah (1886 – 1971. december 1.) és Róza (született Kohen; 1890 – 1937. november 12.), a "Harmadik Alíja" – a zsidó migráció harmadik hulláma Európából Palesztinába – két bevándorlójának gyermekeként. Nehemiah Rubitzov Ukrajnában, az Ivankivhoz közeli Szidorovicsi nevű faluban született. Apját, Menachemet még kisfiú korában elvesztette, ezért már korai éveiben a család támogatójaként kellett dolgoznia. 18 évesen az Egyesült Államokba vándorolt, ahol csatlakozott a Poale Zion párthoz és családnevét Rabinra változtatta. 1917-ben Nehemiah a Zsidó Légió egyik önkéntes csapatával a Palesztin Mandátumterületre ment.
Jichák édesanyja, Róza Kohen, 1890-ben született Mahiljovban, Belorussziában. Édesapja rabbiként szemben állt a cionista mozgalommal és Rózát keresztény leánynevelő intézetbe küldte Homelbe, ahol széles körű általános nevelést kapott. Róza igen korán aktívan érdeklődni kezdett politikai és szociális kérdések iránt. 1919-ben a Ruszlán gőzhajó fedélzetén a régióba utazott. Miután egy kibucban dolgozott a Kineret-tó partján, továbbutazott Jeruzsálembe.Yitzhak Rabin – from soldier to Nobel Peace Prize Laureate Dadalos
Rabin szülei Jeruzsálemben találkoztak az 1920-as Nebi Musa-i felkelésSlater, Robert (1993). alatt. 1923-ban Tel-Avivba, a Jaffához közeli Chlenov utcába költöztek. Nehemiah dolgozni kezdett a Palesztinai Villamossági Műveknél (Palestine Electric Corporation), Róza pedig könyvelő és helyi aktivista volt, később pedig tagja lett a Tel-Aviv Város Tanácsának.Slater, p. 27, 28. 1931-ben a család ismét elköltözött a tel-avivi Hamagid utcába, egy kétszobás apartmanba.Slater, p. 34.
Korai évei és iskolái Rabin Tel-Avivban nőtt fel, ahova családja egyéves korában költözött. 1928-ban beíratták a Tel Aviv Beit Hinuch Leyaldei Ovdim-ba (בית חינוך לילדי עובדים, "Tel-avivi Munkások Gyermekeinek Iskolaháza"), ahol 1935-ben fejezte be tanulmányait. Az iskolában a gyerekeket mezőgazdasági ismeretekre és a cionizmus eszméire oktatták.Slater, p. 28–29. Rabin rendszerint jó jegyeket szerzett az iskolában, de félénk volt, ezért kevesen vették észre értelmi képességeit.Slater, p. 31.
1935-ben tanulmányait Rabin a Giv'at ha-Slosában, egy mezőgazdasági középiskolában folytatta, melyet édesanyja alapított. Rabin itt szerezte meg első Hágáná (magyarul: Védelem) katonai kiképzését, itt tanulta meg, miként használja a pisztolyt és álljon őrt. Csatlakozott egy szocialista-cionista ifjúsági mozgalomhoz, a Hanoar Haovedhez is.Slater, p. 37, 39–40.
1937-ben, beiratkozott a kétéves Kadoorie Mezőgazdasági Főiskolára. Számos mezőgazdasággal kapcsolatos tárgyból kitűnt, de gyűlölte az angol – a brit "ellenség" nyelvének – tanulását.Kurzman, Dan (1998).Slater, p. 41. Eredetileg arra törekedett, hogy öntözéstechnikai mérnök legyen, de hadászati ügyek iránti érdeklődése 1938-ban felerősödött, amikor az éppen zajló palesztinai arab felkelés súlyosbodni kezdett. Egy fiatal Hágáná őrmester – később az IDF tábornoka és kiemelkedő politikus –, Jigál Allón képezte ki Rabint Kadoorie-ban, másokkal együtt. Rabin 1940 augusztusában végzett a Kadoorie főiskolán.Slater, p. 42–43. 1939-ben a britek egy időre bezárták a Kadoorie főiskolát, Rabin pedig tábori csendőrként csatlakozott Allónhoz a Ginosar kibucban az iskola újramegnyitásáig.Kurzman, p. 80.
Iskolái befejezése után Rabin fontolgatta, hogy ösztöndíjjal öntözéstechnikai mérnöknek tanul a kaliforniai Berkeley Egyetemen, ám végül úgy döntött, hogy marad Palesztinában és harcol.
Házassága és családja bélyeg|330px|Rabin otthonában feleségével, gyermekeivel és unokáival 1992-ben Rabin házasságot kötött Leah Schloßberggel az 1948-as arab–izraeli háború alatt. Leah Rabin ez idő tájt riporterként dolgozott a Pálmáh hírlapnál. Két gyermekük született, Dalia (1950. március 19.) és Juvál (1955. június 18.). Rabin nem volt vallásos; Dennis Ross, amerikai diplomata véleménye szerint Rabin volt a legvilágibb zsidó, akivel valaha is találkozott Izraelben.Dennis Ross.
Katonai karrierje
Pálmáh (röv. Plugót Máhác) 1941-ben, miközben gyakorlati kiképzést kapott a Ramat Yohanan kibucban, csatlakozott a Hágáná újonnan alakult Pálmáh (rohamosztagok) alakulatához, mely Jigál Allón befolyása alatt állt. Bár Rabin nem tudott még gépfegyvert használni, sem autót és motort vezetni, Móse Daján mégis elfogadta újoncként való felvételét. Az első hadművelet, amelyben részt vett, 1941 júniusában és júliusában, az akkoriban Vichy-Franciaország erői által tartott Libanon szövetségesek általi megszállása volt (ugyanebben a hadműveletben veszítette el egyik szemét Daján). Ezután Allón folytatta a Pálmáh ifjú haderőinek kiképzését.
Pálmáh-tagként Rabinnak és embereinek háttérben kellett maradniuk, hogy ne keltsék fel a brit közigazgatás kíváncsiságát. Idejük nagy részét gazdálkodással töltötték, csak részidőben és titokban gyakorlatoztak. Ez idő alatt nem viseltek egyenruhát és nem kaptak hivatalos elismerést. 1943-ban Rabin átvette egy szakasz vezetését Kfar Giladiban. Modern taktikára és villámtámadások levezénylésére képezte ki embereit.Slater, p. 49.
A háború után a Pálmáh és a brit hatóságok közti viszony feszültté vált, különösképp a zsidó bevándorlás kérdésének kezelése tekintetében. 1945 októberében Rabint bízták meg egy hadművelet kidolgozásával és későbbi lebonyolításával, amely internált illegális zsidó bevándorlók kiszabadítására irányult az atlíti internálótáborból. A Fekete Szombat elnevezésű erőteljes brit hadművelet során, amely a zsidó berendezkedés vezetői ellen indult a palesztinai brit mandátumterületen, Rabint letartóztatták és öt hónapra őrizetbe vették. Szabadulása után ő lett a Pálmáh második hadtestének parancsnoka, és 1947 októberében a fő műveleti tiszti rangig emelkedett.
IDF-szolgálat bélyeg|267px|Jichák Rabin a Harel-dandár parancsnokaként, kb. 1948-ban bélyeg|221px|Rabin és Jigál Allón (1949) bélyeg|250px|Az izraeli küldöttség az 1949-es fegyverszüneti megállapodás megbeszélésén. Balról jobbra: Jehosafát Hárkávi, Arjeh Simón, Jigáél Jádín és Jichák Rabin (1949) Az 1948-as arab–izraeli háború alatt Rabin vezette az izraeli hadműveleteket Jeruzsálemben és harcolt az egyiptomi hadsereggel a Negev-sivatagban. A háború kezdeti időszakában Rabin a Harel Brigád parancsnoka volt, amely a tengerparti síkságról Jeruzsálembe vezető úton állt harcban, beleértve az izraeli "Burma Utat" is, valamint számos jeruzsálemi csatát vívott meg, mint amilyen a város déli oldalának biztosítása is volt a Ramat Rachel kibuc visszafoglalásával.
Az első fegyverszünet alatt ő vezette az IDF-et a Ben-Gúrión által elrendelt támadásban az Irgun Cvái Leumi (magyarul: Nemzeti Katonai Szervezet, héber rövidítése IZL kiejtve: Écel) ellen Tel Aviv partjánál az Altalena-incidens részeként.
A következő időszakban a Danny Hadművelet helyettes parancsnoka volt, az addigi legkiterjedtebb hadműveleté, amely négy IDF brigádot foglalt magába. A hadművelet részeiként elfoglalták Ramla és Lod városokat, valamint Lod fő repülőterét. A két város elfoglalását követően ment végbe az arab népesség egyik nagy "exodus-a". Rabin írta alá a kiutasítási végzést, amely a következőket foglalta magában: "... 1. Lod lakosait mihamarabb el kell űzni tekintet nélkül a korukra. ... 2. Azonnali végrehajtás."Morris, Benny (1987). Később Rabin volt a Déli Front műveleti vezetője és részt vett a harcokat bevégző ottani főbb összecsapásokban, a Joáv és a Hóreb hadműveletet is beleértve.
1949 elején az izraeli küldöttség tagja volt az egyiptomi féllel, Rodosz szigetén megtartott fegyverszüneti tárgyalásokon. Az egyeztetések eredményeként jött létre az 1949-es fegyverszüneti megállapodás, amellyel hivatalosan lezárultak az 1948-as Arab–Izraeli háború viszályai. A háború végét követő leszerelés időszaka alatt Rabin volt a Pálmáh legidősebb (egykori) tagja, aki az IDF kötelékében maradt.
Sok más Pálmáh vezetővel együtt Rabin is a politikailag balszárnyhoz tartozó szovjetpárti Ahdut HaAvoda párt és később a Mapam mögé sorakozott fel. Ezek a tisztek nem élvezték Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök bizalmát, és a sorozatos összeütközések után 1953-ban többen visszavonultak a hadseregből. Azoknak a Mapam tagoknak, akik maradtak, mint például Rabin, Haim Bár-Lév és Dávid Elázár, hosszú évekig kellett kitartaniuk a törzsben vagy kiképző tisztként mielőtt tovább folytathatták karrierjüket.Peri, Yoram.
1964-ben Rabint az Izrael Védelmi Hadereje (IDF) vezérkari főnökévé jelölte ki Lévi Eskól, aki Dávid Ben-Gúriónt váltotta fel és aki, mint ő, miniszterelnökként és védelmi miniszterként szolgált. Mivelhogy Eskólnak nem volt sok katonai tapasztalata, Rabin viszonylag szabad kezet kapott.
Parancsnoksága alatt az IDF győzelmet aratott Egyiptom, Szíria és Jordánia felett az 1967-es hatnapos háborúban. Az IDF ezután elfoglalta Jeruzsálem óvárosát, ahol Rabin az elsők közt tett ott látogatást, és egy híres beszédet tartott a Héber Egyetemhez tartozó Scopus hegyen. A háborúhoz vezető napokban, a jelentések szerint, Rabin idegösszeomlás kapott és cselekvésképtelenné vált.Krauthammer, Charles (18 May 2007). E rövid kihagyás után visszavette a teljes parancsnokságot az IDF felett.
Nagykövet és munkaügyi miniszter